A kutatók újraértékelték az elsavasodás mértékét, és arra jutottak: négy nagy óceáni területen már biztosan átléptük a biztonságosnak tekintett határvonalat.
A Global Change Biology folyóiratban 2025 júniusában megjelent „Ocean Acidification: Another Planetary Boundary Crossed” című tanulmány szerzői írásukban arra vállalkoztak, hogy újraértékeljék az óceánok elsavasodásának előrehaladását. Több tényezőt is figyelembe véve végül arra jutottak, hogy a bolygó és a rajta élők ezen a téren is átléptek egy újabb planetáris határt: a kilenc közül immár a hetediket.
Kapcsolódó bejegyzések
Hidegfolt az Atlanti-óceánon
Az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer (AMOC) összeomlása globális szintű éghajlati, ökológiai és társadalmi következményekkel járna.
Az Energiastratégia Intézet publikációja szerint a planetáris határokról szóló koncepciót 2009-ben dolgozta ki Johan Rockström svéd kutató. A tudós ennek keretében kilenc, a Föld működése szempontjából alapvetőnek tekinthető környezeti rendszerre, illetve ezek kulcsfontosságú kontrollmutatóira vonatkozóan állapít meg határértékeket.
Utóbbiak átlépése esetén a bolygón olyan mértékű környezeti változások következhetnek be, hogy ez már az egyes társadalmak biztonságos működésére is fenyegetést jelent. A kilenc küszöbérték közül hármat már 2009-ben átléptünk, majd ezek száma 2015-ben négyre, 2023-ban pedig hatra bővült. Ekkor még az óceánok elsavasodása nem lépte át a tudós által megállapított határvonalat, de már közelített hozzá.
Kapcsolódó bejegyzések
Óceáni áramlatok: miért nem mindegy, hogyan működnek?
Azt gondolnánk, a vízben áramló folyamatok változása nincs ránk hatással. Holott a jövőre nézve az óceáni áramlatok lassulása brutális következményekkel járhat.
A most nyáron megjelent tanulmány célja az volt, hogy a korábbiaknál pontosabb képet adjon arról, hogy globálisan, illetve regionálisan milyen szinten áll az óceánok elsavasodása. A számos mutató közül a kutatók az aragonittelítettséget (ΩArag) választották ki ahhoz, hogy megállapítsák, mennyire kedvezőek a körülmények a mészvázak képződéséhez, vagyis hogy milyen mértékben érinti a változás az olyan jelzőfajokat, mint a korallok, a pteropodák (apró mészvázas planktonok) és a kagylófélék. Minél alacsonyabb ugyanis ez a mutató, a körülmények annál kedvezőtlenebbek a mészvázak képződéséhez.
Mivel az óceáni savasodás mértéke a mélységgel változik, értékét a kutatók több egymást kiegészítő modell segítségével a felszíntől egészen 200 méteres mélységig kiszámolták, és tízéves átlagokat képezve egészen az iparosodás előtti időkig rekonstruálták. A publikáció további érdekességei az Energiastratégia Intézet weboldalán olvashatók.
Fotó: Canva