A házi és a vadmacska rendkívül közeli rokonok, sőt! A két faj megkülönböztetése olykor még a kutatóknak sem egyszerű, minimum szőr- vagy DNS-vizsgálatra van szükség. A vadmacska fennmaradását nem az ember veszélyezteti, hanem a testvérei.
Közvetve tulajdonképpen valóban az ember, hiszen – ahogyan korábban leírtuk – visszafordíthatatlan károkkal jár a felelőtlen macskatartás. Különösebb genetikai tanulmányok nélkül is látszik a közeli rokonságuk már a latin nevükből is: a vadé Felis silvestris, míg a házinál ugyanez egy catus kiegészítéssel.
Könnyű őket összekeverni színük miatt, mivel a vadmacska és egy tónusosabb cirmos alig különbözik egymástól. Néhány árulkodó jel azonban lehet: a vad sokkal masszívabb testalkatú, és farkán jól elkülöníthető fekete gyűrűk vannak, fején a szőr tömöttebb. Sokkal visszahúzódóbb, mint házi társa, tart az embertől, és nagyon rejtőzködő életet él.
Ha tehát látunk is egyet jövet-menet, nagy valószínűséggel egy házi macskát figyelhettünk meg a vadonban. És ez hatalmas probléma, ugyanis vad társait elveri a területről, mivel ugyanazt fogyasztják: rovarok vagy kisebb rágcsálók szerepelnek a menüben. Hibridizálódhat velük, ami a vadmacska eltűnéséhez vezethet. Az itthon végzett kutatások is azt igazolják, hogy rendkívüli mértékben van már jelen a vadmacskában a házi.
Ha meg akarjuk tartani eme értékes ragadozónkat, először a fejekben kell rendet rakni: Cirmike bizony nem való a szabadba!
Kapcsolódó bejegyzések
A macska az egyik legkártékonyabb állat
Nem baj, ha Cirmike is kijárkál néha a házból. De veszedelmes ragadozóvá válik odakint.
