Ahhoz, hogy elérje 2030-ra kitűzött klímacéljait, az északi országnak idő előtt le kell állítania a kitermelést néhány régi szénhidrogénmezőjén – hacsak nem tudják a tengeri platformok kibocsátását jelentősen csökkenteni.
Nyugat-Európa legnagyobb kőolajtermelője 2030-ra 55%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Tavalyig azonban csupán 4,5%-on állt a mutató. Eközben a vízenergiában gazdag országban 20 éves mélypontra süllyedt a víztározók szintje, ami szerepet játszik abban, hogy egyre népszerűtlenebb a gondolat, hogy a tengeri platformokat a vízerőművekből származó energiával működtessék.
Espen Barth Eide, az ország éghajlatvédelmi minisztere a Reutersnek elmondta, a platformok megújuló energiával való ellátása nélkül lehetetlen lesz elérni a célokat. Kézzelfoghatóbb a kijelentés, ha tudjuk: az ország teljes kibocsátásának mintegy negyedét adja a tengeri kőolajtermelés. Ebben nagy szerepet játszik, hogy a működésükhöz szükséges energiát jelenleg főképp földgázból állítják elő.
Ezzel együtt nehéz helyzetben van a norvég kormány is, melynek egyik ígérete épp a kőolajipar fejlesztése volt. Az országban hagyományosan nagyon erősek az olajipari dolgozók szakszervezetei, így a kormány meghátrálása sem elképzelhetetlen. Eide miniszter szerint a megoldást a megújuló kapacitások bővítése jelentheti. Norvégia 2040-ig 30 GW-nyi tengeri szélenergia-kapacitást akar kiépíteni, ez pedig közel annyi elektromos áramot jelentene, amennyit jelenleg a szárazföldi vízerőművek termelnek. Ebből lehetne fedezni a platformok igényeit. Eközben a magas energiaárak miatt, úgy tűnik, hogy a 2019-ben leállított szárazföldi szélerőművek engedélyeztetése is újraindulhat az országban.
Borítóképünkön az Equinor ASA fúrótorony a világ legnagyobb építőhajója, a Pioneering Spirit fedélzetén utazik rendeltetési helyére, a norvégiai Johan Sverdrup olajmezőre 2018 nyarán. Fotó: Carina Johansen/Bloomberg via Getty Images