Igaz, hogy „aki a Duna vizét issza…”?

Igaz, hogy „aki a Duna vizét issza…”?
Igaz, hogy „aki a Duna vizét issza…”?

Mióta világ a világ, mindenki úgy tekint a Dunára, főleg a fővárosi szakaszára, mint valami pestises dögvészfolyamra, amelyhez ha csak hozzáérünk, azonnal halálos kórság lesz rajtunk úrrá. Az igazság ettől aligha lehetne messzebb.

Legnagyobb és egyben (egyik) legszebb folyamunk, a Duna a maga 2850 kilométeres hosszából hazánk jelenlegi területén 417-et tölt el. Ezalatt hozama jelentősen változik, míg Passau előtt alig 580 köbméter/másodperccel hömpölyög, Budapestnél ez a szám már 2350, a torkolatánál pedig 6500! Vízgyűjtő területe oly hatalmas, hogy Magyarország egész területe beletartozik.

Régóta a térség meghatározó folyója, nem véletlen, hogy a Duna már a Római Birodalom határaként is szolgált (neve is innen ered: Danubius). Partján számos erőd terült el. Mind közül a még császárt is adó Aquincum és Contra Aquincum a legjelentősebb csomópont. Ekkor persze még teljesen más képet tárt elénk a folyó, ugyanis környéke rendkívül mocsaras volt, egészen a XIX. századi nagy szabályozásokig, aminek köszönhetően a víz ma csak átszalad az országon.

Az ember tehát régóta lakja a vidékét, több főváros is települt a partjára. Nem csoda, ha felmerül bennünk: vajon mennyire szennyezett? Ha csak Budapestre vagy Bécsre gondolunk, akkor nap mint nap több mint kétmillió ember szemete és csatornája bizony potenciális veszélyforrás a Duna számára. A nagyvárosok iparosodása után, valamint a szocializmus évtizedei alatt a nehézipar fejlődését sajnos nem követte egyazon ütemben a „zöld gondolat”, így a rendszerváltozásra tényleg rossz sora lett a folyónak.

A Duna Passaunál

Mára azonban ez megváltozott, hiszen számos európai uniós és hazai programnak is köszönhetően szennyvíztisztító telepek sora járul hozzá ahhoz, hogy a Duna egyre közelebb legyen az ideális állapothoz. Ez olyannyira sikeres, hogy mára minden dunai strand megkapja nyaranta a kiváló minősítést. Még ha a vize nem is amolyan pisztrángteleltető alpesi tisztaságú ivóvíz, jó úton halad efelé. Ez a faunáján is meglátszik, hiszen még a fővárosban is több mint 16 halfajt figyeltek meg a hazai kutatók. Sőt, nemrég rekorder dunai galócát is fogtak (a Tiszán).

Azért nem minden fenékig tejfel. A fővárosi szakaszon a volt gázgyár területéről a mai napig szivárog az egészségügyi határértéket jóval meghaladó mennyiségű rákkeltő anyag. Emellett áradáskor könnyen felveheti a part menti szemetet. Ám a Duna – amellett, hogy akad még dolgunk vele – igazi mintafolyónk, ha a „zöldítésről” kell számot adnunk.

search icon