Van olyan fűszer, amelyet frissen, lehetőleg a konyhakertből kell azon nyomban az ételhez adnunk. A legtöbbször azonban szárított formában van rájuk szükségünk. Magunknak is elkészíthetjük a fűszereinket, nem kell mindjárt a boltba menni értük.
Ez fenntarthatósági szempontból sem utolsó, hiszen a fűszereket általában vízhatlan műanyag tasakba teszik, majd kamion viszi őket a gyárból a boltba. És akkor itt most képzelje el mindenki a véget nem érő ökológiai lábnyomspirált, amelyet egyetlen, alig pár grammos tasak hagy maga után.
Fűszereket akár otthon is termeszthetünk a konyhaablakban, sőt ugyanilyen egyszerűen tartósíthatjuk is őket, gondolva az ínséges időkre, hiszen a legtöbb növény nem ad egész évben frissen használható leveleket vagy termést. Sőt van olyan, amelyiket nem jó lédús állapotában használni, hanem kifejezetten szárított „esszenciaként” hozhatjuk ki belőle a legtöbbet.
De mikor szedjük?
Ez az egyik legtöbbször feltett kérdés, hiszen egyáltalán nem mindegy, mikor akarjuk tartósítani a fűszereinket. A növény a szárítás folyamán mindenképp veszít a beltartalmából, még a legnagyobb odafigyelés ellenére is. Ezért igyekezzünk minimalizálni a veszteséget! Ezt úgy érhetjük el, ha közvetlenül virágzás után szedjük le a hajtásokat, mivel ekkor tartalmazzák a legtöbb számunkra értékes anyagot.
Hogyan szárítsunk?
Először is mossuk meg a leszüretelt leveleket, ágacskákat, szárakat, hogy ne porosan fogjunk neki a műveletnek, később ugyanis már nem tudjuk megtisztítani őket. Ha ezzel megvagyunk, lógassuk fel szellős helyre, de napsütés ne érje őket! Nyáron egy hét alatt készen is vagyunk. Ha tudjuk, télen tegyük őket a radiátor fölé, de túl nagy hő ne érje ekkor se őket! Amint kész, már morzsolhatjuk is a hajtásokat.