Jellegzetes, hangos ciripelésük a tengerparti nyaralások elmaradhatatlan háttérzaja, amit már itthon is egyre több helyen hallhatunk. Cikkünkben bepillantunk a kabócák életébe, megnézzük, hogy mikor, miért és hogyan hallatják a hangjukat, valamint okozhatnak-e kárt a növényeinkben.

A kabócák (Auchenorrhyncha) a fedelesszárnyúak rendjének második legnagyobb és legváltozatosabb alrendje, amely mintegy 42 ezer fajt számlál a Földön. A meleg és a mérsékelt égöv szárazföldi élőhelyein mindenhol megtalálhatók. Hazánkban közel 600 fajuk él, melyek 12 családjukat képviselik:

• recéskabóca-félék (Cixiidae),
• sarkantyúskabóca-félék (Delphacidae),
• bőröskabóca-félék (Tettigometridae)
• pajzsoskabóca-félék (Issidae),
• bordásfejűkabóca-félék (csőrös kabócák, Dictyopharidae),
• lepkekabóca-félék (lepkeszárnyú kabócák, Flatidae),
• kabócafélék (Achilidae és Tropiduchidae),
• énekeskabóca-félék (Cicadidae),
• tajtékoskabóca-félék (Cercopidae),
• púposkabóca-félék (Membracidae),
• mezeikabóca-félék (Cicadellidae).

Nem minden kabóca énekel

Bár a kabócáról a legtöbb embernek a hangos ciripelés jut az eszébe, a fajok többsége egyáltalán nem énekel fülsiketítően. Az énekeskabóca-félék családjába világszerte körülbelül 3000 faj tartozik, melyekből hazánkban kevesebb mint tíz él.

Kapcsolódó bejegyzések

Kabócák éneke – Mediterrán hangulat hazánkban is

Nem csak az adriai tengerparton hallhatjuk a kabócák érces csiripelését, ugyanis jó néhány fajuk hazánkban is őshonos.

A kabócák megjelenése

Fajtól függően testhosszuk az egészen aprótól (2 mm) a tekintélyes méretűig (70 mm) változik, a legtöbb mérsékelt égövi kabócafaj 1 centiméternél kisebb, míg a nagyobbak jellemzően a trópusokon élnek. A legnagyobb termetű családjuk az énekeskabóca-féléké, az akár 5 centiméter hosszú óriás énekeskabóca hazánkban is megtalálható.

A kabócák általában megnyúlt testű, szúró-szívó szájszervű, szipókás rovarok. Fejük kevéssé mozgatható, a torral szinte egybenőtt, rajta egy pár összetett és két-három pontszemmel. A fej több csoport esetében (pl. a lámpahordó kabócáknál) megnyúlt, a tor előháti részén tüske vagy szélsőséges formájú nyúlványok is megjelenhetnek.

A kabócáknak két pár hártyás szárnyuk van, ám gyakori ezek – sokszor nemhez kötött – polimorfizmusa, aminek eredményeképpen egy fajon belül is eltérő lehet a fejlettségük: teljesen fejlett, részben, illetve teljesen elcsökevényesedett. A szárnyak nyugalmi helyzetben a potrohot háztetőszerűen borítják, az első pár szárny gyakran színes, mintázott.

Egy kabóca élete

A kabócák élőhelye

Valamennyi szárazföldi növénytársulásban megtalálhatók a száraz gyepektől a mocsaras vízpartokig, a tengerpartoktól a magashegységekig, az épített környezet növényzetétől a természetes vegetációkig.

Gyakoriságukat leginkább a megfelelő tápnövény előfordulása befolyásolja, ám a mikroklíma és a vegetáció szerepe is jelentős.  

Életciklusuk

A kabóca életciklusának három szakasza van: pete, nimfa és a kifejlett példány, az imágó. A nőstények a megtermékenyített petéket (ez akár 400 db is lehet) élő és elhalt növényi szövetekbe, ágakba, gallyakba vagy ritkán a talajba helyezik.

Hat-tíz hét elteltével a petékből kikelt nimfák lepotyognak a fákról: könnyű, lágy testüknek köszönhetően nem sérülnek meg a zuhanástól. Ezután beleássák magukat a talajba, hogy ott a növények gyökeréből táplálkozzanak, amíg teljesen kifejlődnek. Öt nimfaszakasz létezik, melyek után mindig levedlik a külső vázukat, és folyamatosan egyre nagyobbra és nagyobbra nőnek. A legtöbb kabócafaj 2–5 év alatt fejezi be nimfaéletciklusát (kivéve a periodikus kabócákat). Az időtartam függ az élelemtől és a környezeti körülményektől (pl. a talaj hőmérsékletétől).

Az utolsó nimfaszakasz végén a kabócák előjönnek a földből, felmásznak a legközelebbi növényre, ledobják az utolsó vázukat is, ahonnan már felnőtt imágóként bújnak elő. Miután a végső váz megkeményedett, elindulnak társat keresni.

Periodikus kabócák

Míg a legtöbb kabócafaj egyedei évről évre folyamatos utánpótlás mellett válnak felnőtté, addig néhány fajuk bizonyos időközönként egyszerre, tömegesen jelenik meg a föld alól. Ezeket 13 és 17 éves kabócáknak is nevezik, a Magicicada-nemzetség hét faja tartozik ide, amelyek Kanadában és az Egyesült Államok keleti oldalán élnek.

Az időszakos vagy periodikus kabócák szinte az egész életüket a föld alatt töltik, 13 vagy 17 évig élnek nimfaállapotban. Ha letelt az idő, egymással szinkronban, egyszerre bújnak elő a földből, a sáskajáráshoz hasonlóan minden növényt ellepnek a környéken, és kórusba tömörülve, hangosan énekelnek. Kárt azonban nem okoznak, pár héttel a kikelésük után, a párzás befejeztével mind el is pusztulnak.

A kabócák táplálkozása

A nimfák és az imágók is kizárólag növényi nedveket fogyasztanak, legtöbbjük a sok cukrot tartalmazó floémet szívogatja. Szúró-szívó szájszervük segítségével nyerik ki a táplálékot a gyökerekből és a fiatal gallyakból. Tápnövényválasztásuk szerint léteznek monofág (egyféle táplálékot fogyasztó), oligofág (néhányfélét fogyasztó) és polifág (sokféle növényt fogyasztó) fajaik is.

Egy darázs, amely kabócákat öl

A kabócaölő darázs (Sphecius speciosus) nem véletlenül kapta a nevét. Ennek a 2,5–3,8 milliméter nagyságú, fekete alapon sárga sávos parazitoid darázsfajnak a nőstény egyedei ugyanis kifejezetten a kabócákra vadásznak: megtalálják a fákon, vagy akár repülés közben is elkaphatják őket.

A darazsak a kabócákat megbénítják, majd a föld alatti üregeikben tárolják őket, és beléjük helyezik a petéiket. A petékből kikelő darázslárvák így fejlődésük során folyamatosan friss táplálékhoz jutnak az élő, már megbénított kabócából.

Mikor hallatják a hangjukat a kabócák?

A kabócák szaporodása

A kifejlett hímek hangjukkal vonzzák a nőstény egyedeket. Minden kabócafajnak megvan a saját hívóhangja, amely az egészen halk kattanástól az igen hangos ciripelésig terjedhet. A hívások is fajonként eltérőek, míg egyes hím kabócák állandó helyről szólítják a nőstényeket, addig mások egyik helyről a másikra szállva hívják párjukat. Csak a hímeknek van hangképző szervük, ám mindkét nemnek van hallószerve. A nőstények hang alapján választják ki a legmegfelelőbb hímet, amellyel párosodni szeretnének.

A hím kabócák legtöbbször a potrohukban található speciális hanghólyag kitinhártyájának rezgetésével képesek a hangadásra. Egyesek azonban más technikákat alkalmaznak: szárnyaikat egymáshoz vagy a vázukhoz dörzsölik, illetve olyan is akad, aki lábának dobbantásával „rezegteti” meg a talajt.

Tudtad? A leghangosabb képviselőjük egy afrikai kabóca, a Brevisana brevis, amely 0,5 méter távolságból mérve 107 decibellel képes ciripelni.

Párzás után a nőstény a hosszú, éles tojócsövével lyukakat fúr az ágakba, gallyakba, és lerakja a petéit. Tojásrakás után pár héttel mind a nőstény, mind a hím kabócák elpusztulnak.

Károkozó vagy ártalmatlan?

Más kártevő rovarokkal ellentétben a kabócáknak nincs olyan szájuk, amellyel leveleket vagy más növényi részeket meg tudnának rágni. Ebből a szempontból tehát nem kell tartanunk a károkozástól, az azonban előfordulhat, hogy a nedvek szívogatása közben többféle vírusos és bakteriális növénybetegséget terjesztenek. Hazánkban is súlyos károkat okozhat a 2006-ban Észak-Amerikából a szőlőtőkékkel behurcolt és a szigorú intézkedések ellenére meghonosodott amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), amely átolthatja a szőlőre az aranyszínű sárgaság baktériumát.

Amerikából behurcolt faj az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) is, mely 2004-ben jelent meg először hazánkban. A lárvák a tavasz végén és a nyár folyamán nagy mennyiségű növényi nedvet vonnak el a növénytől, a számukra felesleges cukrokat pedig a növény felületére ürítik. Ezen a mézharmaton (amelyet Olaszországban és Szlovéniában a méhészek külön gyűjtenek) megtelepszik a korompenész, amely jelentősen rontja a növény díszítőértékét. Erősen polifág faj, hazai előfordulását eddig több mint száz növényfajon figyelték meg.

A fentieken kívül a kabócák még a fiatal fákra is veszélyt jelenthetnek, amikor a nőstény egyedek tojásrakás közben lyukakat fúrnak a gallyakba, ágakba. A Typhlocyba pomaria kabóca pedig a gyümölcsfák levelén okoz sárgás pöttyöket, és bár a gyümölcsöket nem károsítja, a fiatal fák termésére hatással lehet, illetve a gyümölcsszedők számára lehet igencsak zavaró.

Összegzés: A kabócák alrendje igen fajgazdag, ám közülük nem mindegyik énekel hangosan. Ciripelésük – és másféle hangadásuk – a szaporodáshoz szükséges, ennek alapján választják ki a nőstények a hímeket. Életük nagy részét a föld alatt töltik, egyes fajok akár 17 évig is a talajban maradnak, mielőtt felnőtté válnak. Növényi nedvekkel táplálkoznak, de nem rágják meg a leveleket és a termést, ezért a károkozásuk más kártevőkhöz képest általában nem jelentős.

Kiemelt kép: Canva