Focivébé – fenntarthatóság – 1:0

Katar 2010-ben, meglehetősen furcsa körülmények között, nyerte el a 2022-es FIFA labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Akkor a szervezők azt az ígéretet tették, hogy a torna szén-dioxid-semleges lesz. Ez már akkor is túlzott vállalásnak tűnt, hiszen a világbajnoksághoz szükséges infrastruktúra csak nyomokban állt készen, az építkezések pedig köztudottan rengeteg kibocsátással járnak. Megnéztük, mi vált valóra a szervezők ígéreteiből.

Öngólt lőttek a szervezők

A Carbon Market Watch, szén-dioxid-kibocsátási kérdésekkel foglalkozó csoport kutatása szerint a katari világbajnokság főként kreatív könyveléssel, semmint tényleges kibocsátás-csökkentéssel érheti el a karbonsemlegességet. A szervezők által bemutatott számítások, melyeket a svájci székhelyű South Pole tanácsadó cég készített, nagyvonalúan kihagynak néhány jelentős kibocsátási forrást, főképp a stadionok építéséhez kapcsolódóan.

A különbség olyan jelentős, hogy a szervezők becsléséhez képest akár 8-szoros is lehet a valódi kibocsátás. A párizsi székhelyű kibocsátáskalkulációval, -csökkentéssel és -ellentételezéssel foglalkozó startup, a Greenly vezérigazgatója szerint a 2022-es torna „minden idők legnagyobb kibocsátású világbajnoksága” lesz. A tornát szervező Supreme Committee for Delivery & Legacy szerint 3,6 millió tonna szén-dioxid-egyenérték lesz a rendezvény teljes emissziója, papíron. Összehasonlításképp a legutóbbi, 2018-as oroszországi tornán ez a mutató 2,1 millió tonna volt.

Mit jelent a szén-dioxid-semlegesség?

Az Európai Parlament meghatározása szerint a karbonsemlegesség azt jelenti, hogy megvalósul az egyensúly a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége között.

Korábban sok szó esett a stadionokban használt légkondicionálókról is. Ezekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a tornát eredetileg nyáron tervezték megrendezni, a várható extrém hőség miatt azonban a FIFA később módosította a kiírást, így rendhagyó módon novemberben és decemberben tartják a mérkőzéseket, amikor már valamivel elviselhetőbb a klíma még Katarban is. Az addigra már beszerelt légkondik persze maradtak, és használni is fogják őket, de ahogy azt a Carbon Market Watch kutatója, Gilles Dufrasne mondta, ezek hatása „viszonylag minimális a stadionok építéséből vagy a légi közlekedésből származó teljes kibocsátáshoz képest”.

A katari NB1-nek nem kell ennyi stadion

A területét tekintve Katar kevesebb mint harmadát teszi ki a Dunántúlnak. Ehhez képest a 64 meccses vébére 7 új stadiont építettek. Ezek a torna után jó eséllyel kihasználatlanok lesznek. Az elmúlt időszak világbajnokságaira Oroszországban, Brazíliában vagy épp Dél-Afrikában épült stadionok jelentős részére is ez a sors várt, pedig előbbiek jóval komolyabb futballkultúrával, illetve hazai bajnoksággal büszkélkedhetnek, mint az Öböl-menti emírség. Ahogy Gilles Dufrasne mondja, „rendkívül valószínűtlen, hogy Katar valaha is megépítette volna ezeket a stadionokat a világbajnokság nélkül”.

Ennek ellenére a szervezők az emisszió meghatározásakor úgy számoltak, hogy ezeket évtizedekig használják majd, így a valódi kibocsátás csak csekély részét vették alapul. A Carbon Market Watch becslése szerint, ha a stadionokhoz köthető kibocsátást nem kreatívan, hanem a valóságnak megfelelően könyvelték volna el, akkor nagyjából 1,4 millió tonna szén-dioxiddal magasabb lenne a végeredmény.

A nemzetközi gyakorlatban egyre elterjedtebb, hogy az egy-egy világversenyre felhúzott létesítmények tervezésekor figyelembe veszik a későbbi hasznosítási lehetőségeket. Adott esetben visszabontható módon építik, vagy eleve több funkciósra tervezik őket. A katari szervezők csak egyetlen stadion, a „Stadium 974” esetében vették figyelembe ezeket a szempontokat. A létesítmény neve az őt alkotó 974 hajózási konténerre vonatkozik, melyeket a vébé után helyi infrastruktúra-fejlesztésre használnak majd fel. A tervek szerint üzleti központ és vízparti létesítmények születnek belőlük.

Kavarások a karbonkreditek körül is

A szén-dioxid-semleges vébé egyik fontos eleme, hogy a szervezők a kibocsátás ellensúlyozására karbonkrediteket vásároltak, nagyjából 350 ezer tonna szén-dioxid-egyenértékben. Ebből megújulóenergia-projekteket finanszíroztak, ám itt is akad egy kis bökkenő. A Szerbiában, valamint Törökországban megvalósuló megújuló energiás projektek alapvetően piaci körülmények között is létrejöhettek volna, hiszen napjainkban komoly befektetési potenciál rejlik bennük. A katari pénzekből ezek helyett valóban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, illetve az üvegházhatású gázok megkötését szolgáló projekteket lehetett volna támogatni.

A szén-dioxid-semlegesség ingoványos terep

A Greenpeace közel-keleti szárnyának programigazgatója, Julien Jreissati szerint a vébé nettó nulla kibocsátására vonatkozó állítások a greenwashing vagy az egyre inkább a közbeszédben is megjelenő fogalom, a sportwashing tárgykörébe tartoznak. A már említett Greenly vezérigazgatója, Alexis Normand szerint senki nem állíthatja magáról, hogy karbonsemleges, amíg az egész világ nem lesz az. Mint mondja, „nincs elég projekt ahhoz, hogy mindent ellensúlyozni lehessen. Máskülönben már régen megoldottuk volna az éghajlatváltozást.”

A kibocsátás nem az egyetlen probléma az olajmonarchia által rendezett világverseny körül, de jól mutatja, hogy továbbra is a pénz beszél, ha egy sporteseményhez kapcsolódóan felmerül a környezetszennyezés kérdése.