Nagypéntek a gyász, a csend, a magunkba fordulás napja, amikor a keresztény hívő emberek Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeznek. Cikkünkben felidézzük a történelem egyik legmegrázóbb eseményét, amely elvezet a húsvéti feltámadás misztériumához.
Történelmi visszatekintés
A kereszténység legnagyobb ünnepe – a köztudatban elterjedt vélekedéssel ellentétben – nem a karácsony, hanem a húsvét, amikor Jézus halálból való feltámadását és az emberiség megváltását ünnepeljük. A keresztre feszítés egy pénteki napon történt, mai ismereteink szerint időszámításunk szerint 33. április 3-án. Jézus feltámadása a harmadik napra esett, vagyis vasárnapra, ezért emlékezünk Krisztus kereszthalálára nagypénteken.
Nagypéntek időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra, azaz március 22. és április 25. közé eshet, ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, mozgó ünnepe. Hagyományaink őrzése és továbbadása, a Planet Budapest 2023 fenntarthatósági expón is a kiemelt témák közé tartozott.
Kapcsolódó bejegyzések
Nagycsütörtök – Az utolsó vacsora története
Nagycsütörtök volt az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Gecsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól, és felkészült a keresztáldozatra.
Az első keresztények Jézus halálának és sírban pihenésének napját (nagypénteket és nagyszombatot) liturgia nélküli ünnepként tartották egész napos szigorú böjtölésben, Jézus szavainak szellemében. Viszonylag később, csak a 4. században alakultak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái, eucharisztikus ünneplés nélkül. Jeruzsálemben egyetlen ima- és igeliturgiát tartanak különböző időkben és különféle helyeken a szenvedéstörténet állomásain, beleépítve ebbe a szent kereszt előtti hódolat ünneplését.
A keleti szertartások a nyugati világot is erősen befolyásolták. Rómában a 7. században a pápa a keresztereklyével mezítláb körmenetben a Lateráni bazilikából a jeruzsálemi szentkeresztről elnevezett templomba vonult, ahol a papság és a nép a keresztereklye előtt hódolt. Ugyanakkor két ószövetségi olvasmányt és Szent János szenvedéstörténetét is olvasták, az igeliturgiát pedig az ünnepélyes egyetemes könyörgések zárták. A kereszt leleplezése, felmutatása és hódolata a gall rítusú liturgiában valósult meg dramatikusan.
A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól egészen a középkorig, Jézus halálának órájához (délután 3 óra) igazodott. Ez egyben a középkori böjti misék kezdetét is jelentette, a nona imaóráját. Amikor azonban később a nonát már a délelőtti órákban is engedélyezték, a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa 1956. évi rendelkezése állította vissza a délutáni misét.
Amikor a világ elcsendesül
Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, amikor Jézus szenvedésére, halálára és sírba tételére emlékeznek a keresztények. Ezen a napon nem mutatnak be szentmisét a katolikus templomokban, mert maga az „örök főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán”. A nagypénteki szertartás a csonka mise, amely három fő részből áll: az igeliturgiából, a kereszt előtti hódolatból és a szentáldozásból.
Az igeliturgiában felolvassák vagy eléneklik a passiót, Jézus szenvedéstörténetét. A szentbeszéd és a hívek könyörgése után következik a kereszt előtti hódolat: a hívek megcsókolják a feszületet, és térdet hajtanak előtte. A szertartás a miatyánk és az Isten báránya elmondása után az áldozással fejeződik be.
A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjtöt kér a hívektől, a 18 és 60 év közöttiek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, 14 éves kortól pedig a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A protestáns egyházakban is böjti nap a nagypéntek, az év során ez az egyetlen. A hívő emberek a böjttel járó lemondással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai), és keresztútjárást is tartanak a templomokban, illetve a kálváriákon.
Kapcsolódó bejegyzések
Húsvétra készülünk – A krisztustövis és a feltámadásvirág története
A Szentírás növényei közül a húsvéti ünnephez kapcsolódó két botanikai különlegességet mutatunk be.
A keresztút
A keresztút (via crucis, via dolorosa) eredetileg az a nagyjából 1,5 kilométeres útvonal volt, melyen Jézus a kereszttel a praetoriumtól felment a Golgotára. Nagypénteken Jézus szenvedéseiről és keresztre feszítésének eseményeiről keresztút-járással is megemlékeznek a katolikus hívők. A többi felekezetben ennek nincs hagyománya. A keresztút általában 14 stációból áll, de egyes templomokban 15 stációt láthatunk, az utolsó a feltámadást ábrázolja. Az egyes stációk Jézus szenvedéstörténetének állomásait jelenítik meg. A templomokban a 14 stációképet körbe a falakon egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el a stációk sorrendi helyét jelző római számmal együtt. A szabadban, általában a hegyen kialakított keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és a kálváriához vezet.
Ecce homo
A korabeli történésekből nem maradtak ránk élő képek vagy felvételek. A nagypénteki események mégis minden korban foglalkoztatták az emberiséget. A történelem során számos nagyhatású mű és alkotás született Jézus kereszthalálával kapcsolatban. Számomra az egyik legmegrendítőbb, ahogyan Munkácsy Mihály elevenítette meg Jézus szenvedéstörténetét. A festőművész Krisztus-trilógiája a három legismertebb bibliai témájú képét foglalja magába, melyek keletkezésük sorrendjében: Krisztus Pilátus előtt, Golgota, Ecce homo.
Forrás: Wikimedia
A monumentális alkotással kapcsolatban Munkácsy ekképpen fogalmazott: „Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” Ebben a vallomásban minden benne foglaltatik.
Végigjárva Jézus keresztútját, biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját. A hívő keresztényeket pedig megerősíti abban, hogy az utolsó nap nem a gyásszal végződő nagypéntek, hanem a húsvétvasárnapi feltámadás, amikor az élet győzött a halál felett.
Fotók: Canva
