Hogy áll Európa és a világ klímaharca? Mely országok a leginkább felelősek? Milyen eszközei vannak egy államnak a küzdelemben? Áder János a 2023-as Fenntarthatósági témahét szakmai indítóján tartott átfogó előadást.
A Fenntarthatósági témahetet jövő év április 24-28. között tartják országszerte az iskolákban, immár nyolcadik alkalommal. Mint az előzőket, úgy ezt is alapos tervezés előzi meg: gyakorló pedagógusokkal vitatják meg a szervezők, milyen támpontokat kell bevenni a 2023-as programba. A workshopot és a közös gondolkodást idén Áder János nyitotta meg, előadásában felvázolta a 2023-as év kérdéseit.
Mi a reális klímacél?
A volt államfő megosztotta tapasztalatait a 2015-ös párizsi klímacsúcsról, melynek a 1,5 fokos célkitűzése sosem volt reális vállalás. Áder elmondta, hogy ha az összes nemzet minden ígéretét betartaná, akkor 2030-ra 2,6 fokos emelkedéssel lehetne számolni. De a világ kibocsátása – a koronavírus-járvány miatti bezártságból visszatérve – újra felpörgött. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy optimistán számolva is 2,9 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés van kilátásban.
Álszent klímabajnokok a világban
Az USA és Kína termeli a világ károsanyag-kibocsátásának megközelítőleg 40%-át. Világos, hogy nélkülük nem lehet célokat elérni. Mégis úgy tűnik, hogy csak a kommunikáció síkján zöldítenek. Bár Biden visszacsatlakozott a Párizsi Egyezménybe, ennek ellenére növelte a fosszilis energiahordozók súlyát. Egyre több engedményt kapnak a kitermelő cégek, olyannyira, hogy történelmi csúcsra emelkedett az USA palagáz- és olajkitermelése.
Pedig Amerika is érzi a bőrén a klímaváltozást: elég csak az aszály és az Ian hurrikán dollármilliárdos káraira gondolni.
Európában is vannak Janus-arcú klímahősök
Ha az 1990 és 2019 közötti időszakot nézzük, az EU átlagosan 74%-ra mérsékelte a kibocsátását. De kik voltak a klímaharcosok? Talán a skandináv államok? Vagy a fejlett nyugati országok? Távolról sem. Észtország, Lettország, Litvánia és Románia mind körülbelül 40%-ra mérsékelték az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezzel ők a győztesek. Magyarország – a maga 68,5%-ával – bőven az EU-s átlag alatt van például Svédországot is megelőzve. Írország, Ausztria, Ciprus, Spanyolország és Portugália azonban növelte a kibocsátását.
Tehát az unió a volt szocialista országok teljesítménye nélkül koránt sem tetszeleghetne a „zöld állam” szerepében, és egy klímatárgyalásra sem ülhetne le büszkén.
A nagyok nélkül nincs változás
Európa viszonylag jól halad, de kis hal ebben a tengerben. A világ kibocsátásának mindössze 9–10%-áért felelős. (Magyarország pedig csak egy csepp a tengerben a mindössze 0,14%-os arányával.)
A nagy államok nélkül még megközelíteni sem lehet a célokat. A G20-ak adják a világ kibocsátásának 80%-át. A volt államfő úgy véli, nehéz 190 országnak az ENSZ színterén egyezkednie, le kell menni kisebb szintekre. Elég lenne a G20-nak vagy csak a G7-nek tárgyalni, és valódi, sokkal határozottabb célokat elfogadni, és az országoknak ezekhez tartani magukat. Ha a gazdasági erőtér változtat, ez elkezdi a többi szereplőt is ebbe az irányba állítani.
Mit tehet az állam?
Áder előadásában boncolgatta az egyén és az állam lehetőségeit. Magyarország és a Kárpát-medence erősen ki van téve a környezeti változásoknak. Fel kell készülni extrém aszályokra, ezzel együtt extrém árvizekre is. Az állam feladata a hazai 4000 km hosszú árvízi töltés fenntartása. De a víz megtartására is fontos. Jelenleg már hat tiszai víztározó felépült a tervezett tízből, így reális kép, hogy 2030-ra nagy lépést teszünk a vízbiztonság megoldása felé.
2023 feladata már nem a változások megállítása, hanem a felkészülés a változásokra. A mezőgazdaságban fontos a fajtanemesítés, amiben a borászati szakág különösképpen jeleskedik. De új, szárazságtűrő fajták behozatala is kulcsfontosságú. A kukorica már szemmel láthatóan nem bírja a megváltozott klímánkat. Felválthatja a cirok, de a magyar nemesítésű földimogyoró is alternatívát adhat a hazai mezőgazdaságnak. Hasonló a helyzet az erdőségekkel is. A lassan kipusztuló régi fajták helyett újakat kell telepíteni.
De egy állam vagy az EU szabályozásokkal is tehet a klímaváltozás ellen. A fosszilis energia felhasználási támogatását újra kell tervezni, és csökkenteni kell. Továbbá törvényi keretekkel el lehet érni a betétdíjas csomagolások visszavezetését, és az elektronikai hulladék újrahasznosítását is.
Oktassuk, ne csak beszéljünk róla!
Fontos kiemelni, hogy ne fokozzuk a klímadepressziót a fiatalok körében. A Fenntarthatósági témahéten is a megoldásokra kell helyezni a fókuszt, mert a bénító szorongás nem szül megoldásokat. És nem utolsó sorban: a gyerekeknek tudniuk kell, hogy jövőbeli választott szakmáikban és az életük többi területén hogyan tehetnek a Földért.
