Utazásaim során rendszerint a programterv első pontjaként szerepel a helyi gasztrokínálat feltérképezése, így a hétvégi napkezdés szinte elképzelhetetlen úti célom termelői piacának meglátogatása nélkül. Itthon, legyen szó a Balaton környékének kisebb piacairól, vagy a nagyobb városi piacokról, nekem mindig szuper elfoglaltság végigpásztázni az árusok portékáit, nagy kedvvel vetem bele magam a helyi alapanyagok beszerzésébe, és legfőképp a termékek eredetéről való tájékozódásba, a termelőkkel való beszélgetésbe. Az meg csak fokozza lelkesedésem, ha valami jófajta piaci ételt is el lehet majszolni nézelődés közben. Milyen nagyszerű, hogy mindezekre már rengeteg lehetőség adódik, akár Budapesten is!

Nagyon örültem, hogy az elmúlt évtized gasztroforradalmában helyet kapott a nézet, miszerint a hazai alapanyagok, a helyi, adott régióra jellemző termékek, a magyar termelők fáradozásai valódi értéket képviselnek. A gasztronómiában a lokális szemlélet előtérbe kerülése ugyanis egyszerre segíti a hazai termelők megélhetését, növeli munkájuk megbecsültségét, emellett pedig a fogyasztók egészségére is jó hatást gyakorol az, hogy valódi földet látott, bolygó körüli utaztatástól megkímélt élelmiszer kerül az asztalra. Arról nem is beszélve, hogy mindez mennyiben járul hozzá a környezetünk védelméhez: rövidebb ellátási lánc, kisebb károsanyagkibocsátás, vidék jövedelmezőképességének növekedése, munkaerő helyben tartása, a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari hagyományok ápolása, munkamódszerek fejlesztése – hogy csak néhány érvet említsünk. Ékes példája a szemléletváltásnak, hogy számos étterem tűzte zászlajára beszerzései során a farm to table elvét, az étlapokat egyre több helyen a környék szezonális ízeinek bemutatása igényével kezdték összeállítani. A tőlük érkező megrendelések a termelői létnek kezdtek nagyobb biztonságot és kiszámíthatóságot, nem utolsósorban pedig presztízst nyújtani.

Ezzel egyidejűleg tovább erősödött az érdeklődés a kevésbé ismert magyar alapanyagok iránt, hiszen megtapasztalhattuk, hogy a magyar gasztronómia nem kizárólag – az egyébként zseniális, csak épp nem minden alkalomhoz dukáló – bográcsételt jelent: egy meglepetésekkel teli és elegáns fogáshoz sem kell többezer kilométert utaznia mindenféle tengeri herkentyűknek és passió gyümölcsöknek, hiszen Magyarországon van szürkemarhánk, fácánunk, gombáink, naspolyánk, ribizlink. 

Olyan 6-8 éve lehetett, amikor elkezdtek szaporodni és egyre népszerűbbé válni Magyarországon a kézműves vásárok, és ezzel párhuzamosan a piacozás mint hétvégi napindító elfoglaltság. Az ezeken a piacokon eltöltött órák a szimpla árubeszerzést és a bevásárlólista kényszeres pipálását meghaladva igazi közösségi élménnyé váltak. Azóta a korábban fő vonzerőként ható kézműves jelző az egyik leginkább elnyűtt kifejezéssé, a piacozás programja pedig egyesek szerint néha már-már visszatetszést keltően úri passzióvá vált, vagy épp hipszter huncutsággá. Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy mindezekkel együtt nagyszerű, hogy egyre több helyen lehet kiváló minőségű, hiteles forrásból származó hazai portékához hozzájutni. Végre sokkal könnyebb magyar, egészséges és fenntartható alternatívát találni a nagyobb áruházláncok spanyol paradicsom vagy dél-amerikai barack, felhozatalával szemben.

Egyre több olyan piac is működik már, amely kistermelői összefogás eredményeként alakult, és az utóbbi időkben Budapesten is könnyedén hozzáférhetünk a nagy odafigyeléssel termelt, valódi zöldségekhez és gyümölcsökhöz, gyógynövényekhez, tejtermékekhez, az egyre izgalmasabb ízkombinációkat felvonultató lekvárokhoz, csatnikhoz, mézekhez, pástétomokhoz, szörpökhöz, olajokhoz és ecetekhez vagy a felesleges adalékanyagtól mentes pékárukhoz. Budapesten jó szívvel ajánlom három (+1) kedvenc termelői piacomat, ahová a fővárosiaknak sokat utazni sem szükséges, ha a hazai tájak ízeire vágynak. 

A Pancs – Gasztroplacc a Corvin-negyednél működő Élesztőház udvarán alakítja át a kézműves sörösök egyik kedvenc romkocsmáját őstermelői piaccá minden vasárnap reggeltől kora délutánig. A piac egyik sajátossága, hogy több vegán terméket készítő árussal is találkozhatunk, akiknél feltöltekezhetünk például téli salsa mártogatóssal vagy kovászos sárgarépával, valamint Szabi, a pék is képviselteti magát remek kovászos pékáruival! Ráadás, hogy mindig készül valami a fazékban: maradjunk ebédelni a fűzfák alatt, vagy még tovább: talán ez az egyetlen őstermelői közösségi piac, ahol a piactértől csak egy ajtónyitásnyira várják a fogyasztót Magyarország kiváló kisszériás, bio és natúrborai.  

A Római parti Piac a Nánási udvarban bújik meg a Római-partnál. Mi többször az Óbuda-Tahitótfalu biciklitúránk közben iktattuk be pihenőként jófajta almáért, pogácsáért, szörpért, joghurtért. Így sajnos saját edényt nem tudtunk még magunkkal vinni, de aki teheti, ide jöjjön csomagolásmentes magvakért, gabonáért, látogasson el megbizonyosodni arról, hogy az alma nem csak idared, a gomba nem csak csiperke, a szilvalekvár pedig cukormentesen is csodás! Grátisz, hogy a helyben kapható töltött lángos a Duna-parton lesétálható!

A Szimpla háztáji piac annak ellenére szerepel a listámon, hogy ha piacról van szó, a csendesebb, lassú időtöltésre alkalmasabbakat szeretem előnyben részesíteni. A Szimpla pedig sem lokációját, sem a látogatói létszámot tekintve nem sorolható egyikhez sem (tegyük hozzá, koronamentes békeidőben). Mégis azon kapom magam, hogy szeretek visszamenni. Megvan annak a maga bája, hogy a bulinegyed kócos romkocsmája az előző éjjel eseményeit maga mögött hagyva vasárnap reggel ajtót nyit a kistermelőknek, az ember pedig sörös korsók helyett kézműves sajtos tállal egyensúlyoz egy asztal felé.

Plusz egyes versenyzőként feltétlen meg kell említenem az abszolút kedvencemet, a nem budapesti, de Budapest környéki, Nagymarosi Termelői Piacot. A Fő téren szombat reggel-délelőtt lángos és kürtőskalács illatban szemezgethetünk a Börzsömy ízei, a Dunakanyar termékei között: ezen a piacon kizárólag a környező települések termelőivel és áruival találkozhatunk. Sajtok, sonkák, sütemények, szörpök, helyi kézműves sör kapható a piacon, de talán nem túlzás azt állítani, hogy a legnépszerűbb stand a valóban kihagyhatatlan GabKo chili termékeket vonultatja fel: bátraknak ott vannak a világ legerősebb paprikáiból készült krémek, pasták, olajok, de a lágyabb ízeket kedvelők se maradnak hoppon, ha pikáns fűszert keresnek otthonra.