A divatipar világszerte évente mintegy 20 millió tonna hulladékot termel. Globálisan a kibocsátott üvegházhatású gázok több mint 10%-áért felelős. Talán még könnyebben érzékelhetjük a probléma súlyát, ha arra gondolunk, hogy egy póló gyártásához annyi vizet használnak fel, amennyi egy ember 2,5 évi ivóvízadagja. A textil, a ruházat a mindennapi élet alapvető kelléke, ezért fontos, hogy olyan üzleti modellre álljunk át, amely valóban fenntartható.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a divatipar jelentős hányada jelenleg a „fast fashion” modellt alkalmazza. Gyors gyártási és szállítási módszerekkel megfizethető, mégis stílusos, olcsó anyagokból, például poliészterből készült ruhák tömegét állítja elő. Ez azért óriási probléma, mert évente 300 millió ruhadarabot dobunk ki, amelyek 80%-a poliészterből készül, lebomlásuk pedig 2000 évig is eltarthat. Erre is megoldásként szolgálhat a körkörös gazdaság.

A jelenlegi helyzet

Az Ellen MacArthur Alapítvány, amely kifejezetten a körkörös gazdaságot érintő kérdésekkel foglalkozik, jelenleg fő problémának az alábbiakat látja a divatiparral kapcsolatban:

• Ruháinkat jelenleg elképesztően kevés ideig használjuk. Különösen igaz ez az USA-ban, de az alapítvány szerint a vásárlók – globálisan nézve is – 460 milliárd dollárnyi értéket dobnak el, amikor jellemzően 7–10 alkalom után megválnak ruháiktól.
• A ruhaiparnak hatalmas a környezeti lábnyoma. Többnyire nem megújuló energiaforrásokra támaszkodik a főleg szintetikus anyagok előállítása érdekében, továbbá rengeteg vegyszert használ.
• Ha minden a jelenlegi módon folytatódik, akkor 2050-re a 2 °C-os globális felmelegedési határértékhez kapcsolódó szén-dioxid-keret több mint 26%-át felhasználjuk.

Kapcsolódó bejegyzések

Mérgező ruhákba burkoljuk testünket

Több ezer fajta kemikáliát használnak ruháink elkészítéséhez. Ez a környezetre és ránk is veszélyes.

Hogyan segíthet a körkörös gazdasági modell?

A „körkörös divatot” a fenntartható termelés és fogyasztás modellje alapján tervezik és gyártják. Az anyagokat és a termékeket visszanyerik, újrahasznosítják és újrafelhasználják, csökkentve a hulladékot és a kibocsátást. Olyan életképes alternatíváról beszélünk, amely a „kinyerjük – legyártjuk – hulladékot termelünk” modell helyett a „visszanyerjük – legyártjuk – újrahasználjuk és újrahasznosítjuk” modellt alkalmazza. Ezáltal a hulladék újra beilleszthető az értékláncba.

A körforgásos gazdaság elveinek alkalmazása a fast fashion-re vonatkoztatva például azt jelentené, hogy a poliésztert visszanyerjük, újrahasznosítjuk és újrafelhasználjuk ahelyett, hogy kidobnánk.

Az új gazdasági modell

Az Ellen MacArthur Alapítvány, amely kifejezetten a körkörös gazdasággal foglalkozik, a ruhaipar jövőjével kapcsolatban három olyan fókuszterületet fogalmaz meg, amelyek szerepe fontos a jövő fenntartható ruhaiparának megvalósítása érdekében:

• új üzleti modellek keresése, amelyek növelik a ruházati termékek használatát;
• biztonságos és megújuló alapanyagok;
• megoldások keresése arra, hogy a használt ruhákból új ruhák készülhessenek.

Hogyan alakulhat át a ruhaipar, és ez hogyan érintheti a vásárlókat?

A Világgazdasági Fórum alapvetően öt olyan, a körkörös gazdasági modellbe illeszkedő megoldást lát, amely elvezet a fenntartható divatiparhoz.

• Használt ruhák árusítása és ruhakölcsönzés

A használt ruhák egyre népszerűbbek, olyannyira, hogy a belőlük származó bevétel globálisan már meghaladja a fast fashion-ből befolyó pénzösszeget. Ez várhatóan még tovább növekszik, ha az értékesítési, bérleti és kereskedelmi platformok száma növekszik. Ez talán odáig is elvezethet majd, hogy a fogyasztók egyfajta befektetésként tekintenek a ruháikra. Egyesek már most is havonta több ezer dollárt keresnek ruhabérléssel – állapította meg az Economist.

• A túlkínálat által előidézett eladások ritkulása

 Az eladatlan készletek csökkentésével a vállalatok ténylegesen pénzt takaríthatnak meg, a környezetvédelmi tényezők pedig a költségmegtakarítás hajtóerői lesznek.

• A ruhadarabok javítása

Az utóbbi években nem túl könnyű szabót találni, és egy-egy darab javításának költségei gyakran meghaladják a csere költségeit. Ahogy az ágazat átalakul, kevesebb terméket fogunk vásárolni a rejtett költségek miatt. A fogyasztók és a kisvállalkozások pedig reagálni fognak erre az új ruhajavítási igényre.

Emellett az iparág nagy szereplői javítási szolgáltatásokat is kínálni fognak, a jelenlegi modelleket a fenntartható jövőhöz igazítva.

• Több újrahasznosított anyagból készült ruha viselése

Jelenleg a használt ruhák kevesebb mint 1%-át dolgozzák fel, ami azt jelenti, hogy a „szűz” termelés (például pamutból) szinte mindig előnyt élvez az újrahasznosított anyagok használatával szemben.

A gombok, címkék és cipzárak leválasztása a szövetről jelenleg időigényes és nehézkes. A ruhák összevarrásakor használt fonal megváltoztatásával a ruhák újrahasznosíthatósága 90%-ra növelhető, a szén-dioxid-kibocsátás pedig 50%-kal csökkenthető.

• A farmer újratervezése

A farmer az egyik legnehezebben újrahasznosítható ruhadarab.A farmerek tervezésének megkönnyítése érdekében új irányelveket dolgoztak ki. A következő, klímatudatos farmered még mindig klasszikus megjelenésű lesz, csak készítéséhez bolygóbarát festéket fognak használni. Gombjait egyszerűen le lehet majd csavarni, és biológiailag lebomló fonalak tartják majd össze.