Az alaszkai tundra, egy hatalmas, szélfútta terület az Északi-sarkkör szélén. Lenyűgöző természeti szépségű hely.

Télen a területet sötétség borítja, és jegesmedvék, farkasok, rókák és hiúzok uralják a hófödte tájat. Nyáron, amikor a nap majdnem napi huszonnégy órán át a horizont felett lebeg a tundra életre kel. Az olvadó hó alól fű, vadvirágok, moha és bokrok bukkannak elő; a jávorszarvasok és pézsmatulkok dübörgő csordái észak felé vonulnak, hogy a buja növényzetből lakmározzanak; és a világ minden tájáról származó madarak milliói szállnak fel, hogy párosodjanak és családot alapítsanak a rovarok, férgek és bogyók bőségétől zsongva.

De ez az érintetlen táj és az itteni élet bonyolult szövevénye stressznek van kitéve. Az éghajlatváltozás miatt az Északi-sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a bolygó többi része, és nemcsak az őshonos fajok, hanem a nyaranta oda költöző számtalan vándorló madár élőhelyét is megváltoztatja.

Natalie Boelman a Columbia Lamont-Doherty Földobszervatóriumának ökológusa több mint egy évtizede figyeli a régió élővilágát, hogy megértse, hogyan reagálnak és alkalmazkodnak az állatok az emelkedő hőmérséklethez. Boelman nem elégedett meg azzal, hogy egyetlen fajt követ, mint sok ökológus, hanem egy sor nagyszabású tanulmányt felügyelt annak felmérésére, hogy az éghajlatváltozás hogyan változtatja meg az egész bioszférát.

Részletesebben ezen az oldalon tájékozódhatsz a megfigyeléseiről.

Forrás (enn.com)