A dél-amerikában élő alföldi tapírokat a „majdnem teljes kihalás” veszélye fenyegeti, annak ellenére, hogy a faj jelenleg csak a veszélyeztetett kategóriába tartozik – figyelmeztet egy új kutatás.

A növényevő faj nagy orráról és csíkos fiataljairól nevezetes, és alkalmazkodott mind a vízhez – ahol jól búvárkodik -, mind a szárazföldhöz – ahol gyors futó.  Eredeti elterjedési területének mindössze 1,8 százalékán, az Atlanti-parti esőerdőben fordul elő, amely Brazília, Argentína és Paraguay keleti partvidékén húzódik.

Túlélését leginkább a vadászat és a nagy úthálózatok elterjedése fenyegeti, amelyek elválasztják egymástól a populációkat. Brazil tudósok arra figyelmeztettek, hogy sürgős intézkedéseket kell hozni a faj megmaradt állományának helyreállítása érdekében.

A tapírok szaporodási potenciálja alacsony, beleértve a hosszú szaporodási ciklust, amely során 13-14 hónapos vemhesség után mindössze egy kölyök születik, és a születések között akár három év is eltelhet. A populációs szimulációk világosan megmutatják, hogy akár egyetlen egyed elvesztése is évente egy teljes helyi állomány gyors kipusztulását eredményezheti.

A központi problémát az jelenti, hogy az élőhelyükön való átkelésük során többszörös veszélynek vannak kitéve. Az autópályának, ami északról délre szeli át az Atlanti-parti esőerdőt, nagy a forgalma, ezért halálos csapda a vadon élő állatok számára. Emiatt sürgős természetvédelmi prioritás annak megoldása, hogy a tapírok biztonságosan keresztezhessék ezeket az utakat.

A nehéz helyzet ellenére a kutatók elmondták, hogy továbbra is optimisták a tapírok jövőjét illetően, mivel vannak jelek arra, hogy a helyzet már javulni kezd. A tapír védelmét érintő folyamatos kihívások ellenére a legtöbb populáció stabilnak vagy növekvőnek tűnik, és a faj kilátásai jobbak, mint néhány évtizeddel ezelőtt, mert a faj védelmére irányuló első erőfeszítések megkezdődtek.

A kutatás a Neotropical Biology and Conservation című folyóiratban jelent meg.

Forrás (independent)