Merész ruhák könnyebb lábnyommal – Interjú

Szeptember elején meghökkentő kampányt indított a MOHU, hogy megmutassa, a szelektív hulladék közel 75 százaléka a vegyes hulladék számára fenntartott kukában landol. PFËMÜ néven egy webshopnak tűnő platformot hozott létre, ahol valós termékek helyett abszurd, szürreális tárgyakkal találkozhattak az érdeklődők. A rendhagyó kezdeményezéshez kortárs divattervezőként Ferencz Borbála is csatlakozott, akit a kampányon túl alkotói munkásságáról és a fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységeiről kérdeztünk.

A BORBALA upcycling divatkollektíva a hulladékot merész, kísérleti ruhákká alakítja. Milyen út vezetett saját márkád létrehozásáig?

Marosvásárhelyről származom, a művészet és a fenntarthatóság pedig mindig is közel állt hozzám, így később, amikor már lehetőségem nyílt rá, megalkottam a BORBALA márkakoncepciót. A kezdetekben ékszereket, elsősorban fülbevalókat készítettem újrahasznosított műanyagból. Számomra a műanyag nem olcsó és eldobni való árucikk, hanem értékes alapanyag. Napjainkban pedig inkább a textilek világa vonz.

Alkotói munkásságodat tekintve melyik stílus áll hozzád a legközelebb?

Ruhakollekcióim az upcycling szemléletre épülnek, ami a textilhulladék formabontó, kísérleti ruhadarabokká alakításával foglalkozik. Javarészt régi ruhákból, illetve ipari hulladékokból készítek alkotásokat. Személyiségemet is tükrözi, hogy a paletta igen színes és sokrétű, hiszen a hétköznapi utcai ruházattól kezdve, egészen a kifutók világáig tervezek textileket. Gyakran kérnek fel arra, hogy gálákon, koncerteken és más rendezvényeken való fellépésekhez tervezzek ruhákat.

A fenntarthatóság szívügyed. Milyen úton érkezik hozzád, majd készül el egy ruhadarab?

A divathulladékot nem végpontnak, hanem az innováció értékes erőforrásának tekintem. A nyersanyagok többsége helyi forrásból származik hosszú távú partnerségeknek és közösségi alapú kezdeményezéseknek köszönhetően. A felhasználásuk előtt hulladékká váló anyagok adják a nyersanyagnak nagyjából a háromnegyedét, a használt textíliák közel a negyedét, és egészen pici részt alkotnak az új szövetek és a holtanyagok. Az anyagok beszerzését követő gyártási folyamat minden szakasza körforgásos jellegű. Olyan kollekciókat tervezek, amelyek maximalizálják az anyagfelhasználást a nagyobb ruhadaraboktól kezdve az újrahasznosított anyagból készült kiegészítőkön át egészen a maradékokból előállított apró tárgyakig. Családi tulajdonban lévő, független kollektívaként kis volumenű, magas színvonalú gyártást tartunk fenn. Minden darab kézzel készül, tükrözve a szándékos tervezés és a tudatos fogyasztás értékeit.

Említetted a formabontó tervezést. A hétköznapokba be lehet illeszteni ezeket a viseleteket?

Igen, teljes mértékben, de természetesen ez személyiségfüggő. Az extrovertált emberek, akik szeretnek színesen, fiatalosan és vidáman öltözni, könnyen beillesztik a szürke hétköznapjaikba is ezeket a ruhadarabokat. Azt tapasztalom, hogy a kortárs művészetnek olyan ága ez, amelyre egyre nagyobb a nyitottság és az érdeklődés.

A MOHU által életre hívott PFËMÜ kampányhoz kortárs művészként csatlakoztál. Melyik általad készített alkotással találkozhat az utca embere, amikor Budapesten a Múzeum körúton vagy a Deák Ferenc téren sétál?

Örültem a felkérésnek, mert egyrészről izgalmasnak találtam a kampányt, másrészről pedig igen látványosnak. A statement jellegű felkérések egyébként is közel állnak hozzám. Úgy vélem, hogy a szürreális „kukaszülemények” kézzel fogható példaként szolgálnak, és azt is szimbolizálják, hogy bizony így nézne ki újrahasznosítás után az alapvetően értékes hulladék, ha nem a megfelelő helyre dobnánk ki. A PFËMÜ-re egy tojáshéjjal kivarrt pulóvert és egy olajos sportcipőt készítettem. Mindkét alkotásnak az a különlegessége, hogy össze nem illő anyagok vannak kombinálva, ez adja a kiállított munkák extremitását. Jelen alkotások esetében nem a viselhetőség, hanem a figyelemfelkeltés vezérelt. Más alkotásaimban is gyakorta feszegetem a pazarlás és az értékteremtés, a régi és az új, valamint a hagyomány és az innováció között húzódó határt.

A MOHU által felépített PFËMÜ edukációs kampány elnevezése az otthon legkönnyebben gyűjthető hulladékfajták kezdőbetűiből született: papír, fém, műanyag. A kezdeményezés célja az, hogy a jó szándékból következetes napi rutin váljon. Védd a környezetet, és segítsd a körforgást: dobd a szelektívet a szelektívbe!

Mostanában hol találkozhatnak veled az érdeklődők?

Rendszeresen tartok workshopokat Budapest IX. kerületében, a Ráday utcában, de külső helyszíneken is találkozhatnak velem. Ezeken az alkalmakon a használt textíliák átdolgozásával foglalkozunk, valamint olyan technikák alkalmazásával, mint a patchwork és a textilkollázs. Egyedi, színes darabokat hozunk létre.

Alkotóművészként hogyan látod a jövőt?

Továbbra is elkötelezetten dolgozom, és keresem a fenntartható lehetőségeket. Célom, hogy inspiráljam a tudatos alkotók és a felelős fogyasztók új generációját. Hiszem, hogy egyénként is tehetünk a környezetünk megóvásáért, de közösségben még inkább.