Kínai és magyar egyetemek összefogása segíti mostantól az árvizek, aszályok és vízminőségi problémák előrejelzését
Élő bolygónk
A kínai-magyar vízbiztonsági együttműködés mesterséges intelligencia, távérzékelés és műholdas megfigyelések segítségével hozzájárulhat a szélsőséges hidrológiai helyzetek, krízisek gyorsabb előrejelzéséhez, a katasztrófák megelőzéséhez és a hatékony vízgazdálkodáshoz.
2026. március 25-én és 26-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézete és a Kínai Tudományos Akadémiához tartozó Fenntartható Fejlődési Célokat Támogató Nagyadat-feldolgozó Nemzetközi Kutatóközpontja (International Research Center of Big Data for Sustainable Development Goals – CBAS) közös tudományos műhelyt szervezett a Ludovika Campuson. Kérdéseinkre a kínai fél delegációvezetője, Gretchen Kalonji és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője, Bíró Tibor válaszolt.
Milyen speciális tudással rendelkezhet a vízbiztonság terén egy olyan kis ország, mint Magyarország, ami miatt Kínának szándéka volt tudományos együttműködési megállapodást kötni velünk?
G K: Magyarország jelentős kapacitást fejlesztett ki a vízzel kapcsolatos veszélyek, köztük az árvizek és az aszályok valós idejű előrejelzésének kifinomult matematikai megközelítéseiben. Ezek közé tartoznak azok a modellek, amelyek a hidrodinamikát és a sztochasztikus (véletlenszerű, valószínűségalapú – a szerk.) folyamatokat hatékony tanulási algoritmusokban ötvözik. Ha ezeket a modellezési megközelítéseket összekapcsoljuk a kínai oldalon rendelkezésre álló hatalmas távérzékelési kapacitással, valamint a mesterséges intelligencia rendkívül gyors fejlődésével, akkor jelentősen növelhetjük a képességünket e kihívások hatékonyabb kezelésére. Egyszerűen fogalmazva, az együttműködés révén Kína és Magyarország megerősítheti közös kapacitását a globális léptékű, kritikus, vízzel kapcsolatos kihívások kezelésére, és jelentős új hozzájárulásokat nyújthat a globális tudományos közösség számára is.
Magyarország, bár nagyon kis ország, történelme, földrajza és gazdasága miatt is nagyon hasznos tanulságokkal rendelkezik a vízügyi együttműködés modelljeit illetően, határain belül és határokon túlnyúlóan egyaránt. Ezeket Kínában vagy akár világszinten is lehet alkalmazni.
Fotó: Szilágyi Dénes, NKE
Bíró Tibor egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője. Vízügyi és környezetgazdálkodási szakember több mint harminc éves oktatói és kutatói tapasztalattal. Kutatási területe az adaptív vízgazdálkodás, a környezeti állapotértékelés, a vízminőség-szabályozás és a távérzékelés. Korábban a Víztudományi Kar dékánja és a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium projektigazgatója volt. Jelenleg is a Vízügyi Tudományos Tanács, valamint a Magyar Hidrológiai Társaság alelnöke.
Gretchen Kalonji az International Research Center of Big Data for Sustainable Development Goals (CBAS) különleges tanácsadója, delegációvezető. Nemzetközileg elismert tudományos vezető, aki hosszú ideje dolgozik a tudományos együttműködések és a felsőoktatási innovációk fejlesztésén. Korábban az UNESCO természettudományi főigazgató-helyettese volt, ahol számos globális tudományos programért felelt. A CBAS előtt a Szecsuáni Egyetem – Hongkongi Műszaki Egyetem Katasztrófavédelmi és Újjáépítési Intézetének dékánja volt.
Milyen hasonló vízügyi problémákkal kell szembenéznie a két országnak? Hogyan segíthetünk egymásnak?
G.K.: Kína természetesen hatalmas ország Magyarországhoz képest. Szinte bármilyen elképzelhető „vízügyi probléma” megtalálható Kína valamelyik részén. A magyar oldalról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), a kínai oldalról pedig a Fenntartható Fejlődési Célokat Támogató Nagyadat-feldolgozó Nemzetközi Kutatóközpont (CBAS) által vezetett partnerség kidolgozása során három fő, közös érdeklődésre számot tartó témát azonosítottunk: ezek az árvizek, az aszályok és a vízminőség. A mostani ludovikai workshopunkon a munkacsoportok több magyar intézmény hatékony részvételével konkrét cselekvési terveket dolgoztak ki a kínai-magyar együttműködés fejlesztésének elindításához.
Az árvízvédelemmel foglalkozó alcsoport az úgynevezett elosztott vízgyűjtő modellek kidolgozásához kísérleti vízgyűjtő területnek jelölte ki távérzékelésen alapuló előrejelzési módszerek fejlesztésére és validálására Magyaregregyet, Kínában pedig a Haihe folyót és a Poyang-tavat. Ezek a modellek segíthetnek csökkenteni az intenzív esőzések hatását.
Az aszályok értékelésével és előrejelzésével foglalkozó alcsoport is átfogó kezdeti kutatási tervet készített, amelybe új vízhiány-indikátorok kidolgozása is beletartozik, hogy minél előbb lehetséges legyen figyelmeztetést adni és vízgazdálkodási szempontból is reagálni. Új, nagyobb térbeli felbontással működő, műholdas talajnedvesség-adatbázis kidolgozását is tervezik. Olyan technológiákat is bevezetnek, amelyek képesek mind a felszíni vizek, mind a talajvíz szintjét, valamint mennyiségük változását is felmérni.
A vízminőség változásainak megfigyelésével és értékelésével foglalkozó alcsoport részletes tervet dolgozott ki a folyórendszerek és a tavak vízminőségének összehasonlító vizsgálatára. Ez többek között az algavirágzás előrejelzését, a klímaváltozás tavakra gyakorolt hatásának vizsgálatát (a Balatonon és a kínai Taihu-tónál), valamint a folyóvíz minőségének ellenőrzését is tartalmazza. Emellett készül egy integrált megfigyelő- és előrejelző platform is, amely a földfelszín monitorozásával, mesterséges intelligenciával és digitális technológiák felhasználásával dolgozik.
Mely adatok lehetnek a legfontosabbak a klímaváltozással kapcsolatos szélsőséges időjárási események megfigyelése és előrejelzése szempontjából?
B.T.: A távérzékelés segíthet a Földön bekövetkező változások monitorozásában és számos esemény előrejelzésében. A felszíni hőmérséklet mérése önmagában is fontos, de kulcsfontosságú a párolgás becsléséhez is. A mikrohullámú érzékelőkkel felszerelt műholdak képesek a vízzel borított felületek felmérésére. A multispektrális műholdak által gyűjtött adatok hasznosak a növények vízhiányának vizsgálatában és a felszín növényzettel való borításának meghatározásában; mert például az árterek növényekkel való borítottsága befolyásolja az árvizek lefolyását is. A légi lézeres felmérések pedig jelenleg a leghatékonyabb módszerek a terepmodellezéshez, ami kulcsfontosságú a lefolyási folyamatok előrejelzésében.
Fotó: Szilágyi Dénes, NKE
A március végi workshopon részt vettek magyar kutatóintézetek és vízügyi szervezetek képviselői és szakértői is. Kik ők, és milyen feladataik lehetnek?
B.T.: A workshopon Magyarország vezető szakértői gyűltek össze, célunk elsősorban a meglévő ismeretek megosztása és a kapacitásépítés volt. A Debreceni Egyetem kiemelkedő eredményeket tud felmutatni terepmodellezésben és vegetációtérképezésben, a Szegedi Tudományegyetem pedig aszálymonitorozási képességeiről ismert a szakmai körökben. A Talajtani Intézet a legjobb a talajtérképezésben. A KITE vállalat fejlesztőcsapatának munkája felbecsülhetetlen értékű a növényeket érő vízstressz értelmezésében. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem jelentős előrelépést érhet el az algavirágzás előrejelzésében a Limnológiai Kutatóintézettel együttműködve. Az árvizek előrejelzésében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem működik majd közre. A vízgazdálkodási igazgatás, az igazgatóságok és a főigazgatóság egyaránt szerepet játszanak ebben a közös erőfeszítésben. Az aszálymonitorozó hálózat működtetésében és az árvizek kezelésében szerzett tapasztalataiknak és szakértelmüknek köszönhetően ez az együttműködés sikerre van ítélve.
Tervezik a későbbiekben más országok bevonását is?
G.K.: Más országok bevonása a kezdetektől fogva elengedhetetlen volt a stratégiai tervezéskor. Mind a magyar, mind a kínai fél természetesen már számos nemzetközi partnerséggel rendelkezik, amelyek között sok hasznos átfedés is van. A nemzetközi és kormányközi hálózatokat illetően is jól működő kapcsolataink vannak. Például az UNESCO-n keresztül mindkét fél dolgozik a Kormányközi Hidrológiai Programmal (IHP), valamint az UNESCO-hoz kapcsolódó kutatóközpontok és tanszékek hálózatával világszerte. Kiemelném, hogy a NKE Víztudományi Karán működik a vízkonfliktusok kezelésével foglalkozó UNESCO Tanszék, amellyel a kínai fél szintén szoros együttműködést tervez.
A kínai fél arra is számít, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezető szerepet vállal majd további gyümölcsöző együttműködések fejlesztésében Közép- és Kelet-Európában. A kínai CBAS pedig erős stratégiai regionális prioritásokkal rendelkezik mind Afrikában, mind Közép-Ázsiában, mind a fejlődő, a vízproblémáknak erősen kitett kis szigetországokban (SIDS). Így mindent összevetve a kínai-magyar partnerséget nagy valószínűség szerint több más régióra is kiterjesztik.
Mit várnak a mostani megállapodástól hosszú távon?
G.K.: Nagyon ambiciózusak az elvárásaink. Azt reméljük, hogy ez a földfelszín megfigyelésein, mesterséges intelligencián és nagyadat-elemzéseken alapuló, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a fenntartható fejlődésre összpontosító kínai-magyar partnerség – úttörő tudományos együttműködési modelljei révén – világszerte érdemben hozzá tud majd járulni a fenntarthatósági átalakuláshoz.
Nyitókép: Csoportkép a nemzetközi projektindító műhelyről, az első sorban balról a harmadik Gretchen Kalonji, jobb szélen Bíró Tibor.
Fotó: Szilágyi Dénes, NKE
