Az Izland partjainál található Westman-szigetekhez tartozó Heimaey lakói minden év késő nyarán azzal töltik az estéiket, hogy megkeressék a zavart lundafiókákat, és ledobják őket egy sziklaszirt széléről.
A lundák nemzeti kincsnek számítanak Izlandon, itt található a világ legnagyobb kolóniája, de évtizedek óta csökken a számuk, 2018-ban 7 millióról 5,4 millióra csökkent. A lundákat fekete-fehér tollazatukról és bohókás narancssárga csőrükről lehet felismerni. A legtöbb tengeri madárral ellentétben a csontozatuk sűrű, így képesek 200 láb mélyre merülni, hogy halat fogjanak.
A populáció csökkenéséért számos tényező a felelős, többek között az éghajlatváltozás, a túlhalászás, a szennyezés és a táplálékkeresési nehézségek. Ha a lundák nem találnak elegendő táplálékot, akkor a fiókáik helyett saját magukat táplálják. Korábban létfontosságú táplálékforrásnak és csemegének számítottak a helyiek és a turisták számára, de ma már vadászati korlátozások vannak érvényben. 2021-ben úgy tűnt, hogy a helyzet javulni fog, miután a kolónia mintegy 700 000 új fiókát hozott világra, de a nyár közepére a fiókák csaknem fele elpusztult, többnyire éhen halt.
Ezek a madarak az év nagy részében az Atlanti-óceán északi részének fagyos vizein élnek, késő tavasszal pedig visszatérnek, hogy a szigetek szikláin tojásokat rakjanak. Miután a fióka kikelt, a szülők körülbelül 40 napig nevelik, aztán magára hagyják. Amikor a lunda megéhezik, az óceán fölé repül, hogy táplálékot keressen. Mivel a holdfényt használják a tájékozódáshoz, gyakran megzavarják őket a város mesterséges fényei, így a szárazföld belseje felé repülnek. Ezután következik a lundák dobálása.
Nyár végén a helyiek őrjáratot tartanak, éjjelente az utcákon keresik az eltévedt fiókákat. Gyakran találnak rájuk az autók alatt, a kukákban vagy a kikötőkben hagyott halászhálókba gabalyodva. Miután rögzítették az adataikat, ledobják őket a sziklaszirtről. A lundák számára ez életmentő segítség, ilyenkor ugyanis a tengeri szelet használják rögtönzött kifutópályaént. A városban maguktól nem tudnak felszállni, mert a szárnyaik nem elég erősek ehhez, emberi segítség nélkül pedig nem tudnak elmenekülni a ragadozók elől, vagy élelmet találni.
Kapcsolódó bejegyzések
Közel 10 ezer telelő fülesbaglyot számláltak az önkéntesek
A január végi számolás idején hazánk legalább 550 településén, 957 helyszínen, 9 975 erdei fülesbagoly telelt.
Egy helyi lakos elmondása szerint a lundamentő őrjáratok a 20. század elején kezdődtek, mikor a szigeten bevezették az áramot, de ma már nem olyan sikeresek, mint régen. Egy másik lakos állítása szerint 25 évvel ezelőtt egy éjszaka akár 100 fiókát is megmentettek, ma már jó, ha az egész szezonban találnak ennyit.
(Forrás: Insider)