Hosszú ideje keresik a választ a kérdésre, hogy mikor jön el az olajcsúcs (oil peak). A képet pedig tovább lehet árnyalni, ha azt is megnézzük, mi válthatja ki: a kereslet csökkenése vagy a kínálat szűkössége? Néhány elemző szerint szerint akár az utóbbira is lehet számítani, ez pedig komoly válságot is eredményezhet.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) korábban a 2030-as évekre jósolta a kereslet tetőzését, főként az elektromos járművek terjedésére és az energiahatékonysági intézkedésekre hivatkozva. Az ügynökség azonban új forgatókönyvet is készített – az Egyesült Államok nyomására ismét elővett Current Policies Scenario-t –, amely szerint az olajkereslet akár 2050-ig is növekedhet. Az energiapiaci szereplők előrejelzései eltérőek: a Rystad Energy és a Wood Mackenzie a 2030-as évekre várja a tetőzést, míg az OPEC és az ExxonMobil inkább a 2040-es évek utánra. A vita tehát még messze nem zárult le.
A késleltetett tetőzés reálisnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlődő világ, különösen India, Indonézia, Afrika számos országa, valamint más gyorsan gyarapodó régiók még hosszú ideig a fosszilis energiahordozókra támaszkodnak. Ráadásul egyes ágazatokban, például a repülésben és a vegyiparban, a kőolajnak továbbra sincs igazán életképes alternatívája.
Kapcsolódó bejegyzések
Le kell jönnie a világnak az olajról a klíma érdekében
A jelenlegi 100 millió hordó/nap körüli szintről napi 23–30 millió hordóra kellene esnie az igénynek 2050-ig a fő klímavédelmi célok eléréséhez.
Az olajkereslet növekedése az utóbbi két évtizedben elsősorban Kínához és Indiához kötődött: ha őket nem számoljuk, a többi ország kereslete gyakorlatilag stagnált, sőt Európában és Japánban inkább csökkenés figyelhető meg. A jövőben is Dél- és Kelet-Ázsia, valamint Afrika lesz a motor, míg a fejlett világ egyre inkább háttérbe szorul, részben a megújuló energiaforrások, az energiahatékonysági beruházások és más tényezők miatt.
A Telexen megjelent elemzésben ugyanakkor arról is szó esik, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi hozhatja el az olajcsúcsot. Könnyedén lehet, hogy nem a keresleti, hanem a kínálati oldal nyomán indul majd meg a lejtmenet. Az olaj természetesen nem fogy el egyik napról a másikra, de kitermelése egyre költségesebb lehet, egyelőre pedig hiányozni látszanak a szükséges beruházások.
Beszédes az elemzés egyik példája, amely az új olajmezők felfedezését taglalja: „míg a 20. század közepén olyan óriásmezők kerültek felszínre, mint a Ghawar (Szaúd-Arábia, 1948) vagy a Burgan (Kuvait, 1938), egyenként 60 milliárd hordó körüli kitermelhető készlettel, ma már alig találunk olyan új mezőt, amelynek a kőolajkészlete meghaladja az 1 milliárd hordót”. A jövő tehát sok szempontból kétséges, biztonsággal talán csak az jelenthető ki, hogy a következő 2–3 évben az olajkínálattal még nem lehet probléma. A 2030-as évek derekára azonban súlyos ellátási nehézségek merülhetnek fel, ha a szükséges beruházások nem történnek meg.
Összefoglalva tehát – ahogyan ezt az elemzésben olvashatjuk – az olajcsúcs időzítése egyszerre függ a kereslet globális szerkezetétől és a kínálati beruházásoktól.
Fotó: canva.com