Gondoltál már arra, hogy miközben egy csésze teát kortyolgatsz, valójában apró műanyagdarabkák milliárdjait juttatod a szervezetedbe? Sajnos ez ma már nem sci-fi, hanem a velünk élő valóság, de a tea esetében legalább tehetünk azért, hogy elkerüljük a mikroműanyagokkal való szennyezést.
Egyáltalán mi az a mikroműanyag?
Első körben persze érdemes azt tisztázni, hogy mit is értünk pontosan mikroműanyagon. Mikroműanyagnak nevezünk minden 5 milliméternél kisebb, vízben oldhatatlan, szintetikus szilárd részecskét.
Keletkezésük szempontjából léteznek szándékosan ilyen apróra gyártott részecskék, melyeket elsősorban az ipar hasznosít, ám kozmetikumokban is előfordulhatnak. Illetve a nagyobb műanyagból készült tárgyak kémiai és fizikai töredezése során is nagy mennyiségben jönnek létre ilyenek.
Forrás: canva.com
Utóbbit remekül példázza, hogy szintetikus ruháinkból egyetlen mosással akár 700 ezer mikroszkopikus műanyag szál is a vízrendszerbe kerülhet. Sajnos azonban mosni sem szükséges ahhoz, hogy a folyamat végbemenjen. De mi a helyzet a teafilterrel?
Teafilter mint mikroműanyag-forrás
Ha olyan filteres teát fogyasztunk, amely esetében a tealevelek műanyag filterben vannak, akár sokmilliárdnyi részecske is felszabadul egyetlen csészényi italban. A Barcelonai Autonóm Egyetem (UAB) kutatása szerint a polipropilénből (PP) készült teafilterek áztatásakor körülbelül 1,2 milliárd részecske oldódik bele a tea minden egyes milliliterébe. Egy másik népszerű filteralapanyag, a Nylon-6 vizsgálatakor mindössze 8,18 millió részecske került minden egyes milliliterbe.
Ha ez nem lenne elég: a tudósok azt is kimutatták, hogy a hagyományos papírfilterek esetében sem vagyunk biztonságban. Sok gyártó kever polipropilén szálakat a papírrostok közé, hogy a filter széleit le lehessen hővel hegeszteni.
Forrás: canva.com
A kutatások azt is kimutatták, hogy a filterek mikroműanyag-kibocsátása sem egyforma. Érdemes a filtert forrázni, nem pedig együtt melegíteni a vízzel. Mindenképp kerüljük el a filter mikrohullámú sütőben való melegítését: ilyenkor jelentősen megnövekedhet a filterből kioldódó mikroműanyag mennyisége.
Hogyan kerüljük el teázáskor a mikroműanyagokat?
A filteres teák esetében a legjobb, amit tehetünk, hogy olyan filtereket választunk, melyek nem tartalmaznak műanyagot. Léteznek pamut- és selyemfilterek is, melyek teljesen biztonságosnak mondhatók. Ha maradnánk a hagyományosabbnak tűnő papír mellett, keressünk olyan gyártókat, akik nem használnak műanyag szálakat a filterek gyártásához.
Ezek jellemzően feltüntetik a csomagoláson is, hogy termékük biztonságos. A „bio” vagy az „organikus” felirat megtévesztő lehet: ezek a legtöbb esetben a tealevelekre, és nem a csomagolásukra vonatkoznak!
Térj át a szálas teákra!
Ha nem használnunk filtert, a probléma jelentős részét letudtuk: a szálas tea fogyasztása a leghatékonyabb módja a kitettség minimalizálásának. Persze csak akkor, ha nem használunk műanyag eszközöket az elkészítéshez. Válasszunk rozsdamentes acélból vagy üvegből készült teatojást, ha pedig hagyományosan főzzük a teát, és csak a főzés végén szűrjük le, kerüljük a műanyag szűrőket!
Fotó: canva.com
Kerüld a műanyag elviteles poharakat!
A magas hőmérséklet elősegíti a részecskék kioldódását a műanyag vagy azzal bélelt papírpoharakból, így ezeket mindenképp érdemes elkerülni.
Figyelj a csapvízre!
Teázáskor nemcsak a filter, hanem a csapvíz is lehet a szennyezés forrása. Egy korábbi nemzetközi kutatás 14 országból származó vízminták elemzésével megállapította, hogy literenként átlagosan 5,45 részecske található a csapvízben. Ehhez képest a hazai mérések – melyekből egyelőre nem történt sok – azt mutatják, hogy bár már jelen lehet a mikroműanyag a magyar csapvízben is, annak mennyisége jelenleg még elenyészően alacsony. Ezzel együtt az otthoni vízszűrő berendezések használata, nem csak a mikroműanyag miatt, megfontolandó lehet!
A mikroműanyagok hatása az emberi szervezetre
A kutatások ma már kimutatták, hogy a mikroműanyagok nemcsak a Föld mélyétől a legmagasabb csúcsokig, de az emberi szervezet minden zugába is eljutottak. A tüdőben, a májban, a vérben, a méhlepényben, de még az agyunkban is ott vannak. És bár szervezetünk képes egy részüket kiüríteni, a folyamatos kitettség aggodalomra adhat okot.
A kutatások még nem egyértelműek a káros hatásokat illetően, de az gyanítható, hogy a parányi darabkák gyulladásokat válthatnak ki, illetve káros vegyi anyagokat juttathatnak a sejtjeinkbe.
Ezzel együtt nincs ok a pánikkeltésre. Azzal viszont csak jót tehetünk, ha megpróbálunk odafigyelni arra, hogy az élet minden területén csökkentsük a kitettségünket a mikroműanyag-szennyezéssel szemben. Ennek kiváló első lépése lehet, ha átgondoljuk a teafilterekhez fűződő viszonyunkat, és inkább a szálas teákat választjuk.
Borítókép: canva.com