Mit kerestek a fecskék a fűben?
Mit kerestek a fecskék a fűben?

A Közép-Európában pusztító Boris ciklon idején kialakult szélsőséges jelenségek közül az egyik legszomorúbb a tömeges fecskepusztulás volt. Valószínűleg alig van az országban valaki, aki személyesen nem tapasztalta, vagy a közösségi és egyéb médiából ne értesülhetett volna róla.

Az éppen afrikai telelőhelyeikre vonuló, főként füsti- és molnárfecskék állományának igen jelentős részét végzetesen érintette a hirtelen beállt szokatlan hideg és a tartós, viharos esőzés, amely napokon át lehetetlenné tette, hogy e kis testtömegű madarak táplálékhoz jussanak. Mint közismert, a fecskék repülő rovarokkal táplálkoznak, amelyek a hideg és az eső miatt eltűntek a levegőből.

Fecskék a rét felett

A szeptember eleji csapadékos napokon a bükki hegyi réteken meglepő jelenség volt megfigyelhető; az eső intenzitásának enyhülésekor jó néhány füstifecske jelent meg, látszólag a „semmiből” és kizárólag azok fölött a vegetációfoltok fölött repkedtek igen-igen alacsonyan a szitáló esőben, amelyek a kaszálások során visszamaradtak. Feltűnő volt ezzel szemben, hogy a viszonylag nagy kiterjedésű gyepterület legnagyobb része, amely már ilyenkor rég rövidre van vágva, egyáltalán nem vonzotta őket.

Mivel a park munkatársai kíváncsiak voltak, hogy a „lábon hagyott”, látszólag már élettelenre száradt növényzet mit kínálhat számukra, fűhálóval „megmintázták” mind a lekaszált, mind a kaszálatlan területet. A fűhálózás módszerével ugyanis a gyepben található ízeltlábúakról, elsősorban rovarokról lehet mennyiségi adatokat gyűjteni.

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a kaszálatlanul hagyott, magasabb gyepben hétszer-nyolcszor annyi ízeltlábút (pókot, poloskát, legyet, bogarat, kabócát, hernyót) lehetett megszámlálni, mint a lekaszált részeken

Tapasztalataikat összefoglalva elmondható, hogy a júliusi és augusztusi kaszálások folyamán visszahagyott, elszáradtnak tűnő vegetációban sokkal nyüzsgőbb, fajgazdagabb és tömegesebb volt az élővilág, mint a kaszálást követően kisarjadt, rövid, „szép zöld” gyepben.

Ezért is fontosak a kaszálatlan rétek

Mi lehet a célja és jelentősége ezeknek a kaszálatlanul hagyott sávoknak, foltoknak a gyepterületeken, amelyek lehetnek nagyobb kiterjedésű rétek, kisebb erdei tisztások, de akár a saját kertünk, telkünk is?

Egyrészt ezáltal biztosíthatjuk, hogy a gyepben található virágos növények egy része magot tudjon érlelni és bizonyos növényfajok ne „kopjanak ki” az élőhelyről. Másrészt, hogy az itt élő, gyakran igen fajgazdag rovarvilág egyes egyedei túlélhessék a táplálkozó-, illetve búvóhelyül szolgáló magasabb növényzet eltűnését és szaporodhassanak is. Igen lényeges szerepet töltenek be a megporzó rovarok; hártyásszárnyúak, lepkék, bogarak stb. életében, hiszen a kaszálás miatt hirtelen eltűnő virágszőnyegből ezáltal maradhatnak vissza legalább kis részek, melyek számukra továbbra is nektárt és pollent szolgáltatnak. Ez a magasabb vegetáció azonban sokszor a földön fészkelő madaraknak is szaporodási helyül szolgál, menedékként lehetővé teszi számukra a fészekalj felnevelését.

Mindezeken túl, – mint a szeptember eleji időjárási krízis megmutatta; a kaszálatlanul visszahagyott területrészek, végső esetben, a fecskéknek is életmentő táplálkozási lehetőséget nyújthatnak a számukra kritikus időszakokban.

Ezért mindig érdemes belegondolni, hogy a viszonylag gyorsan lezajló gépi kaszálással a gyep élővilágának szempontjából milyen extrém változás következik be, méghozzá mennyire rövid idő alatt! Ugyanakkor ezt a pusztító hatást van lehetőségünk mérsékelni kaszálatlan foltok, sávok visszahagyásával.

Védett területeken és Natura2000 gyepeken jogszabály* is kötelez a terület 5-10% közötti részének kaszálatlanul hagyására, ám a gyepekhez kötődő gazdag növény- és állatvilág érdekében, a speciális, jogi védelmet élvező területeken kívül, akár saját kertünkben, vagy egyéb, jó természeti állapotú gyepes területünkön is megvalósíthatjuk ezt a jó gyakorlatot.

(forrás: bnpi.hu)
Kiemelt kép: Canva

search icon