Az erdők mellett a gyepek is értékesek: becsüljük meg őket! 

Az erdők mellett a gyepek is értékesek: becsüljük meg őket! 
Az erdők mellett a gyepek is értékesek: becsüljük meg őket! 

Az élővilág bonyolultabb annál, hogy azt mondhassuk: az erdők a legjobbak. Mások ugyan, de nem kevésbé értékesek a gyepi ökológiai rendszerek. Egyedi életközösségeknek adnak otthont, fontos szénraktárak, jelentős a víz- és a tápanyag-körforgalmakban betöltött szerepük, de létezésük értékét nem érdemes csak saját szempontunkból nézni. 

Mi az, hogy gyep?

A néhány centisre nyírt pázsit nem említhető egy lapon egy fajok százaiból, ezreiből felépülő gyepi életközösséggel. A gyepek olyan, fűfélék és más lágyszárúak által uralt területek, ahol a fák, nagyobb bokrok aránya nagyon alacsony [1]. Világszerte számos típusuk van [1]. Ezek igen különbözőek fajösszetételüket és összképüket tekintve, de az imént ismertetett jellegükben megegyeznek. Létezésük számos ok együttesére vezethető vissza: éghajlati okokra, vízviszonyokra, talajadottságokra, nagytestű legelő állatok jelenlétére, a tüzek hatására és az emberi tevékenységre [1, 2, 3, 4].

Sziklagyep a Keleti-Bakonyban, itt élő ritka faj a tarka szemeslepke.

A felsorolásból kitűnik, hogy messze nem csak az erdőirtások helyén vannak ma gyepek. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a gyepekben sokan „visszaerdősítendő”, „degradált” területeket látnak [3]. Ez a felfogás azonban nagyon távol áll a valóságtól, és igen komoly veszélyt jelent a gyepekre nézve. Az alábbiakból azonban kiderül, hogy  természetvédelmi szempontból még a korábbi erdők helyén létrejött gyepek védelme is lehet kívánatos.

Kis léptékben több növényfaj, mint egy esőerdőben

A biológiai sokféleség szempontjából is alapvető a gyepek jelentősége [1, 2]. Kis léptékben, 100 m2 alatti területeket vizsgálva a növényfajok számában a gyepek világrekorderek [1, 5]. Ráadásul a legtöbb növényfajból álló gyepek az úgynevezett féltermészetes gyepek közül kerülnek ki. Ezek az emberi tevékenység révén jöttek létre, és fennmaradásuk a hosszú ideje fennálló kíméletes gyepgazdálkodásnak köszönhető. Íme egy példa arra, hogy az emberi tevékenység gazdagíthatja is az élővilágot (nem idegenhonos fajokkal való fajszámnövelésről van szó!).

A gyepek gazdagsága figyelemre méltó, rengeteg növényfaj mellett megszámlálhatatlan rovar és más élőlény kötődik ezekhez az élőhelyekhez [1, 2]. Ezek közé tartoznak a 2022-es év vadvirága, az agár sisakoskosbor, a különleges életmódú hangyaboglárkák és a ritka keleti rablópille is. A gyepek felszámolása ezen élőlények eltűnését is okozza. A féltermészetes élőhelyeken mind az intenzifikáció, mind a gyepek művelésének felhagyása problémás [6].

Virággazdag legelő a Vértes közelében hegyi len és szarvaskerep tömegével. 2022. május

Több mint puszta legelő

Biodiverzitásuk (benne rengeteg beporzó) mellett sok mást is köszönhetünk a gyepeknek [2, 7]. Talán az állattartásban betöltött jelentőségük a legnyilvánvalóbb: takarmányt, táplálékot biztosítanak tartott állatainknak, így fontos szerepük van az emberi élelmezésben is. (Az ökologikus állattartásról, melyben meghatározó szerep jut a gyepeknek, egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk.) A gyepek fontos szerepet töltenek be az éghajlat szabályozásában, a víztisztításban, valamint az erózió elleni védelemben is [2, 7, 8]. Emellett kulturális jelentőségük is igen nagy [2].

Rekreációs szerepük, a hozzájuk kötődő hagyományok és a hagyományos ökológiai tudás szempontjából egyaránt nagyon fontosak a gyepek. A kutatásokban is döntő szerepük van a hagyományos tudás és az ökológiai rendszerek alaposabb megismerése terén egyaránt (erre egy példa ITT olvasható) [2, 9]. Ezek az ismeretek védelmükben is nagy jelentőségűek. A gyepek kutatása az egyik olyan terület, amely a legnagyobb mértékben járult hozzá az általános ökológiai ismeretek alakulásához a szukcesszió folyamatának megismerésétől a koegzisztencia (több faj együtt, egyazon helyen létezésének) tanulmányozásán keresztül a tűz szerepének megértéséig az ökoszisztémák életében [2].

Ha a természet emberi élethez való hozzájárulásai közül csak az anyagiakra fókuszálunk, ezzel alááshatunk más hozzájárulásokat, végül veszélybe sodorva az anyagiak fenntartását is [10]. Jól mutatja ezt, hogy a gyepek multifunkcionalitását csökkenti az (alapvetően konvencionális) intenzifikáció [8].

Nem értékeljük eléggé a gyepeket

„Az erdőket a közvélemény a természetesség netovábbjának tartja, amire rájátszik az a képzet is, amelyet a középiskolai biológia órákon alakítottak ki sokunkban: az élőhelyek természetes változásában a végső állomás, ahonnan már nincs tovább, mindig az erdő volt.” – írják az MTA egy nemrég megjelent közleményében. Ugyanakkor az eddigiekből már egyértelművé válhatott, hogy a gyepek a földi ökológiai rendszerek ugyanannyira fontos szeletét képezik.

Fás legelő az Által-ér völgyében. 2019. szeptember

A gyepek alulértékelése hozzájárul ahhoz a sajnálatos folyamathoz, amelynek során a már egyébként is drámai mértékben megfogyatkozott gyepek utolsó (sokszor szigetszerű) maradványait is igyekeznek beerdősíteni [3, 11], vagy akár napelemparkokat telepítenek rájuk. Az alulértékelés részben a gyepek fontosságának fel nem ismeréséből fakad. Részben pedig arról szól, hogy a közhiedelem szerint az erdők több szén-dioxidot kötnek meg, mint a gyepek, ezért klímavédelmi szempontból utóbbiak ígéretes lehetőséget rejtenek magukban: be kellene erdősíteni őket [3, 11]… A kutatók azonban rámutatnak arra, hogy az „Ültess fát” helyett jobb lenne inkább áttérni az „Állítsd helyre a természetes növényzetet!” szlogenre a szűken vett klímavédelmi szempontok szerint is (ez jobban szolgálja a tartós szénmegkötést) [12]. Azonban van itt még két fontos dolog! Mindkettő arról szól, hogy holisztikusan, az egész képet figyelembe véve érdemes gondolkodni ezekről a kérdésekről is.

Az egyik, hogy a gyepek és általánosságban a természetközeli élőhelyek nem pusztán szénraktárak, hanem bonyolult, értékes életközösségek, melyeknek a mi életünkre gyakorolt hatásai sem egy-egy egyszerűen kiváltható szolgáltatásban merülnek ki (lásd a Több mint puszta legelő részletet).

A másik, hogy általában is félrevezető egy-egy mérőszámra redukálni az ökológiai fenntarthatósági törekvéseket, és ez erre az esetre is igaz. A klímaválság része az ökológiai válságnak, utóbbi pedig többek között a biodiverzitás csökkenését, a természetes élőlénytársulások megváltoztatását, a talajok leromlását is magában foglalja. Nagyon káros lehet, ha a klímavédelem ürügyén mindezeket semmibe véve értékes gyepi (vagy bármilyen más) élőhelyet alakítunk át.

Akkor melyik a fontosabb: az erdő vagy a gyep?

Ebben a formában rossz a kérdés: mind a kettő fontos. Amit általánosságban mondhatunk, az az előbb javasolt szlogen, miszerint a természetes növényzet helyreállítása a legfontosabb [12]. Nem kérdés, hogy milyen hatalmas jelentősége van az erdők kiterjedésének és ökológiai állapotának is, és hogy ezek fenntartásáért, helyreállításáért mindent meg kell tennünk. Ettől még azonban nem kevésbé értékesek a gyepek és más élőhelyek. Amikor a természetről van szó, egyébként is dinamikus tájakban érdemes gondolkodni [13]. Az ökológiai rendszereket nem érdemes szembeállítani egymással, hanem ugyanannak a nagy egésznek különböző részeiként kell felfogni.

Ezen a dunántúli lápréten számos ritka faj él. Köztük a kornistárnics [bal fent], a lápi gyöngyházlepke (Brenthis ino) [bal középen], a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) [bal lent], a méhbangó (Ophrys apifera) [jobb fent], a sötét hangyaboglárka (Maculinea nausithous) [jobb középen], a szibériai nőszirom (Iris sibirica) [jobb lent], és a kiterjedt állományt alkotó lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa) [lent középen].

Irodalmak:

  • [1] Dengler, J., Biurrun, I., Boch, S., Dembicz, I., & Török, P. (2020). Grasslands of the Palaearctic biogeographic realm: introduction and synthesis. Encyclopedia of the world’s biomes, 3, 617–637.
  • [2] Bengtsson, J., Bullock, J. M., Egoh, B., Everson, C., Everson, T., O’Connor, T., … & Lindborg, R. (2019). Grasslands—more important for ecosystem services than you might think. Ecosphere, 10(2), e02582.
  • [3] Veldman, J. W., Overbeck, G. E., Negreiros, D., Mahy, G., Le Stradic, S., Fernandes, G. W., … & Bond, W. J. (2015). Where tree planting and forest expansion are bad for biodiversity and ecosystem services. BioScience, 65(10), 1011–1018.
  • [4] 444 Malhi, Y., Doughty, C. E., Galetti, M., Smith, F. A., Svenning, J. C., & Terborgh, J. W. (2016). Megafauna and ecosystem function from the Pleistocene to the Anthropocene. Proceedings of the National Academy of Sciences, 113(4), 838–846.
  • [5] Wilson, J. B., Peet, R. K., Dengler, J., & Pärtel, M. (2012). Plant species richness: the world records. Journal of vegetation Science, 23(4), 796–802.
  • [6] Valkó, O., Venn, S., Zmihorski, M., Biurrun, I., Labadessa, R., & Loos, J. (2018). The challenge of abandonment for the sustainable management of Palaearctic natural and semi-natural grasslands. Hacquetia.
  • [7] Isselstein, J., & Kayser, M. (2014). Functions of grassland and their potential in delivering ecosystem services. Grassland Science in Europe, 19, 199–214.
  • [8] Schils, R. L., Bufe, C., Rhymer, C. M., Francksen, R. M., Klaus, V. H., Abdalla, M., … & Price, J. P. N. (2022). Permanent grasslands in Europe: Land use change and intensification decrease their multifunctionality. Agriculture, Ecosystems & Environment, 330, 107891.
  • [9] Wilsey, B. (2021). Restoration in the face of changing climate: importance of persistence, priority effects, and species diversity. Restoration Ecology, 29, e13132.
  • [10] E. S. Brondizio, J. Settele, S. Díaz & H. T. Ngo (eds.). (2019): IPBES. Global assessment report on biodiversity and ecosystem services of the Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services. IPBES secretariat, Bonn, Germany.
  • [11] Veldman, J. W., Aleman, J. C., Alvarado, S. T., Anderson, T. M., Archibald, S., Bond, W. J., … & Zaloumis, N. P. (2019). Comment on “The global tree restoration potential”. Science, 366(6463), eaay7976.
  • [12] Tölgyesi, C., Buisson, E., Helm, A., Temperton, V. M., & Török, P. (2022). Urgent need for updating the slogan of global climate actions from “tree planting” to “restore native vegetation”. Restoration Ecology, 30(3), e13594.
  • [13] Bengtsson, J., Angelstam, P., Elmqvist, T., Emanuelsson, U., Folke, C., Ihse, M., … & Nyström, M. (2003). Reserves, resilience and dynamic landscapes. AMBIO: A Journal of the Human Environment, 32(6), 389–396.

Fotók: Pribéli Levente

search icon