Őshazájuk több ezer vagy tízezer kilométerre van tőlünk, mégis a kertünkben rágják a zöldségeket, vagy ott ülnek a függönyünkön. Hogyan jutnak ide, és miért olyan problémásak az invazív fajok?
Az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) az afrikai zöld vándorpoloskával (Nezara viridula) együtt ezerszámra lepi el a házfalakat, mindenféle bolygatott talajon kinő az Amerikából származó parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), és sűrű, áthatolhatatlan „erdőket” alkot a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és a gyalogakác (Amorpha fruticosa). Ez csak néhány példa: mára tízezrével találhatunk más tájakról, régiókból származó fajokat Európában és hazánkban.
Fotó: Pribéli Levente
De hogy kerülnek ide az invazív fajok?
Az egyik ok az, hogy a földrészeket átszelő, őket összekötő kereskedelem és turizmus lebontja azokat a természetes határokat, amelyek elválasztják egymástól az egyes régiókat. Így az emberek „csatornáin” egyre inkább akadálytalanul közlekednek olyan élőlények, amelyeknek korábban esélyük sem volt ekkora távolságok és ilyen akadályok (óceánok, magashegységek) leküzdésére. Ruhára ragadt magként, óceánjáró hajók ballasztvizébe kerülő medúzaként vagy kagylóként, kamionra tapadó csigaként vagy rakományba kerülő peteként, de akár óceánban lebegő szeméttutajokon is hatalmas távolságot tehetnek meg néhány óra vagy pár nap alatt. Ez a véletlen behurcolás, a potyautasok esete.
Kapcsolódó bejegyzések
Kullancsszezon: könnyen bejuthatnak délről új betegségek az országba
A várva várt tavaszi kirándulások kellemetlen kísérői a kullancsok. Kevesen tudják, hogy új, veszélyes kórokozók bukkanhatnak fel Magyarországon a klímaváltozás miatt, amelyeket pont ők terjesztenek. A kutatók a lakosság segítségét kérik, hogy minél pontosabb képet kaphassunk a fertőzöttség mértékéről. A kórokozók járványtanával és ökológiájával foglalkozó biológussal, dr. Földvári Gáborral beszélgettünk arról, hogy mit lehet tenni védekezésképpen, és mire számítanak a jövőben.
A másik ok a szándékos behozatal. Ma is gyakori, hogy – leginkább gazdasági célból – új fajokat telepítenek be valamilyen előnyösnek vélt tulajdonság miatt. Előfordulnak zárt térbe történő betelepítések (például akváriumi fajok esetében), illetve a szabadba történőek is (például egyes fafajták behurcolásakor). A tapasztalat azt mutatja, hogy az élőlények a zárt terekből is kiszabadulhatnak előbb-utóbb, a szabadba történő telepítés kockázatát pedig nem kell magyaráznunk.
Kapcsolódó bejegyzések
Sörrel a meztelencsigák ellen!
A veteményesek egyik legádázabb ellensége a meztelencsiga. Így nyár elején akad belőlük bőven, és a szárba szökkenő veteményest pusztítják, ahol lehet. De van ellenük megoldás!
Annak ellenére, hogy a legtöbb faj nem képes tartósan megtelepedni, főleg nem gyorsan elterjedni új körülmények között, vannak olyanok, amelyeknek sikerül. Belőlük lesznek az igazán veszélyes invazív fajok, amelyek átalakítják az élőhelyeket és az életközösségeket, kiszorítanak őshonos fajokat, és betegségeket terjesztenek. Az invazív fajok hatása ma az élet sokféleségének csökkenését okozó legfőbb közvetlen tényezők egyike, az ökológiai válság egyik meghatározó eleme.
Kapcsolódó bejegyzések
Térképen a hazánkat ostromló invazív növények
A Szegedi Tudományegyetem kutatói térkép segítségével mutatják be látványosan a Magyarországon előforduló leggyakoribb invazív növényeket.
Hiányzó közös múlt, hiányzó korlátok
Azon a helyen, ahol egy faj eredetéből fakadóan egy életközösség részeként előfordul, hosszú időn keresztül együtt fejlődik az ott élő fajokkal. Így kialakulnak olyan kölcsönhatások, alkalmazkodási mechanizmusok, amelyek segítségével együtt tudnak élni. Amikor azonban egy faj új élőhelyre kerül, jellemzően nem települnek át vele együtt az őt fogyasztó vagy megbetegítő fajok (legalábbis azonnal nem), így ezek nem jelentenek gátat a behurcolt faj terjedésében.
Röviden összefoglalva: bizonyos fajok azért képesek könnyen elterjedni, mert új élőhelyükön nincsenek jelen azok a tényezők, amelyek az őshazájukban korlátozták szaporodásukat, és mert az új hely eredeti életközösségét felkészületlenül éri a betolakodó. Ezek a fajok tehát önmagukban nem ártalmasak: negatív hatásuk a megszokottól eltérő körülmények következtében jön létre. Fordított helyzetben akár egy nálunk őshonos faj is invazívvá válhat a világ más tájain.
Kapcsolódó bejegyzések
Növényvédelem növényekkel
A mai napig az a berögzült módi a legtöbb helyen, hogy a növényeket valamilyen kemikáliával lehet csak megvédeni a kártevőktől, betegségektől. Ennél nagyobbat azonban nem tévedhetünk.
Mit tehetünk?
A legfontosabb az lenne, hogy véget vessünk az újabb fajok felelőtlen behurcolásának, és igyekezzünk csökkenteni a kontinensek közötti hatalmas mértékű közlekedést és áruszállítást. A termelés és a fogyasztás helye közötti távolság csökkentése működőképes megoldás lehet, a lokalizáció tehát lényeges szerepet játszik. Ezt az irányt támogathatjuk azzal, hogy gyakrabban vásárolunk helyi termékeket. Az is segít, ha őshonos növényeket ültetünk a kertünkbe, például császárfa (Paulownia sp.) helyett hárs- vagy juharfajokat (Tilia, Acer sp.), dísznövény gyanánt pedig ligeti zsályát (Salvia nemorosa) vagy bársonyos kakukkszegfűt (Lychnis coronaria), de a gyakori fűnyírás felhagyásával idővel bizonyos vadvirágok maguktól is kinőnek majd. Ha tartunk egzotikus élőlényeket, semmiképp ne engedjük őket szabadon!
Poloska elleni legjobb tippjeinket pedig ebben a cikkünkben foglaltuk össze.
Kapcsolódó bejegyzések
Vita a császárfáról: megoldás vagy probléma? – Podcast
A császárfákról szóló korábbi cikkünk nagy port kavart, ezért most vita keretében igyekszünk az ellentmondásos fa körüli kérdések mélyére ásni.
Kiemelt kép: ázsiai márványpoloska/ wikipédia
