



Az inváziós fajok elleni küzdelem drága és nehéz feladat, azonban az őshonos élővilág megóvása érdekében valamit mégis szeretnénk tenni. Nem egy esetben felmerül, hogy a nemkívánatos vendég ehető, és érdemes lehet kiaknázni a jelenlétét: ezzel enyhíteni lehet a bajt, és még haszna is van.
A Doñana Biológiai Állomás kutatói arra jutottak, hogy nem feltétlenül jó ötlet az étlapra tenni az inváziós fajokat. Ez ugyanis elvezethet ahhoz, hogy érdekké válik a fennmaradásuk, a jelenlétük fenntartása, ez pedig épp ellentétes az eredeti céllal. A kutatásról a PNAS folyóiratban számoltak be a szakemberek.
Az inváziós fajok elfogyasztása nem jelent megbízható megoldást a problémára, sőt természetvédelmi kockázatokat rejt. Sok inváziós faj esetében azzal kampányolnak „ha nem tudod legyőzni, fald fel”: a média számára különösen vonzó ez az elképzelés. Ilyen például a tűzhalak megjelenését kísérő ínyencségkampány, amely az elmúlt évtizedben az USA keleti partjainál és a karibi térségben divattá vált. A szakemberek számára azonban hamar világossá vált: ez a módszer kontraproduktív lehet.
A tűzhal mellett említhető a nálunk is inváziós nutria és a vörös mocsárrák, Amerikában a ponty vagy a csendes-óceáni vörös királyrák, amelyet a Barents-tengerbe szándékosan telepítettek be néhány évtizede. A királyrákot a betelepítés után intenzíven halászni kezdték, ezért kereskedelmi forgalomba került. Azonban amikor az állománya csökkenni kezdett, ahelyett, hogy örültek volna neki, korlátozásokat vezettek be azért, hogy a gazdasági haszonnal járó halászata „fenntarthatóbb” legyen. A kutatók hasonló eseményekre számítanak a Földközi-tengerben megjelent atlanti eredetű kék tarisznyarák kapcsán is.
A kereskedelmi hasznosítás és az inváziós fajok kezelése egymással ellentétes érdekeket rejt, és elég kevés olyan adat áll rendelkezésre, ami bizonyítaná e fajok fogyasztásának hatékonyságát. A módszer arra ösztönözheti az embereket, különösen azokat, akiknek a megélhetése függ az inváziós fajok kiaknázásából, hogy az irtásuk helyett a fenntartásuk vagy az esetleges szaporításuk váljon érdekké.
A kutatók hangsúlyozták, hogy nincs mindenre érvényes módszer. Ha egy inváziós faj már gyakorlatilag kiirthatatlanná vált, akkor érdemes valóban az étlapra emelni. Általánosságban azonban fontos volna, hogy ezekről a fajokról minden ökológiai hatást felmérve, hosszú távra vonatkozóan, tudományos módszerekkel döntsenek.
Fotó: Canva