Erről írnak magyar kutatók egy rangos nemzetközi tudományos lapban, az elsősorban ökológiai kérdésekkel foglalkozó Trends in Ecology an Evolution-ben.
A cikket Molnár Zsolt (Ökológiai Kutatóközpont) és Babai Dániel (Bölcsészettudományi Kutatóközpont) írták. A cikk arról szól, hogy milyen kutatói hozzáállásra van szükség ahhoz, hogy megfelelő módon lehessen kutatni a tájban élő, a természettel együttműködő emberek ökológiai tudását.
Itt elsősorban olyan hagyományos ökológiai tudásokra kell gondolni, melyek a modern tudomány megjelenése előtt évszázadok vagy évezredek alatt gyűltek fel és alakultak ki. Ezek a gazdálkodási technikák a természettel harmóniában, annak sokféleségét fenntartva vagy épp azt erősítve működtek.
Mi is írtunk korábban az Ökológiai Kutatóközpont egy témába vágó kutatásáról, amely az ártéri disznótartás hagyományát próbálja felderíteni, mely azonban mára szinte teljesen kiveszett Európából.
Kapcsolódó bejegyzések
Valaha az erdők hemzsegtek a házi disznóktól
A házisertést évszázadokig hizlalták az európai gazdák a tölgyesek makkján, mára azonban olyannyira visszaszorult a gyakorlat, hogy a kontinensen egyedül egyetlen régió ismert, ahol még őrzik a hosszú idő alatt felgyülemlett tudást.
A most megjelent cikkben a szerzők amellett érvelnek, hogy a modern megközelítéssel szemben, mely erőforrásként és szolgáltatásként tekint a természetre, inkább a hagyományos kultúrák megközelítését kellene átvenni. Ezek nagyobb alázattal közelítenek a természet felé, néhol rokonaiknak tartják a környezetükben élő élőlényeket.
Azt is fontosnak tartják azonban, hogy a tudás megszerzésének módját is áthangolják a szakemberek. A kutatásoknak mélynek, hosszútávú személyes találkozásokon alapulónak kell lenniük, tiszteletben tartva a különböző kultúrák és társadalmi csoportok eltérő etikai normáit.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
(444)
