Mitől olyan különleges a parafa?

A parafa- és a parafadugó-termelés kétharmadát Portugália adja. A paratölgy 30 év után hoz gyümölcsöt. Vajon hogyan lesz a nyers fából pezsgősdugó? Mi ennek a különleges fának a története? Mennyire fenntartható a parafa dugó az alumínium csavarzárakhoz képest?

Parafa vs. csavarzár

A borpultokat szemlélve feltűnhet, hogy az elmúlt 10-12 évben a klasszikus parafa dugókat háttérbe szorította a csavarzáras kivitel. Ez különösképpen a könnyű borok piacán figyelhető meg. De vajon melyik a fenntarthatóbb: egy alumínium csavarzár vagy egy parafa dugó?

A borászok gazdasági szempontból közelítenek a témához, így a csavarzár felé billen a mérleg, de ökológia oldalról nézve mást fogunk látni.

Bár az alumínium többszörösen újrahasznosítható értékes anyag (ezért jobb egy dobozos üdítő, mint egy PET-palackos), de a boroskupakok olyan vékonyak, hogy a gyakorlatban nem valósul meg az újrafeldolgozásuk. Egy szintetikus dugókat gyártó cég saját vizsgálatában arra jutott, hogy a természetes parafából készült dugóknak van a legkisebb szén-dioxid-lábnyomuk. Tanulmányukban azt az eredményt kapták, hogy az egész parafából készült dugónak 8 gramm a szén-dioxid-terhelése, ezzel szemben a parafazúzalékból ragasztottnak 21 gramm. A lista végén végzett az alumíniumkupak, melyhez 52 gramm szén-dioxid-érték tartozik.

Komposztálható a parafadugó?

A parafa természetes anyag, ezért 100%-ban lebomlik. Ennél azonban árnyaltabb a válasz, mert a már említett zúzalékból ragasztással készített dugók sajnos nehezen fognak lebomlani. Az egy tömbből álló dugókat nyugodtan, akár az otthoni komposztunkba is dobhatjuk.

A parafatermelés és dugókészítés Portugáliában és Spanyolországban 100.000 embernek ad munkát. A nagy tapasztalatot és szakértelmet kívánó kézzel végzett munka vidéki környezetben biztosít jól fizető állásokat, ahol más lehetőség nem lenne.

A paratölgyterületek is küzdenek az éghajlatváltozással. Már 2006-ban arra figyelmeztetett a WWF, hogy 2 millió hektárnyi paratölgyes fokozatosan ki vannak téve az elsivatagosodásnak. 15 évvel ezelőtt a csavarzárak megjelenése és a klímaváltozás miatt olyan eshetőséget is vázoltak, amely szerint 2015-re 95%-kal visszaesik a parafadugók piaca. Ám ma már látjuk, hogy ez nem valósult meg. Bár a könnyű tételek szegmensében dominál a csavarzár, a prémium borok és pezsgők palackozása elképzelhetetlen parafadugó nélkül. Olyannyira, hogy nemhogy visszaesett, inkább nőtt az igény rá.

Mi is az a parafa, honnan származik?

A parafa a mediterrán övben őshonos paratölgy kérge. Viszonylag jól tűri a szárazságot, kedveli a meleget, de a fagyokra érzékeny, ezért csak a kemény fagyoktól mentes, mediterrán területeken van igazán otthon. Itt hoz akkora „termést”– azaz kérget –, amit lehet szüretelni. A Földközi-tenger vidékén – Portugáliában, Spanyolországban, Dél-Franciaországban és Olaszország egyes részein, valamint Észak-Afrikában, Algériában – honos. Más országokban inkább dísznövényként van jelen, Budapesten a Vajdahunyad várnál is növekszik két példány, kedvező klímájú arborétumokban is fel-feltűnnek.

Nem mondható hatalmas fának, átlagosan 10–12 méter magasra nőnek, és a legidősebbek is csak ritkán emelkednek 20–25 méter fölé. Az örökzöld paratölgy élettartama megközelítőleg 200 év, ezalatt 40–60 centiméter átmérőjű törzset növeszt magának.

A speciális kérge véd a mediterrán meleg és a száraz szelek ellen. Mivel a fának erre nincs feltétlenül szüksége, „szüretelhető”. De miért olyan különleges a parafa? A parafa a paratölgy kérgének elhalt sejtjeiből áll. A sejttartalom zömében nitrogénből, a sejtfalak pedig egy szuberin nevű anyagból állnak. A szuberin egyfajta természetes szigetelő anyag, vízlepergető tulajdonságú. Ez akadályozza meg, hogy a folyadék áthatoljon a parafa dugón. A levegőt is képes kívül tartani.

Mióta használunk parafa dugót?

Már az antik korokban is ismerték, sőt ókori egyiptomi sírban is találtak parafával bezárt edényt. Jó szigetelő és víztaszító képessége miatt nemcsak edények zárására, hanem hajókészítésben is alkalmazták. A középkorra kiveszett a köztudatból. Az igazi áttörést a parafa használatában a 18. században Dom Perignon felfedezése hozta. A francia apátság ferences szerzetese – akinek az első habzóbor készítését tulajdonítják – megfigyelte, hogy a keményfából készült kúp alakú dugó, melyet a már megszokott, olajjal átitatott textil helyett kezdtek alkalmazni, nem védi jól a palackban tárolt habzóbort. Sok különböző fafaj kipróbálása után lecserélte egy parafából készült dugóra. Később, az 1750-es években ezt a technikát vették át a nagy pezsgő- és borházak, és terjedt el világszerte.

30 év után termő gyümölcs

A gyors meggazdagodás záloga nem a parafatermelés, hiszen először 30 év után lehet szüretelni. A törzsön és az idős ágakon vastag parafaréteg fejlődik, amelynek a külső része repedezett és dugókészítésre alkalmatlan. Ezt hívják hím rétegnek. A puha, már használható (női) réteg csak 25–30 év alatt vastagszik meg, ezt követően 9–10 évente lehet újra szüretelni. A 200–250 éves életciklus alatt 12–15-ször lehet jó szüretet kifogni. A legjobb minőség az 50 és a 100 év közötti tölgyekről nyerhető.

Portugália a parafa egyeduralkodója

Portugáliában és Spanyolországban található a paratölgyesek 60%-a, és Portugália egymaga adja a teljes parafatermelés 50%-át. Az említett két országból származik a parafa 80%-a. A parafát kedvező tulajdonságai miatt számtalan termékben felhasználják, a burkolatoktól kezdve a szigetelésen át a kedvelt bútorokig. Népszerű lakberendezési alapanyag, de erre a célra csak a törmelékekből összepréselt anyagot használják. Továbbra is a dugókészítés a prioritás, ez adja a bevétel 72%-át. Globálisan évente körülbelül 13 milliárd parafa dugót gyártanak, aminek túlnyomó többsége Portugáliából származik.

Nagy megbecsülésnek örvendenek a parafamesterek, mivel a kéreg hántását a mai napig kézzel végzik. Ehhez nagy szaktudás szükséges, hogy ne sérüljön a növény, és minél nagyobb lemezeket tudjanak lefejteni. Egy fiatal fáról körülbelül 16 kg parafát lehet betakarítani, míg egy kifejlett példány 220 kg-ot is terem.

A 2018-ban az év fájának is megválasztott portugál paratölgy hozta az eddigi legnagyobb termést. 1991-ben 1200 kg parafát szüreteltek róla, amiből 100.000 dugót tudtak készíteni. (2022-ben 3. helyet ért el ebben a versenyen egy másik, szintén portugál paratölgy.)

A parafa feldolgozása

A kéreg feldolgozásában az első lépés a felhasítás. Ilyenkor baltával függőleges vágást ejtenek a kérgen. Érdekesség, hogy a hangból – amelyet a fejsze a vágáskor ad – következtetni lehet arra, hogy milyen minőségű lesz a kéreg. Ezt követően minél nagyobb darabokban leemelik a kérget a fáról, és miután szépen letisztították a törzset, megjelölik az adott év dátumával, hogy lehessen tudni, mikor esedékes a következő szüret.

A fejtés nem árt a növénynek, sőt, az azt követő 1-2 évben gyorsabban vastagszik a parafaréteg, és a fa több szén-dioxidot köt meg. Májustól októberig tart a szüret, ilyenkor nem kell attól tartani, hogy a hideg károsan hat a növényre.

A szüretet követően a kérget minimum fél évig pihentetik, majd főzik, lapítják, egyenlő részekre vágják. Ezt követően a felvágott csíkokból kimetszik a dugókat, amelyeket fertőtlenítenek, és kezdhetik is forgalmazni. A maradékot és a válogatás során fennmaradt selejteket aprítják, ezekből készülnek a préselt dugók és más parafa termékek.