Hogyan tartósították a dinnyét, a tojást vagy a szőlőt nagyanyáink, hogy karácsonykor ne csak bejgli, halászlé és töltött káposzta kerüljön az ünnepi asztalra? Ma már ezek a praktikák feledésbe mentek, hiszen az áruházak, bevásárlócsarnokok egész évben ontják magukból a nem szezonális terményeket is, de nagyanyáink idejében ez még nem így volt.
A tartósítás ezerféle praktikájából a látványosabbakat ma is jól ismerjük: előttünk van a koszorúba fűzött és a kamrában felakasztott hagyma látványa, a befőttektől roskadozó kamrapolcok, és talán a gazdagon megrakott padlást is magunk elé tudjuk képzelni.
A régiek „tudománya” még az igen kényes tojást és a Lőrincig ehető dinnyét is képes volt a karácsonyi asztalra varázsolni, mégpedig a mész segítségével.
Az okos háziasszony hamar rájött, hogy az oltott mészbe áztatott tojás sokáig eláll, így a Nagyboldogasszony és a Kisboldogasszony közötti időszakban begyűjtött tojásokat oltott mészbe áztatták, majd kivették, megszárították, és a meszes bevonattal védett tojásokat a búzába rakták. Így tartósították egészen karácsonyig, amikor ebből tudtak sütni, főzni és a reggelihez a füstölt sonka mellé is került belőle.
Kapcsolódó bejegyzések
Melyik a legmenőbb töltött káposzta?
Bár szeretjük azt gondolni, hogy a töltött káposzta a magyar konyha remeke, más országokban is léteznek figyelemre méltó variációi.
A dinnye frissen tartására ugyanezt a módszert alkalmazták: az érett, de még nem Lőrinces dinnyét vastagon bekenték mésszel, majd amikor rászáradt a mészkéreg, farudakra rakták és hűvös pincében tartották karácsonyig. A frissen tartott dinnye így kerülhetett különleges csemegeként a karácsonyi asztalra.
(Forrás: egy.hu Kép: pexels.com)
