Milyen lesz az idei termés? Milyen idő vár ránk a következő hónapokban, vajon hideg lesz-e a tél? Aszály jön, vagy kiadós esők kényeztetik majd a földeket? Bár a klímaváltozás miatt egyre szeszélyesebb, kiszámíthatatlanabb, sőt szélsőségesebb az időjárás, az évszázados népi bölcsességekre és megfigyelésekre továbbra is érdemes odafigyelni. Ha másért nem is, érdekességük és kulturális értékük miatt.

Persze manapság, amikor a friss (meteorológiai) hírek másodpercek alatt eljutnak hozzánk, ráadásul a helyi termesztésű növények mellett bármikor hozzájuthatunk a világ más tájairól származó terményekhez is, már nem szükséges igazodnunk ezekhez a hiedelmekhez. Mégis érdemes egy kicsit megismerni őket, mert általuk kicsit bepillanthatunk őseink, elődeink életébe. És még az is lehet, hogy a jóslatok bejönnek!

Június – Szent Iván hava, a napisten hónapja

Az év hatodik, a nyár első hónapja. A hozzá kapcsolódó hiedelmek és hagyományok elsősorban a legfontosabb növények fejlődéséhez kapcsolódnak. Az időjárás szempontjából egész évben az egyik legfontosabb nap június 8-a, Medárd napja.

Medárd a legismertebb időjós a szentek között. A megfigyelések szerint, ha ezen a napon esik az eső, akkor a következő negyven nap mindegyikén lesz valamennyi csapadék. A nyár első felében a csapadék egyébként is létfontosságú a jó terméshez, ezért is jelentett problémát tavaly a mezőgazdaságban, hogy a júniust az aszály határozta meg. Idén viszont úgy néz ki, szerencsénk volt a nyár elejével, így ha jönnek is a hőhullámok, már nem egy eleve kiszáradt talajban kókadozó növényekkel találkoznak majd. Meglátjuk, mi lesz a Medárdot követő negyven napban: egyelőre ha nem is minden nap, de volt némi csapadék, merthogy – mint ahogy ezt a met.hu-ról származó lenti ábra is mutatja – idén bizony többnyire esős volt a június 8-a.

Egyes vidékeken fontos volt június 10-e is, Margit napja. Többfelé úgy tartották, hogy ezen a napon nem szabad kinyitni az ablakot, ha mégis megtesszük, egész évben sok lesz a légy. Sőt volt, ahol a szántóföldről hozott földet szórták szét a házban védekezésül a szárnyas rovarok ellen.

A következő jeles nap a nyári napforduló, június 24-e, Keresztelő Szent János, avagy Szent Iván napja. Ez a nap sokkal inkább a termékenységről szólt, mint az időjárásról. A Szent Iván-napi tűzszentelés és tűzugrás pogány ünnepekből eredeztethető hagyománya elsősorban a pártaláláshoz és a házassághoz kapcsolódott. Ezzel együtt viszont az ilyenkor gyújtott tűz a ködtől, a jégesőtől és a dögvésztől is megvédett, és a jó termést szolgálta.

Az aratási munkálatok legtöbbször a június 29-i Péter, Pál napja körül kezdődtek, mert akkorra „szőkült be” a búza. Ezen a napon a gazda kiment a földjére, ahol az aratás jó eredményének reményében levágott néhány kévére elegendő gabonát, majd a munkásokkal együtt fohászkodott.

Július – Szent Jakab hava, az áldás hónapja

A hagyomány Jakab apostol nyomán Szent Jakab havának nevezi az év hetedik hónapját. Júliusban voltak a legnehezebb mezőgazdasági munkák. Bár az aratás zömmel már júniusban elkezdődött, igazán a júliust jellemezte a hetekig tartó kemény munka. Az aratók általában már korán reggel, az első fénysugárral kint voltak a földeken, és nemegyszer estébe nyúlóan vágták a gabonát. Szó sem volt még a traktorok, kombájnok és egyéb mezőgazdasági gépek légkondicionált fülkéjének luxusáról.

Egyes vidékeken július 2-a, azaz Sarlós Boldogasszony napja jelentette az aratás kezdetét. Ezenfelül a Medárdhoz hasonló hiedelem fűződött hozzá: ha ezen a napon esik, akkor negyven napig esni fog. Szintén az időjáráshoz kapcsolódott sokfelé július 13-a, Margit napja. Ezen a napon viszonylag gyakran volt esős, zivataros idő, ami megzavarta az aratást, így Mérges Margitnak is nevezték ezt a napot.

Szintén a viharokról nevezetes július 20-a, Illés napja. Ahogy a hagyomány tartotta, mennydörgéskor Illés szekere zörög, hiszen Illés a Biblia szerint tüzes szekéren ment fel az égbe. Számos vidéken ezen a napon nem dolgoztak, nehogy valakibe belecsapjon a villám.

Augusztus – Az új kenyér hava, a kisasszony hónapja

Bár az augusztus a kánikulák miatt még igazi nyári hónapnak számít, a népi hagyomány sokszor már az őszre való felkészülésként kezelte. Ennek megfelelően néha nyárutónak is nevezték. A paraszti világban ez a cséplés hónapja volt, amelyre a koronát az új kenyér sütése tette fel. De mielőtt erre sor került, mozgalmas napok zajlottak, melyek – ha túl melegek voltak – zimankós, hosszú telet jósoltak.

Az első nevezetesebb nap augusztus 10-e, Lőrinc napja volt. A közhiedelem szerint Lőrinc belevizelt a dinnyébe, amely így már nem volt olyan ízletes, mint korábban. A már kevésbé finom dinnyét a hiedelem nyomán gyakran ma is lőrincesnek nevezik. Sok forrás azonban nem a görögdinnyét említi Lőrinc célpontjaként, hanem a sárgadinnyét, sőt az ország egyes tájain az uborkát. Természetesen időjárási megfigyelés is tartozott e jeles naphoz. Az azonban, hogy mit vártak tőle, tájanként változó volt. Göcsejben például esős idő esetén bőséges bortermést vártak, míg a Dráva mentén hosszú őszt reméltek, ha szép időt hoz Lőrinc.

Augusztus 15-én következett Nagyboldogasszony napja, amely sokfelé búcsúnap is volt. Számos, tájanként változó népi hagyomány kötődött hozzá. Ilyen volt például az, amely megtiltotta az asszonyok számára, hogy folyóvízben fürödjenek, mondván: aki Nagyboldogasszony után fürdik, vérzésben hal meg. Derült, jó idő esetén jó gyümölcs és szőlőtermés volt várható.

Bár manapság jeles nap augusztus 20-a, sőt az új kenyér sütését is ehhez a naphoz kapcsoljuk, valójában népi hagyományok nemigen fűződnek hozzá. Jóval inkább az augusztus 24-i Bertalan napjához, amelyet sokfelé az ősz kezdetének tekintettek, illetve az e napi időjárásból következtettek az ősszel várható időjárásra. Ha Bertalan napján zivatar volt, akkor sok jégre és hóra lehetett számítani, ha viszont csak gyengén szitált az eső, akkor jó káposztatermés volt várható.

Források: Magyar Néprajz, kultura.hu
Borítókép: Fortepan, Magyar Földrajzi Múzeum, Erdélyi Mór cége