Tény, hogy a ruhaipar – legalábbis nyugaton – hatalmas változáson megy keresztül. Amelyik cég kicsit is ad magára, új anyagokkal kísérletezik. Vagy régiekkel?
Persze nem minden vállalat csinálja ezt pusztán szívjóságból, hiszen ha csak a profitot nézzük, akkor a környezetbarát alapanyagok előállítása általában jóval nagyobb költség, mint a fast fashion által is használt műanyag és pamut. Utóbbiból persze van már organikus, és ez jó, de rengeteg alternatíva is van. Sőt, olyat is találunk, ami már évezredek óta velünk van, csak az ipari forradalom kavargásában megfeledkeztünk róla. Pontosabban fogalmazva a kor technológiája nem tette lehetővé, hogy ellássa a hirtelen megnövekedett igényű és gyárakba szerveződött ruhaipart.
Aztán eltelt több mint százötven év, és rájöttünk, hogy fenntarthatatlan az ipari pamut, a műszál pedig nemcsak környezetszennyező, hanem még a szó legszorosabb értelmében is testidegen. Szárnyra kapott a merinói gyapjú, és a smart casual stílus koronázatlan királya, a len is. Jó érzés a bőrnek és még jobb a környezetünknek, hogy végre olyan alapanyagokból varratnak ruháink, amelyek egyrészt minőségben utolérhetetlenek, másrészt sokkal zöldebbek.
És végre itt a harmadik újjáéledő a gyapjú és a len után, a kender! Érdekesség, hogy az Egyesült Államokban egészen 2018-ig illegális volt a kender termesztése, de azóta amerikai farmerek ezrei vágtak bele, és bizony van piaca! Keverékként nagy márkák is alkalmazzák a biotermesztésű kenderből készült alapanyagokat (TENCELL/Lyocell, biopamut).