Norvégia a bőség csapdájában?
Norvégia a bőség csapdájában?

Bár az egy főre jutó GDP kiemelkedő, a stagnáló termelékenység és a túlzott állami kiadások a norvég jóléti modell reformját teszik szükségessé.

Az Energiastratégia Intézet publikációja kiemeli, hogy a 2025-ös norvég parlamenti választások a Munkáspárt győzelmét hozták, de a radikális jobboldal előretörése és a baloldali zöldpártok megerősödése jelzi a norvég politika új törésvonalait. Martin Bech Holte „Az ország, amely túl gazdag lett” című vitatott, mégis nagy hatású könyve szerint az olajbőség lassítja a norvég gazdasági megújulást, illetve a politikai reformokat, és emiatt hosszú távon veszélyezteti az ország versenyképességét. A norvég gazdaság látszólag stabil, de az alacsony növekedés, a lakosság eladósodottsága és a túlzott állami kiadások miatt egyre nagyobb kockázatokkal kénytelen szembenézni. Mindez azt vetíti előre, hogy a jóléti modell megőrzése csak politikailag nehéz, mélyreható szerkezeti átalakítások árán lehetséges.

2025-ös norvég parlamenti választások a stabilitás iránti vágy és a változás iránti igény sajátos keverékét tükrözték. A Munkáspárt (Arbeiderpartiet) 28%-os eredménnyel aratott győzelmet, így Jonas Gahr Støre miniszterelnök vezetésével kormányon maradhatott. A 169 fős parlamentben azonban a többség megszerzéséhez a Munkáspártnak a teljes baloldal támogatására szüksége van. Emiatt egy szűk, összesen 88 mandátummal rendelkező, zöld–vörös parlamenti többség határozza meg a kormányzás irányát.

A Munkáspárt győzelme a jobboldali blokk megosztottságának, illetve a tömörülés sikeres arculatváltásának volt köszönhető. Tavaly januárban a párt népszerűsége mélypontra zuhant, miután a Centrumpárttal (Senterpartiet) alkotott kormánykoalíciója az EU negyedik energiacsomagjának végrehajtása körüli viták következtében felbomlott. A szakítás végül a Munkáspártnak kedvezett, mivel Støre a politikai válságra válaszul olyan energiapolitikai programot jelentett be, amely egyszerre ígérte, hogy biztosítja az árstabilitást, a fogyasztók védelmét és a tengeri szélenergia fejlesztését. Ezzel párhuzamosan viszont leállította az új nemzetközi áramkábelek építését.

A győzelemben döntő szerepet játszott, hogy pénzügyminiszerként visszatért az ország belpolitikájába Jens Stoltenberg volt NATO-főtitkár, és ezzel a nemzetközi feszültségek közepette a stabilitás és a tapasztalt konfliktuskezelés érzését közvetítette a választók felé. A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.

(Energiastratégia Intézet)

Fotó: Canva

search icon