Nem túlzó az állítás, hogy ha fővárosiként vaddisznóval akarunk találkozni, nem kell az erdőkben kirándulni, elég csak a budai oldalra ellátogatni. A vaddisznók a II. és a XII. kerületben már szinte kerületi lakosnak számítanak, rendszeresen össze lehet velük futni a zöldterületeken, de akár a kiskertekben vagy szimplán az utcán is. Cikkünkben összefoglaljuk, mit tudunk a jelenségről, mi lehet az oka, és milyen változásokra lehet szükség.
Kell-e félnünk a vaddisznóktól?
A vaddisznó veszélyes állat. Bár az emberrel alapvetően nincs dolga, és a véletlen találkozásból nagyon kis eséllyel történhet támadás, azért ez sem zárható ki teljesen. Az urbanizálódott vaddisznókról tudni kell, hogy jóval kevésbé tartanak az embertől, mint az erdőben élő társaik. Utóbbiak számára az ember alapvetően veszélyt jelent, hiszen ha emberrel találkoznak, akkor ez jó eséllyel azért történik, mert a „simabőrű” vadászik rájuk. Így ha csak tehetik, elkerülik a találkozást.
Ez a városi vaddisznók esetében nem így van. Egyre inkább hozzászoknak az emberek közelségéhez, hiszen úgy észlelik, hogy nem kell tőlük félni. A veszélyt viszont épp ez a közelség jelentheti. A vaddisznó, mint minden állat, kiszámíthatatlan. Nem tudjuk, hogy melyik pillanatban érzékeli úgy a helyzetet, hogy támadnia kell, mert veszélyben érzi magát. Ezért sem szerencsés a dúvad jelenléte a városban.
A világon évente 8–10 ember veszti életét vaddisznó miatt, ennek nagyjából a fele vadászbaleset. Ez alapján tehát mondhatnánk, hogy nem is annyira veszélyes a jelenlétük, hiszen például a házi kedvencként tartott kutyák esetében ez a szám közel 60 ezer, amivel a kutya az emberre nézve a negyedik leghalálosabb fajnak számít. Rájuk általánosságban mégsem mondja senki, hogy veszélyesek.
Az óvatosság a vaddisznók vonatkozásában mégiscsak indokolt, hiszen sérüléseket igenis okozhatnak, illetve városi környezetben balesetek okozói is lehetnek. Éppen úgy, ahogyan a lenti videóban, ahol a vad egy autónak fut neki, és csak a szerencsén, illetve a sofőrök hidegvérén múlik, hogy nem történik közlekedési baleset.
Ezt tedd, ha vaddisznóval találkozol a városban!
Ami talán a legfontosabb, hogy ne essünk pánikba. A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, tart tőlünk, ezt tartsuk észben! Ezzel együtt ne próbáljuk meg elijeszteni, inkább válasszunk másik útvonalat! A legfontosabbak:
- Ne közelítsük meg, még akkor sem, ha le akarjuk fotózni!
- Ne etessük!
- Próbáljunk lassan hátrálni úgy, hogy az állat menekülése biztosított legyen!
- Minden esetben sétáltassuk pórázon a kutyánkat!
A kutyák esetében azért fontos a póráz, mert egyfelől az állat súlyos sérüléseket szerezhet egy összecsapásban, másfelől pedig, ha a kutyánk vaddisznó nyomába ered, gyorsan változhatnak a szerepek, üldözötté válva pedig, amikor visszarohan hozzánk, egy nagyon mérges vaddisznót szabadíthat ránk.
A legveszélyesebb a sarokba szorított állat! Az ilyen szituációt a vaddisznók esetében is mindenképpen el kell kerülni. Ezen túl tavasszal, amikor a malacok még kicsik, nagyobb az esélye a kocák agresszív viselkedésének, illetve ugyanez a helyzet a párzási időszakban a kanoknál. Ez utóbbit a vaddisznóknál búgásnak nevezzük, és jellemzően október közepétől januárig tart.
A károkozás a fő baj
Az tehát látható, hogy ha a vaddisznót nem provokálják, akkor nagyon kicsi az esélye a támadásnak. Jelentős probléma lehet viszont a károkozás. Akinek szabadult már be a kertjébe vaddisznó, az tudja, milyen jelentős károkat tud okozni az állat. Élelmet keresve feltúrja a talajt, felprédálja a komposztot, és ha nem kellően stabil a kerítés, azt is megrongálja, miközben bejut. A nem megfelelően – jobban mondva: nem vaddisznóbiztosan – tárolt szemetet szintén széttúrhatja.
Ezek mellett pedig félelmet kelthet. Nem egy olyan történetet hallani, amikor az épület előtt ólálkodó disznók miatt valaki nem mert hazamenni, vagy épp a kertjében randalírozó állat miatt volt halálfélelme. Az ilyen esetek elkerülése csak úgy lehetséges, ha a disznók ott maradnak, ahova valók: a vadonban. De vajon hogyan kerültek a városokba, és miért csak mostanában jönnek?
Változó városok, változó viselkedés
A vaddisznók okos, jó alkalmazkodóképességű állatok. A városokban alapvetően azért jelennek meg, mert ott olyan életfeltételeket és biztonságos élőhelyet találnak, amelyek kielégítők számukra, az új környezethez pedig könnyen alkalmazkodnak. Az, hogy korábban nem voltak jelen, vagy csak véletlenül tévedtek be a városba, míg most már szinte állandó lakosnak számítanak, több körülménnyel is magyarázható.
A gazdasági és a társadalmi változások együttesen alapozták meg az új helyzetet, amelyet aztán a néhány éve megjelent sertéspestis biztosított be. Ahogy több szakértő is elmondja, az egyik fő probléma az, hogy eltűntek a városok körüli pufferzónák. Ezek olyan területek voltak, ahová még bejártak a vaddisznók, de ott már nem lehettek teljes biztonságban, ilyenkor onnan nem a város, hanem a vadon felé távoztak, ha tudtak. Az említett zónák elsősorban mezőgazdasági területek, például gyümölcsösök, ahol az ember jelen van, és gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy távol tartsa az állatokat, ráadásul szemben a várossal, itt lőni is lehet a vadakra.
Fotó: canva.com
Az ilyen területek jelentős része azonban az elmúlt évtizedekben eltűnt. A helyüket, a városszéli részeket egyre inkább a lakóparkok, a szolgáltató- vagy az ipari szektor telephelyei vették át. Itt már nem tartottak az embertől a vaddisznók, hiszen senki nem jelentett rájuk veszélyt, elkezdhették felfedezni a beljebb található városrészeket, a lakott területeket. Közben az állatok egyre inkább hozzászoktak a városokban tapasztalható új körülményekhez, a zajokhoz, az éjszakai fényekhez, a gyorsan és hangosan haladó járművekhez.
Olyannyira, hogy Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatója szerint a beköltöző vaddisznók (legalábbis a budai kerületekben élő állatok) már alig hagyják el a várost, sőt a kutatásaik szerint egyik kromoszómájuk, amely a stressztűrésért és az alvásért felel, már eltér az erdőkben élő társaikétól. Mondhatni, a szemünk előtt zajlik az evolúció.
A vadaknak nincs helyük a városban, de van itt egy bökkenő
Annak ellenére, hogy a vaddisznók, ahogy erről fentebb szó volt, nem jelentenek közvetlen életveszélyt, nincs helyük a városban. Ezt a legtöbb érintett lakó is így gondolja. A XII. kerületben és a környéken élők többezres közösségi csoportban értesítik egymást, ha valahol találkoznak az állatokkal, sőt már külön térképes oldalt is létrehoztak, hogy regisztrálhassák az állatok jelenlétét. A lakók jelentős része számára félelmet keltő a vaddisznók jelenléte, az általuk okozott károk is egyre inkább számottevők. Így a kézenfekvő válasz az, hogy az állatoknak menniük kell. Ez azonban nem ennyire egyszerű.
Forrás: vaddiszno.info
Az egyik leginkább érintett hely a XII. kerület. Az itteni önkormányzat korábban csapdázással és a befogott állatok elszállításával kezelte a helyzetet. Ez működött is, az állatok úgynevezett vaddisznós kertekbe kerültek. A néhány éve megjelent afrikai sertéspestis nyomán hozott intézkedések megtiltották az állatok szállítását, így ez a lehetőség megszűnt.
Belterületen az állatok kilövése, érthető okokból, nem opció. Marad két lehetőség: az egyik a sterilizálás, aminek a hatékonysága kétséges, és a jelenlétükből fakadó problémát nem oldja meg, valamint túlságosan költséges is; a másik pedig a jelenleg is használt megoldás, az állatok csapdázása, illetve a befogás után az elaltatásuk. Sajnos ez utóbbi sem a legjobb módszer, ráadásul – látva az állatok számát – nem is a leghatékonyabb. Ennek ellenére jelenleg más megoldás nem alkalmazható.
A disznópárti érvek
A Malacvédő Alapítvány, akiknek egyébként fő profilja a házisertések és más malacok védelme, másként látja a kérdést, mint a többi érintett. Szerintük a városi vaddisznók elaltatása, ebből következően a kiirtásuk nem fenntartható, és nem is humánus lépés. Ehelyett – nemzetközi példákra hivatkozva – alternatív megoldási javaslataik vannak, amelyekben az élőhely-rehabilitáció, sőt a békés együttélés is szerepet kap. A fő érvük az, hogy az emberek elfoglalták a disznók élőhelyét, így az ott élő vaddisznók számára kötelességünk biztosítani a túléléshez szükséges feltételeket.
Több szakember azonban úgy véli, hogy ez a fajta felfogás téves. Ahogy korábban láttuk, az ember nem feltétlenül a vaddisznók élethelyét elfoglalva terjeszkedik, egyszerűen csak úgy alakul át a városaink szerkezete, hogy ez vonzóvá teszi őket a vaddisznók számára. (Persze az is tagadhatatlan, hogy az ember egyre nagyobb területeket szakít ki a természetből, de mint láttuk, itt nem ez a kiváltó ok.)
Az állatok elpusztítása ezzel együtt sokaknak fájó pont lehet, állatvédőként én is azt gondolom, hogy elpusztításuk csak a legvégső megoldásként képzelhető el. Ezzel együtt érdemes figyelembe venni azt is, hogy a fókusz talán egy kicsit eltolódott a kérdésben. Ma Magyarországon évente százezres nagyságrendben vadásszák a vaddisznókat. Ehhez képest a budai oldalon élő vaddisznók száma legfeljebb néhány száz.
Valós dilemma lehet, hogy a vadászati érdekek szolgálatában nincsenek-e túltartva hazánkban a vaddisznók. Az pedig, hogy ennek a néhány száz egyednek nincs helye a városban, nem lehet kérdés.
Mit tehet a városlakó, ha szomszédként nem akar disznót?
A Pilis Parkerdő épp a napokban hívta fel a figyelmet arra, hogy a lakosság mit tehet, hogy csökkentse a vaddisznók megjelenésének esélyét:
- Tegyük rendbe az elvadult, bozótos telkeket!
- Kezeljük szabályosan a lehullott gyümölcsöt, a zöldhulladékot! A kerti hulladék ne legyen elérhető a vad számára!
- Mellőzzük a vadállatok etetését!
- Tegyük vadbiztossá a magánterületek kerítéseit (pl. erős csomózású dróthálóval)!
Ha pedig mégis összefutunk az állatokkal, érdemes a helyi önkormányzatnál, illetve a közterület-felügyeletnél jelezni a problémát.
Borítókép: canva.com
