Trokán Annát nem kell bemutatni. A színésznő nagynevű színészcsaládból származik, és az sem titok, hogy rengeteget jótékonykodik. Azt talán kevesebben tudják róla, hogy a környezetvédelem is szívügye, és igyekszik a kisfiát is ebben a szellemben nevelni. Anna nemcsak beszél a fontos dolgokról, hanem tesz is értük.
Pár éve abban kértem a segítségét, hogy egy rászoruló gyermekeket támogató alapítvány kérését ossza meg, hátha az ő szava messzebbre elér. Másnap egy hatalmas csomag adományt vitt nekik. A példamutatása, amely egész életét jellemzi, motiváció lehet mindenki számára.
Az évadnak vége, néhány előadása van még, számára most kezdődik a „nyári szünet”, és amíg várja, hogy Buvári Tamás rendezővel készített – részben veszprémi összefogással készült – Tüneményes utazás című filmjük megjelenjen, szívesen nyilatkozik zöld témában.
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Kérlek, először mesélj arról, hogy számodra mit jelent a környezettudatosság, és mennyire érzed magad elhivatottnak benne?
A környezettudatosság nagyon fontos számomra, a gyermekem és magam miatt is, és természetesen általánosságban is. Régebben, amikor Budapesten éltünk, nagyon oda tudtam figyelni rá. Ott erre több a lehetőség. Például nagyon szeretem a csomagolásmentes boltokat, vagy sokat jártam a piacra, saját dobozokkal. Mióta elköltöztünk, ezt picit nehezebb megoldani, de az alapokra igyekszem odafigyelni, például a hulladékot szelektíven gyűjtjük. A gyermekemet is erre nevelem, így már mindenhol a szelektív kukákat keresi. Nem pazarolunk, nekünk nincs tele a hűtőnk, csak annyit vásárolunk, amennyi el is fogy. Csak azt vesszük meg, amit meg is eszünk. Ha véletlen megmaradna valami, azt igyekszünk felhasználni. A férjem és én is kifejezetten allergiásak vagyunk arra, ha valaki ételt dob ki.
Kisfiad születése változtatott valamit a hozzáállásodon?
Annyit mindenképpen, hogy sokkal komolyabban veszem ezt a kérdéskört. Ahogy minden mást is, hiszen ha gyereket vállalunk, igazából minden más is megváltozik. A jövőn szorongani azonban nem vagyok hajlandó. Én mindent megteszek, amit megtehetek, és igyekszek másokat is erre buzdítani, persze nem erőszakosan. Mindenki a saját háza táján tud tenni az ügyért, a világ vezetőit sajnos nem tudjuk befolyásolni. A legtöbb, amit megtehetünk, hogy mi pozitívan és aktívan állunk a kérdéshez.
Rengeteg dolgot csinálsz egyszerre. Anya vagy, színésznő, jótékonykodsz, aktívan sportolsz. Szerinted mik azok az apróságok, amelyeket a sok teendő ellenére minden szülő megtehet a környezetvédelem érdekében?
Ami minden háztartásban megtehető: lekapcsolod a villanyt, nem pazarolod a vizet, például nem folyó vízzel mosogatsz, szelektíven gyűjtöd a szemetet. Ezek olyan dolgok, amelyekkel – ha néha kicsit bonyolultnak is tűnnek – szinte minden pillanatban tehetsz azért, hogy csökkentsd az ökológiai lábnyomod. Egyáltalán nem kivitelezhetetlen dolgokról van szó. Mondjuk, jobban odafigyelsz arra, hogy mit vásárolsz. Ha mindenki naponta egynél többször gondolna erre, már tenne is valamit a környezetéért.
Volt egy régebbi nyilatkozatod: ,,Tervezek egy természetes anyagokból készülő adventi naptárat, amelyet minden évben lehet használni, karácsonyra pedig ehető ajándékokat is szeretnék csinálni: finom kekszeket vagy bonbont. Sok mindenen szeretnék még változtatni a jövőben, az egyik legfontosabb, hogy a lehető legtöbb vegyszert száműzzem a háztartásunkból, és helyette ecetet, szódabikarbónát használjak.” Sikerült megvalósítani ezeket a terveket?
A vegyszerek mennyiségét valóban folyamatosan csökkentem, szódát és ecetet használok. Az adventi naptárunk tavaly kis karácsonyi versek és mesék gyűjteménye volt, mindennap elolvastunk egyet. Van még hová fejlődni, de igyekszem…
A jövő szempontjából szerinted mi a legfontosabb, amit a gyermekednek is meg kell tanulnia?
Hogy szeresse a természetet, és vigyázzon rá! Nem szabad erre rágörcsölni, nem kell, hogy aggódjon a jövő miatt. Példát kell mutatni, ez az egyetlen út. Lássa, hogy te úgy élsz, hogy vigyázol a környezetedre! Ha te eldobálod a csikket, ha beledobod az almacsutkát a műanyagosba, akkor ő is ezt fogja csinálni, hiába magyarázod el neki, hogy ezt meg ezt így kéne, ezt meg ezt nem szabad. Úgyis téged fog utánozni. Úgy kell élned, ahogy szeretnéd, hogy ő is éljen!
Elismert színésznő vagy, a szakmádban sikeres, ahogy az egész családod. Ők is hozzád hasonlóan gondolkodnak?
Sőt. Nekem azért – idézőjelesen – könnyű figyelnem erre, mert én ezt hozom otthonról, ezt kaptam a szüleimtől. Anyukám (Papadimitriu Athina, Jászai Mari-díjas színésznő) falun él, a környezetvédelem élharcosa, ha lehet így mondani. Apukám (Trokán Péter, Jászai Mari-díjas magyar színművész) szintén. Ő nevelt 11 éves korom óta. A testvéremmel együtt (Trokán Nóra, színésznő) vele éltünk egy háztartásban, folyton irányított minket ebben a kérdésben. Mindig irányított bennünket, mit csináljunk, vagy mit ne csináljunk. Bennem élnek, a véremmé váltak az utasításai: még ma is „hallom”, hogy kapcsoljam le a villanyt.
Az, hogy jobban odafigyelnek rátok, nagyobb felelősséggel is jár?
Abszolút, az élet minden területén. Ez egyébként egy oda-vissza dolog: az, hogy többen figyelnek ránk, minket is arra ösztönöz, hogy jobbak legyünk. Én fel is használom ezt a figyelmet a közösségi oldalaimon is jótékonykodásra vagy környezetvédelemre. Sikerélményem, hogy annak idején az egyik szupermarket vezető pozícióban lévő dolgozója az instagramon közölt sztorim kapcsán vetette fel ötletként, hogy a bolt gyümölcs-zöldség-részlegén újrafelhasználható szatyrok legyenek az eldobhatók helyett. Meg is valósították. Ennek például nagyon örültem!
Energiaválság, globális felmelegedés, klímakatasztrófa… Amikor az ember gyermeket vállal, ezek még ijesztőbben hangzanak. Szerinted tekinthetünk pozitívan a jövőbe?
Nem tudom. Mostanában néha úgy tűnik, nem nagyon van remény. Legalábbis most minden arról szól, hogy arrafelé haladunk, ahonnan nincs visszaút. Én viszont alapvetően pozitív személyiség vagyok, nálam mindig félig tele van a pohár. Ahogy már említettem, nem vagyok hajlandó ezen szorongani, vagy így élni az életem. Nem akarom borúsan látni a jövőt. Én mindent megteszek, amit tudok, és amit meg lehet tenni. Reménykedem, hogy mások is így tesznek.
Fotók: Instagram/Trokán Anna
