Petőfi is ezt hordaná – Készíts fenntartható kokárdát!

A kokárda fogyóeszköz. A leggondosabb kokárdatulajokat leszámítva legtöbbünk az évek során tetemes mennyiségben vásárolt nemzeti színű kitűzőt, hogy aztán a soron következő tavaszra újra elhagyja az aktuálisat.

Vélhetően nem a kokárdák fenntarthatóbbá tétele (kizöldítése?) oldja meg a világot fenyegető polikrízist, praktikus és anyagi okokból mégis jó megoldás lehet vásárlás helyett meglévő erőforrásainkat használni. Sőt! Ha mi magunk készítjük el a márciusi ifjak szimbólumát, megfelelő anyagválasztással és kellő kreativitással akár a nemzeti összetartozás mellett a fenntarthatóság üzenetét is hordozhatjuk mellünkön! Ha pedig ebből az aspektusból tekintjük a kérdést, akkor a Greendex sem mehet el szó nélkül a kokárdakérdés mellett.

Készítsünk kokárdát!

Nemzeti színű szalag az otthoni mindenes fiókokban elő szokott fordulni. Ha ez nálunk is így van, máris nyert ügyünk van: csupán egy tűre, cérnára és egy biztostűre van szükségünk, hogy az ízlésünknek megfelelő méretben előállítsuk a saját kokárdánkat. Itt vége is lehetne a cikknek, de a baj általában nem jár egyedül: az, aki a kokárdát rendszeresen elhagyja, jellemzően a háromszínűre festett textilszalagnak is híján van. De sebaj, biztosan akad otthon legalább valami, ami alkalmas lehet a célra!

A kokárda története

A kokárdák története a középkorig nyúlik vissza, de a szimbólum először a 18. században tett szert nagyobb hírnévre. Eredetileg inkább díszként funkcionált, azonban hamar új funkciót nyert: viselői ezzel a jelvénnyel mutatták ki valamilyen politikai irányzat iránti elkötelezettségüket. A francia forradalom idején kiemelt szerep jutott neki, igazán nagy hírnévre akkor tett szert. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc során a magyar nemzet meghatározó szimbólumává vált, melyet a mai napig viselünk a kiemelt ünnepnapokon.

A megoldást keresve az interneten szörföltem, és útba ejtettem (oda hullámlovagoltam) a hazai hobbiművészek és kreatív kézművesek termékeinek fő piacterét, a meska.hu-t. Persze itt egy vásárlással rögtön rövidre is zárhatjuk a történetet. Ha megtetszik valamelyik kézműveskokárda, akkor ez jó választás lehet, hiszen talán jobban vigyázunk majd rá, mint azokra a tucatkokárdákra, melyek a Facebookon terjedő fotók tanúsága szerint részben már Kínából kerülnek a pulóverünkre. Ha viszont vásárolni nem akarunk vagy már nem tudunk, akkor inspirálódjunk!

Találunk itt fából, gyöngyből, nemezgolyókból, madzagból, üvegből készült kokárdákat, horgolt, varrt, sőt nyomtatott megoldásokat is. Mivel ezeket jellemzően gyakorlott művészek és ügyes hobbisták készítik, lehet, hogy a végeredményünk elsőre nem lesz majd olyan, mint a képeken, de legalább lesz kokárdánk! Feltéve, hogy találunk otthon alapanyagot a kiszemelt megoldáshoz. Persze nem állítom, hogy bármelyik verziót percek alatt össze lehet dobni, de biztosan megtaláljuk azt a módszert, amelyik gyors sikerhez vezet; aztán legközelebb majd időben nekiállunk!

Kapcsolódó bejegyzések

„A hadsereg a hasával menetel!” – Mit ehettek az 1848-as honvédek?

Vajon volt beleszólásuk a honvédeknek abba, hogy mit ettek? Mennyire lehetett tápláló az ételük? Talán éheztek is? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Válasszunk upcycling megoldást!

Ha végképp semmit nem találunk, próbáljunk meg papírból alkotni! Nem szükséges origamipapír, ahogy a hajtogatás is csak opció! Akár egy reklámújságot is szétcincálhatunk, hogy megfelelő mennyiségű piros-fehér-zöld papírhoz jussunk (csak arra ügyeljünk, hogy az akciós termék befelé nézzen), és némi ragasztó, illetve egy biztostű felhasználásával perceken belül egyedi dizájnerkokárdánk lehet.

Petőfi Sándor kokárdáját a felesége varrta, így lényegében Szendrey Júliához köthető a háromszínű kokárdák hazai megjelenése. Néhány nappal a forradalom előtt a hős költő ezt írta naplójába: „Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” Az első kokárdákat Szendrey mellett Laborfalvi Róza osztogatta a márciusi ifjaknak, így vált aztán a kitűző nemzeti szimbólummá. Petőfi kokárdája vagy legalábbis az, amit neki tulajdonítanak, a mai napig megtekinthető a Nemzeti Múzeumban.

Az upcycling megoldások a hulladékok második életét jelentik. Olyan tárgyakból készítünk valami hasznosat, amelyeket már hulladékként könyveltünk el. Az idei nemzeti ünnepre a korábbi podcastunkban már szereplő UPSZ upcycling ajándékbolt is megalkotta a saját kokárdáját: használt kávékapszulákból készítették el a sajátjukat.

A kapszulakokárda szintén olyasvalami, amivel akár otthon is megpróbálkozhatunk, de ha biztosra akarunk menni, akkor 15-én az UPSZ-osok a Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezésre kerülő workshop keretében segítenek nekünk elkészíteni a fenntartható kokárdát! Petőfi, ha ma élne, egész biztosan ezt hordaná.

Ha végképp nincs más megoldás…

Megvásárolhatjuk az egyszerű, ipari kokárdát is. Végeredményben az a legfontosabb, amit képvisel, és kevésbé az, hogy hogyan néz ki, vagy épp mekkora. Fontos, hogy ha e megoldás mellett döntünk, akkor is legyünk kicsit válogatósak! Ne vásároljuk meg a fóliába csomagolt kokárdát (egyáltalán minek nejlonba tenni egy kitűzőt?!), és az import kokárdától is ódzkodjunk! A nemzeti összetartozásunk egyik jelképe tipikusan olyan dolog, amelyből egészen biztosan a hazai a legjobb választás.