Vajon milyen lehetett a karácsony régen? Egy ilyen kérdést tulajdonképpen még a mai karácsonyokat vizsgálva is nehéz lenne megválaszolni. Hiszen ahány család, ahány ház, annyi szokás. Annyiféle terített asztal, annyiféle ünnepi ételköltemény. Nincs két egyforma karácsonyfa, ahogy az ajándéknak is másként örül mindenki. Az alábbi gyűjtés azonban mégis választ adhat az említett kérdésre. Nem szavakkal, nem konkrétumokkal, inkább hangulatokkal, benyomásokkal, melyek a szereplők vagy a téma láttán fogalmazódnak meg bennünk.
1917-ben még a világháború borzalmai közt ünnepelték a karácsonyt. Forrás: Fortepan/Wein SaroltaBár nagyon nehéz év volt, úgy tűnik, volt család, ahol került valami a fa alá 1918-ban. Forrás: Fortepan/Wein Sarolta1932-ben egy polgári családban a szobainas még tényleg úgy nézett ki, mint egy inas. Forrás: Fortepan/Veszprém Megyei LevéltárMára nagyrészt elfelejtődött, de egykor a karácsony a közösség és a hagyományok egyik fontos ünnepe volt. A kép 1940-ben készült. Forrás: Fortepan/Pálos Ágnes1941-ben, bár már zajlott, hazánktól még távol volt a világháború. Forrás: Fortepan/FortepanAz 1950-es évek végének borús hangulata ezen az 1959-es fotón is átszűrődik. A képen a Vásárcsarnok előtt, a Hunyadi téren vásárolják a fenyőt a pestiek. Forrás: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény/Sándor György1969-re a hangsúly érezhetően a fogyasztás felé tolódott el. Forrás: Fortepan/FŐFOTÓKarácsony távol az otthontól. Az 1985-ös fotón a Kőbányai Textilművek női munkásszállásán egy hazánkban dolgozó kubai szövőnő ünnepel. Bal oldalon a falon a korszak egyik bálványának, a Sandokant megformáló Kabir Bedinek a képe látható. Forrás: Fortepan/Horváth Péter
Borítókép: Fortepan / Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits fényképek
Novák Zsombor
A szerző humánökológus, a Greendex újságírója és a podcastok házigazdája. Hobbija a kertészkedés és a főzés, foglalkoztatja a városi fenntarthatóság, a permakultúra és szinte minden olyan terület, mely kapcsolódik a fenntarthatósághoz és a környezetvédelemhez.
