A Nature Geosciences-ben a Lausanne-i Egyetem (ETH Lausanne) kutatói által publikált friss tanulmány eredményeinek komoly hatása lehet a a globális szén-körforgás számításaira. A kutatók a patakok és folyók (a folyó vizek) szén-dioxid kibocsátását vizsgálva azt találták, hogy éjszakánként átlagosan 27 százalékkal több szén-dioxidot adnak le a légkörnek, mint nappal.

Korábban eddig az összes hasonló kutatásban nappali értékekkel számoltak, mert minden eddigi méréseket is nappal 8-16 között végeztek el. Ennek a hibának köszönhetkően az eddigi számítások hamis eredményeket adtak arra nézve, hogy a folyóvizek milyen mértékben vesznek részt a globális szén-körforgásban. Sokáig lebecsülték a folyóvizek kibocsátását, holott azok nagy mennyiségben tartalmaznak olyan szárazföldi szerves szenet, mely lebomlik bennük szén-dioxidot is termelve. A folyóvíz hálózatok összetettek és keresztül-kasul behálózzák a kontinenseket, megnehezítve a légkörbe jutó szén-dioxidra vonatkozó becsléseket.

Az ETH Lausanne folyami ökoszisztémákat kutató laborjának (SBER) szakértői a méréseiket automatizált szenzorokkal végezték világszerte, beleértve a trópusi erdőket és az Északi-sarki tundrát is.

A legfontosabb a fotoszintézissel van összefüggésben. A folyókban és patakokban termelődő szén-dioxid nagy részét napközben elnyeli a fotoszintézis, ezáltal csökken a légkörbe kerülő rész

ismertette az éjszakai kibocsátás növekedés okát Lluis Gomez-Genert, a SBER kutatója.

(Rakéta)

(fotó: pexles – Kelly Lacy)