
A Nature Geosciences-ben a Lausanne-i Egyetem (ETH Lausanne) kutatĂłi által publikált friss tanulmány eredmĂ©nyeinek komoly hatása lehet a a globális szĂ©n-körforgás számĂtásaira. A kutatĂłk a patakok Ă©s folyĂłk (a folyĂł vizek) szĂ©n-dioxid kibocsátását vizsgálva azt találták, hogy Ă©jszakánkĂ©nt átlagosan 27 százalĂ©kkal több szĂ©n-dioxidot adnak le a lĂ©gkörnek, mint nappal.
Korábban eddig az összes hasonlĂł kutatásban nappali Ă©rtĂ©kekkel számoltak, mert minden eddigi mĂ©rĂ©seket is nappal 8-16 között vĂ©geztek el. Ennek a hibának köszönhetkĹ‘en az eddigi számĂtások hamis eredmĂ©nyeket adtak arra nĂ©zve, hogy a folyĂłvizek milyen mĂ©rtĂ©kben vesznek rĂ©szt a globális szĂ©n-körforgásban. Sokáig lebecsĂĽltĂ©k a folyĂłvizek kibocsátását, holott azok nagy mennyisĂ©gben tartalmaznak olyan szárazföldi szerves szenet, mely lebomlik bennĂĽk szĂ©n-dioxidot is termelve. A folyĂłvĂz hálĂłzatok összetettek Ă©s keresztĂĽl-kasul behálĂłzzák a kontinenseket, megnehezĂtve a lĂ©gkörbe jutĂł szĂ©n-dioxidra vonatkozĂł becslĂ©seket.
Az ETH Lausanne folyami ökoszisztémákat kutató laborjának (SBER) szakértői a méréseiket automatizált szenzorokkal végezték világszerte, beleértve a trópusi erdőket és az Északi-sarki tundrát is.
A legfontosabb a fotoszintézissel van összefüggésben. A folyókban és patakokban termelődő szén-dioxid nagy részét napközben elnyeli a fotoszintézis, ezáltal csökken a légkörbe kerülő rész
ismertette az éjszakai kibocsátás növekedés okát Lluis Gomez-Genert, a SBER kutatója.
(Rakéta)
(fotĂł: pexles – Kelly Lacy)
