Drogokról a cikkben nem lesz szó, kalandokról viszont annál inkább! Gyakran vannak olyan időszakok az életünkben, amikor jó lenne kiszakadni az egyhangú mindennapokból, legalább egy rövid időre. Szabadságra menni viszont nem tudunk minden ilyen alkalommal, és a pénztárcánk is gyakran gátat szab az ilyen irányú terveknek. Akkor hát mit lehet tenni? A főállású angol kalandor, Alastair Humphreys szerint szinte bármit. Csupán annyi a dolgunk, hogy a megszokottól eltérően tekintsünk a minket körülvevő világra.
Humphreys Microadventures című könyve 2014-ben jelent meg. Ebben rövid kalandozásokra invitálja az olvasókat. A szerzőnek egyébként volt bőven része kalandokban, hiszen a világ számos országában járt, a legkevésbé sem hétköznapi turistaként. Ahogy könyve bevezetőjében írja, évekig úton volt, közben sivatagokat szelt át gyalog, nekivágott a tengernek egy szál kenuval, vagy épp keresztülbringázott egy egész kontinenst. Ezt követően fókuszt váltott, és saját otthonának környékét kezdte el felfedezni. Ezt azonban nem a világ körüli kalandozások alkalmával megszokott, hetekig-hónapokig tartó utazásokkal tette, hanem egészen rövid „mikrokalandok” formájában. Mindebbe azért kezdett bele, mert szerinte az emberek többségét olyan dolgok tartják vissza a felfedezés izgalmának megélésétől, mint a pénz vagy a szabadidő hiánya. Ezekben az „utazásokban” azonban az az igazán remek, hogy az említett körülmények hiányában is megvalósíthatók, sőt éppen erre lettek kitalálva.
Bárkiből válhat kalandor
Humphreys szerint a kalandor és a „normális” ember között kizárólag annyi a különbség, hogy előbbi szinte kizárólag a hobbijának szenteli az erőforrásait. Azonban – ahogy erre a könyvében rámutat – az erőforrások meglététől vagy hiányától függetlenül is kalandorrá válhatunk, a kaland ugyanis ott és akkor kezdődik, ahol és amikor kilépünk az ajtón. Ehhez nem szükséges egy másik földrészen lennünk.
A mikrokaland ebből fakadóan olyan elfoglaltság, amely olcsó, egyszerű, rövid, és közel van az otthonunkhoz. Ezeket a „kirándulásokat” ugyanaz a filozófia hatja át, mint a világ eldugott, egzotikus vagy veszélyesnek mondott helyein való kalandozást: a felfedezés varázsa. Humphreys egyik videójában elmeséli, hogy első ilyen jellegű mikrokalandja – amely egyébként a koncepció alapötletét is adta – az volt, amikor egy havas téli napon egyik barátjával nekivágtak a London körüli 188,3 km-es M25-ös autópálya meghódításának. Mint mondja, ennél unalmasabb, érdektelenebb dolgot nehezen tudott volna elképzelni, mégis fantasztikus élményekkel gazdagodva tértek haza.
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra kalandozás
Humphreys időközben arra is rájött, hogy ha szeretné a kalandozás élményét hozzáférhetőbbé tenni, akkor kompatibilissé kell tennie a modern élettel. Ez pedig úgy valósulhat meg, ha a kalandokhoz nem szükséges több szabadidő, mint amennyi normál keretek között a rendelkezésünkre áll. Ebbe a sokszor csupán néhány órába kell belesűríteni azt a kalandfaktort, amit egyébként csak egy-egy hosszabb utazás vagy kirándulás alkalmával szoktunk megtapasztalni. Ezekhez mérten a mikrokalandok szervezési és logisztikai igénye is csekély, olyannyira, hogy sok esetben a munkahelyről rögtön indulhatunk kalandozni, vagy reggel innen érkezhetünk a munkába.
Kapcsolódó bejegyzések
Rövidebb munkaidővel állíthatjuk meg a klímaváltozást?
Antal Miklós kutatócsoportjával a munkaidő csökkentésének kérdéskörét vizsgálja. Elsősorban erről és a klímaváltozás elleni harc helyzetéről beszélgettünk.
A brit kalandor érve, hogy a két munkanap között rendelkezésre álló 16 órányi szabadidőnek – ha ügyesen tervezünk – szinte mindenre elégnek kell lennie. Ezzel együtt a könyvében felsorolt kalandötletek között van egyetlen estényi szabadidőt igénylő, azaz még az otthonodat sem kell elhagynod miatta, de olyan is, amely inkább egy hétvégét (vagy ha akarjuk, hosszabb időt) ölel fel, és akár messzebbre is utazhatunk.
Tekints más szemmel a körülötted lévő világra!
A könyvben leírt kalandötletek célja inkább az, hogy inspiráljanak és motiváljanak arra, hogy belevágjunk. Nem kell őket szó szerint követni. Persze elég nehéz is lenne, hiszen Nagy-Britanniába tervezte őket a szerző. Humphreys egyébként hangsúlyozza, hogy ennek nincs jelentősége. A legtöbb a világ bármely pontján megvalósítható, ott, ahol élünk; bár Magyarországon a tengeren való kenuzás nehezebben kivitelezhető, alternatíva azonban erre is van bőven.
A lényeg csak annyi, hogy tekints másképp a szabadidődre és a környezetre, ahol élsz. Például egy este, amikor telihold van, vágj neki a környéknek! Ha tudsz, menj olyan helyekre is, ahol nincs közvilágítás, csak figyelj és fülelj! Egészen más arcukat mutatják a nappal már unalomig ismert helyek. Humphreys azt ajánlja, hogy vigyél magaddal fényképezőt egy állvánnyal, és lőj éjszakai fotókat. Ez a hosszú záridő miatt lelassítja majd a haladásod, és még több dologra lesz lehetőséged odafigyelni. Ha teheted, sétálj ki a városból, és próbáld meg hozzászoktatni a szemed a sötéthez! A telihold valamennyit segít majd, te pedig egy olyan arcát ismerheted meg az otthonodnak, amelyről korábban fogalmad sem volt.
Ennél jóval hosszabb és összetettebb túráknak is nekivághatsz. Az egyik klasszikus 5-to-9, azaz a munkanapod végétől a következő munkanapod kezdetéig tartó túra ismét a nézőpontod megváltoztatására hívja fel a figyelmed. Életünk egyik központi eleme általában a munka, amely jellemzően uralja a hétköznapjainkat. Azzal, hogy este időben lefekszünk, a másnapi munkára készülünk, és a munka miatt reggel nem akkor kelünk fel, amikor jólesik. De mi lenne, ha megfordítanánk a képet: a munkát szerveznénk az életünk köré, és nem fordítva?
Remek kalandötlet a munkába már úgy menni, hogy visszük magunkkal a vadkempingezéshez szükséges felszerelésünket, és a munkaidő végeztével rögtön indulunk is a vasútállomásra. Válasszunk ki egy szimpatikus állomást, a vonaton pedig tervezzük meg túránkat a környéken. Legyen nálunk egy hálózsák egy passzoló bivakzsákkal, illetve egy könnyű matrac, és máris bárhol tábort verhetünk éjszakára. Reggel csak annyi a feladatunk, hogy visszasétáljunk az állomásra, és fogjunk egy vonatot. A munkahelyünkre érve egy gyors fogmosás után kezdhetjük is újságolni azt a hihetetlen élményt, amelyben részünk volt az elmúlt 16 órában.
Bárhol azért nem verhetünk tábort, a fokozottan védett természetvédelmi területek például tiltólistán vannak. Érdemes a túra tervezésekor végigböngészni a Természetvédelmi Információ Rendszer térképeit, de nyugodtan kérhetünk felvilágosítást a helyben illetékes nemzeti parktól vagy erdészettől is.
Tervezzünk, és aztán indulás!
Humphreys könyvében részletesen leírja, milyen felszerelésre van szükségünk egy-egy kalandhoz. Semmi komolyra nem kell gondolni egyébként, hiszen a világ akkor sem dől össze, ha valami kimarad. A felszerelést egy kis utánanézéssel és tervezéssel magunk is össze tudjuk állítani. A lényeg ebben is az, ami az egész mikrokaland-filozófiát áthatja: olcsón, egyszerűen és minél hatékonyabban!
Az egész történet leginkább arról szól, hogy jól érezzük magunkat, miközben kiszakadunk egy kicsit a hétköznapok monotonitásából. Ha túlgondoljuk, túltervezzük, vagy épp előre elvárásokat fogalmazunk meg, akkor jó eséllyel az élmény sem lesz átütő, esetleg el sem indulunk majd. A brit kalandor receptje a sikeres mikrokalandokhoz a következő:
- Álmodj nagyot! Engedd elkalandozni a fantáziádat, bármilyen vad kaland is jusson az eszedbe!
- Gondolkodj kicsiben: mi az első, aprócska lépés, amelyet meg kell tenned ahhoz, hogy megvalósíthasd?
- Kezdj neki: ne gondold túl, csak menj!
- De tényleg! Indulj el!
A kalandor Microadventures: Local discoveries for great escapes című könyvét jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit kiszakadna megszokott mindennapjaiból. A könyv magyarul nem jelent meg, így beszerzése kicsit nehézkes lehet, de Humphreys YouTube-csatornáján is rengeteg ötletet, tippet és mikrokalandot találunk, ha inspirálódni szeretnénk.
