Szelektálás szobáról szobára: út a minimalizmus felé – I. rész – A fürdőszoba
Szelektálás szobáról szobára: út a minimalizmus felé – I. rész – A fürdőszoba
Ahogy márciusban rám zuhant a pánik és a felismerés, hogy a járvány miatt én is elvesztem a bevételeimet, és lényegében megint a nulláról kell felépítenem magam, mint rutinos újrakezdő azt éreztem, hogy oké, de akkor már legyen kutyaharapás szőrével! Évek óta tervezgetem ugyanis, hogy drasztikus változtatásokkal áttérek a minimalista szemléletre, életstílusra. Így hát a világméretű fejetlenség és elkeseredés kellős közepén, 2020-ban, belevágtam.

A minimalizmus nem csak egy lakberendezési vagy design attitűd, hanem egy életfilozófia, és egy nagyon tudatos szemléletmód is, aminek lényege, hogy a környezetünkben – azaz életünk minden területén – fizikálisan és mentálisan is csak azt tartjuk meg, amire a legnagyobb szükségünk van. Ezt csak ránézésre könnyű megvalósítani, mert komoly elhatározás és amolyan megállíthatatlan átkattanás kell hozzá. Viszont az a rengeteg szenzációs változás, amit magával hoz, az tényleg önmagáért beszél. Erről készült már sok remek könyv és film is, utóbbiról nemrégiben írt a Greendexen kollégánk is. A lényeg, hogy

a minimalizmusra való fokozatos áttérés mindent átformál egy ember életében, olyan pozitív változásokat létrehozva, amik még egy világjárvány kellős közepén is képesek lesznek egyben tartani minket.

Döntés, türelem, pontos tervezés

Ha már eldöntöttük, hogy belevágunk, és realizáltuk, hogy tényleg akarjuk bármi árán is életünk „kitisztítását”, akkor jó, ha tudatosítjuk, hogy ez egy igen hosszú és küzdelmes folyamat lesz, aminek a végéig türelmesnek és önmegtartóztatónak kell maradnunk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy nagyon macerás lesz a cuccainktól érdemben és fenntarthatóan megszabadulni, ezért kalkuláljunk a nehézségekkel is. Az önmegtartóztatás pedig abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy ne vegyünk magunknak semmit csak azért, mert „tök szép”, meg mert „jaj de menő”. Tervezzünk meg minden lépést, hogy hogyan fogunk teljesen eljutni a lakás lecsupaszításáig.

Adni úgy, hogy közben kapsz is

Csak az egy hónapomba telt, mire kitaláltam és mindenkivel leegyeztettem szobánként, hogy hova, kinek mit adományozok oda, mit dobok ki, mitől és hogyan szabadulok meg, lehetőleg fenntarthatóan, illetve, hogy a terek a lakásban milyen módon fognak teljesen „leminimalizálódni” úgy, hogy tökéletesen kényelmesek, funkcionális szempontból pedig praktikusak maradjanak, annak ellenére is, hogy nem lesz minden kacat kéz alatt. Megterveztem a tárolók méretét és helyét, valamint azt is, hogy mibe, mi fog majd kerülni. Mikor minden megvolt, belevágtam.

Csak a legszükségesebbeket

A fürdőszobával kezdtem, mert az a legkisebb helyiség a lakásban és a legkevesebb macerával jár a kipakolása – gondoltam ezt én nagy határozottsággal a legelején… De amikor egyesével végignéztem mennyi kence-fice, kacat, hajcsat és női kiegészítő halmozódott fel az évtizedek alatt, már jött is az első mélypont. Aztán a sikeres előtervezésnek köszönhetően megkezdtem a könyörtelen szelektálást. A lejárt szavatosságú kozmetikumokat kidobtam, ami pedig még jó volt, vagy bontatlan, azokat elajándékoztam rászorulóknak, barátoknak és szimpatikus idegeneknek az interneten. Kizárólag azokat a termékeket hagytam meg, amiket ténylegesen nap mint nap használok. Azokat amiket ritkábban mint naponta, egy diszkrét tárolódobozba helyeztem.

Több mindened lesz, ha alig marad valamid

A mosdótükör polcokról mindent leszedtem. Egyetlen illatgyertyát hagytam csak ott csupán. A régi nagy törölközőket felajánlottam egy kutyamenhely részére, a műanyag flakonos sampont és tusfürdőt pedig leváltottam sampon és tusfürdő szappanokra, amik nem hagynak hulladékokat maguk után. Az arctisztító vattakorongok is száműzetésbe kerültek, helyettük régi kéztörlőket vágtam fel négyzetekre egy éles ollóval, így mosható arctisztító párnácskáim lettek. Az összesen 5 különböző testápolómat egyetlen nagy tégelybe összeborítottam, az eredeti csomagolásukat pedig alaposan kimosva a szelektívbe dobtam. A lejárt kozmetikumokon kívül minden más cuccnak új gazdája lett, a bizsuk és kiegészítők közül is csak azok maradtak, amiket állandóan használok.

A végeredmény, egy katalógusszépségű steril fürdőszoba lett, ahová egyszerűen sokkal tisztább, kellemesebb és valahogy frissítőbb érzés bemenni. A tér optikailag megnőtt, a rend jóval szembetűnőbb. Mindent tudok, hogy pontosan hol van, semmi sem felesleges és még másoknak is örömet szereztem a rég nem használt dolgaimmal. De a legjobb érzés, hogy közel 80%-ban csökkentettem a saját kozmetikai hulladéktermelésemet, és a fürdőszoba takarítás is jóval egyszerűbbé vált.

Hogy mi volt az újabb lépésem a minimalizmus felé? A következő cikkemből kiderül!

search icon