Többször említettem már, hogy munkámban azt szeretem a legjobban, hogy olyan emberekkel hoz össze a sors, akik nemcsak érdekesek, hanem értékesek is, hihetetlen energiájukkal pedig rendszerint lenyűgöznek. Markó Gergely pontosan ilyen. Szabadidejében madárodúkat és madáritatókat épít. Amikor ez tudomásomra jutott, elhatároztam, hogy megkérdezem a mindennapjairól.
Gergő, mit tartasz a legfontosabbnak elmondani magadról?
Először is köszönöm a lehetőséget, hogy a Greendex-nek nyilatkozhatok.
Fontos elmondanom, hogy noha a madárodú-építés a tevékenységemnek fontos része, más módon is törekszem környezettudatosan élni. Barátnőmmel próbálunk zero waste életformát kialakítani, de vannak még hiányosságaink.
Hogyan képzeljük el a még nem egészen zero waste életformátokat?
Igyekszünk minél kevesebb egyutas műanyagot használni, nem veszünk palackozott ásványvizet, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, az üvegeket is visszavisszük a gyűjtőbe. Komposztálunk minden növényi háztartási hulladékot – a krumplihéjat, a teafüvet, a kávézaccot, az összetört tojáshéjat –, de a levágott körmöt, hajat, szakállat is beletesszük a komposztba.
Mikor jelent meg a környezettudatosság az életedben?
Már a nyolcvanas években – amikor még a szüleimmel laktam – komposztáltunk. Ők is nyitottak voltak a környezettudatosságra. Most már a saját háztartásunkat próbáljuk úgy vezetni, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen. Élelmiszert soha nem dobunk a szemetesbe. Húst eszünk ugyan, de még a csontot is felhasználjuk, a mélyhűtőben tároljuk, majd kivisszük a telekre, ahol majd a vadak megeszik. A 15 literes szemetesünk kb. másfél-két havonta telik meg.
Igaz, hogy nemcsak a saját kukátokat, hanem a másokét is át szoktad nézni?
Igen, igaz … (nevet). Természetesen engedéllyel.
Nem csupán a saját háztartásunkban keletkező hulladék szelektív gyűjtéséről gondoskodunk. Én rendszeresen átnézem a házunk közös kukáit is, sőt ugyanezt megteszem a szüleim házában lévőkkel is.
A PET-palackokat, az alumíniumdobozokat, a papírt áthelyezem a szelektív gyűjtőkbe, mert sajnos a lakók többsége erre nem figyel. Annak ellenére, hogy régóta megvan a lehetőség a hulladék szelektív gyűjtésére, még mindig sok mindent a kommunális hulladékok közé tesznek.
Fotó: Márkó Gergely
A gyakorlatban hogy néz ki ez az igazán elismerésre méltó cselekedet?
Rengeteg üveget találok a kukákban. Ezeket kiszedem, és – miután eltávolítottam róluk a fémkupakot – elviszem őket a legközelebbi üveggyűjtőbe.
A szelektálható hulladékon kívül gyakran találok használható ruhát vagy cipőt is. Némelyikük olyan jó állapotú, hogy megtartom magunknak. Ennek nincs semmi köze az anyagi helyzetünkhöz, pusztán fontosnak tartjuk az újrahasznosítást. A kukákban talált használható ruhák és cipők legtöbbjét kiteszem az utcára egy beugróba, ahonnan gyakran néhány percen belül elviszi egy rászoruló.
Mi a helyzet a madáritatókkal? Ezeket is hulladékokból készíted?
Pontosan. Nemrég jött az ötlet, hogy a kidobott edényeket, serpenyőket madáritatóként újra lehetne hasznosítani. Budapest terein a városban lakó madarak és rovarok ihatnának belőlük, ha kihelyeznénk őket az ivókutak vagy a légkondicionálók kivezető csöve alá, hogy felfogják a vizet.
A kukákban talált élelmiszert (banánt, narancsot) – ha még fogyaszthatóak – kiteszem a hajléktalanoknak. Általában gazdára lelnek pillanatok alatt. A rengeteg kidobott kenyeret kockára vágom, és a galambokkal feletetem, így nem a szeméttelepen vagy a szemétégetőben végzi. De számtalanszor találtam már enyhén kicsírázott krumplit is, amelyből végül magunknak főztünk vacsorát.
Fotó: Márkó Gergely
Hogyan fogtál a madárodúk készítéséhez?
Mindig is szerettem az állatokat, különösen a madarakat. 25 évvel ezelőtt készítettem el első madárodúmat maradék fadarabokból, amelyeket a telken a sufniban találtam. Később egy lomtalanítás alkalmával kiderült, hogy nagyon sok olyan fahulladék van még ott, amit fel tudnék használni további madárodúk készítéséhez. Ez pedig így újrahasznosítás és madárvédelem egyszerre. Az odúk anyagán kívül akasztójuk is újrahasznosított: az autók utak mentén elhagyott dísztárcsáinak merevítő drótjából készítem őket. A kukákban talált különböző olajokat pedig egy kannában összegyűjtöm, és a növényiolaj-keveréket használom az odúk impregnálásához.
Fotó: Márkó Gergely
Hová kerülnek az általad készített odúk?
A telkeink már teljesen tele vannak különböző méretű odúkkal, és már legtöbb barátom is kapott madárodút ajándékba. Eszembe jutott, hogy akár a város közterein is elhelyezhetném őket. Jelenleg Budapest különböző terein és parkjaiban – például az Infoparkban, a Csörsz parkban, a Bakács téren – kb. 80 db madárodúm van kihelyezve. Ezeket évente egyszer barátnőmmel, Erikával ki is takarítjuk.
Hol készülnek az odúk?
Jelenleg a lakásban gyártom őket, ami távolról sem nevezhető ideális megoldásnak, nagyon vágyom már egy műhelyre. Az odúk belső méretét, lyukméretét a szakirodalom alapján tervezem meg. Jelentős mennyiségű angol és magyar nyelvű szakkönyvet gyűjtöttem össze a témában az évek során, de az interneten is rendszeresen keresem az új ötleteket.
A természet szeretete motivál?
Igen… Mivel úgy látom, hogy komoly bajok vannak a természetvédelem területén, igyekszem minél többet tenni azért, hogy legalább én ne hagyjak hátra óriási lábnyomot. Ezen kívül szeretnék visszaadni a természetnek valamit abból, amit tőle kapok. Rendszeresen felszedem a szemetet. Kezdetben csak az erdőben járva csináltam, aztán már Budapest parkjaiban és a Duna-parton is. Manapság már az utcán is felveszem az újrahasznosítható hulladékot egyrészt azért, hogy ne rontsa az utcaképet, másrészt azért, hogy a megfelelő helyre kerülhessen. A szemétszedéshez azokat az egyáltalán nem vagy csak picit bepiszkolódott kukászsákokat használom újra, amelyekben a szomszédaim dobták ki a szemetüket, tehát nem veszek erre a célra külön szemeteszsákot.
Fotó: Márkó Gergely
Nagy hatással van rám, ahogyan az mindennapjaidról beszélsz. Felnézek rád.
Tudod, Kriszta, nekem nagyon fontos, hogy amit a természettől kapok – levegőt, vizet, napfényt, szép élményeket – valahogyan viszonozzam. Emellett életformámmal másokat is szeretnék motiválni. Mivel pedig egyébként angoltanár vagyok, a munkám is alkalmat kínál arra, hogy a diákjaimat ösztönözzem a környezettudatos életre.
