Érdekel az emberek és a természet viszonya? Akár egyetemi szinten is tanulhatod!

Mindig is érdekelt a lenyűgözően gazdag élővilág, és ahogy kezdtem egyre jobban megismerni, azzal szembesültem, hogy elkeserítő ütemben tűnik el. Először talán úgy tűnt, ez már csak így van, és nem is lehetne másképp; aztán azt kezdtem gondolni, hogy hatékonyabb természetvédelemre van szükség, majd pedig az egyéni életmódváltás látszott a nagybetűs megoldásnak. Végül megértettem, hogy mindez kevés: a társadalmunk működése áll a háttérben, és a biológiai sokféleség vagy az éghajlatváltozás „csak” egy része a problémának. Az ELTE humánökológia mesterszakára kerültem, ahol rendkívül sokrétű és lelkesítő képzés segített igazán elmélyülni a kérdésben, és átfogó képet alkotni az ökológiai válság mögött húzódó okokról és a lehetséges megoldásokról. És azt is megértettem, hogy az ökológiai válság nem önmagában áll, hanem társadalmunk válságának tünete.

Mi az a humánökológia?

A bioszféra és a társadalom viszonyával foglalkozó tudományterület, amely a legkülönfélébb szakterületekről származó tudást igyekszik összegyűjteni és rendszerbe foglalni. Öt alapkérdése a következő:

  1. Milyen változásokat okozunk a bioszférában?
  2. Milyen társadalmi következményekkel járnak a változások?
  3. Milyen okok állnak a változások mögött?
  4. Hogyan mérsékelhetnénk a változásokat?
  5. Hogyan alkalmazkodhatnánk a változásokhoz?

Ahhoz, hogy megfelelő válaszokat adhassunk ezekre a kérdésekre, természet- és társadalomtudományos ismeretekre egyaránt szükség van, amelyeket együtt kell alkalmazni. A szak erősségeinek egyike éppen ez: a hallgatók megalapozott tudást szerezhetnek mindkét területen. Ennek hatalmas a jelentősége az ökológiai válság alaposabb megértése és a megfelelő válaszok megfogalmazása szempontjából egyaránt.

Megmentik az új technológiák a környezetet? Önmagukban biztosan nem. A sok szempont egyike: nem ritka, hogy pusztán ráépülnek a korábbi technológiákra, nem pedig kiváltják őket. A megújuló energiaforrások, melyek szintén nem problémamentesek, de előnyösebbek a fosszilisaknál, nem segítenek, ha a fosszilis felhasználás nem csökken.

Hogy néz ki a képzés a gyakorlatban?

Az ELTE képzésén olyan kurzusok vannak a kötelezően elvégzendők között, mint az Ökológia és evolúcióbiológia, az Ökológiai közgazdaságtan, a Környezet és etika, a Fenntartható vidékfejlesztés és a Környezetgazdálkodás. Így az éghajlatváltozástól az édesvízproblémákig sok környezeti probléma természettudományos hátteréről képet kaphatunk. Eközben viszont abba is betekintést nyerünk, hogy milyen történelmi, kulturális folyamatok vezettek a természet leértékeléséhez, és milyen alapvető meggyőződéseink szorulnak újragondolásra. A megoldási javaslatok sem maradnak el. Az oktatók szakterületét tekintve is nagy a változatosság, a lokális, közösségi megoldásoktól kezdve a makrogazdasági összefüggésekig rengeteg megközelítés előkerül. Ugyanakkor természetes, hogy az egyes oktatók véleményei között is vannak különbségek, ami még színesebbé teszi az elméleti megértést. Sok kurzuson nagy szerepet kapnak a viták, érvelések is.

A szakon a bioszféra és az ember viszonyát számos kurzus érinti. Ökológiai közgazdaságtanon szó esik a „természeti tőke” fogalmának érzéketlenségéről; a Bioszféra és ember kurzuson az ökológiai rendszerekre utaltságunkról; Környezetpszichológián az egészségünk és természetélményeink összefüggéseiről; Környezet és etikán pedig a természetpusztítás erkölcsi oldalairól.

A kötelező tárgyakon túl kurzusok viszonylag széles köréből válogathatunk a szak teljesítéséhez: többek között a Környezetpszichológiát, a Környezeti nevelés alapjait, a Permakultúrát vagy épp a Vázlatok a technológiakritika történetéből tárgyat.. Így az órák a meglehetősen elméleti tárgyaktól a nagyon is gyakorlati alkalmazásokig széles skálát ölelnek fel.

A tenni akaró hallgatók nagyon különböző háttérrel érkeznek a képzésbe, mivel bármilyen alapszakos diplomával lehet jelentkezni. Ez megágyaz az izgalmas beszélgetéseknek és vitáknak. A közösségélmény pedig, és az, hogy megoldási lehetőségekben sincs hiány, segítheti az ökoszorongás oldását.

Mit lehetne tenni, hogy tájaink agrársivatag helyett élhető, gazdag élővilágnak otthont adó élőhelyekké váljanak, de közben legyen élelmünk is? A szakon étrendünk jelentőségétől kezdve a talajerózión és a talajéleten keresztül a fenntartható mezőgazdasági rendszerekről és a biológiai sokféleség jelentőségéről is szó esik, kitérve a vidéki megélhetés és földkoncentráció problémáira is.

A szak egyik legnagyobb erénye számomra az, hogy az ökológiai válságot holisztikusan, azaz a teljes képre összpontosítva közelíti meg. Nem áll meg annál, hogy egy-két környezeti problémára fókuszálva pusztán technológiai vagy szabályozási megoldásokkal foglalkozzon – valójában alapos kritikáját adja ezek túlzott előtérbe helyezésének. Nagy hangsúlyt kap a világról alkotott képünk, a társadalmi-gazdasági-politikai struktúrák, a tudomány jelentősége és a közösségek sokrétű szerepe is. Kiváló választás olyan emberek számára, akik szeretnek a problémák mélyére ásni, illetve úgy érzik, valami nincs rendben azzal, ahogyan a világban vagyunk, ahogy az emberen túli élővilággal bánunk.

Az ELTE Humánökológia mesterszak honlapján és Facebook-oldalán többet is megtudhatsz a szakról!

Ha valamilyen okból a mesterképzés elvégzésére nincs lehetőséged, de érdekel a téma, érdemes tájékozódnod a Humánökológia tanfolyamról, melyről ide kattintva tudhatsz meg többet.

hirdetés
Exit mobile version