Természeti értékeink megőrzése közös cél – Interjú

Dukai Miklóssal, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium államtitkárával a nagy sikerű LIFE-MICACC és az év végén záruló LIFE LOGOS 4 WATERS projekt kapcsán beszélgettünk.

Államtitkár Úr, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium Önkormányzati Államtitkársága tevékenységének mi áll a középpontjában?

Az államtitkárság a kormányzati munkamegosztáson belül elsősorban az önkormányzatokkal foglalkozik. Három területet különíthetünk el. Az egyik a törvényi szabályozás, tehát a Magyarország Helyi Önkormányzatairól szóló törvény gondozása és annak jogalkotása, továbbá minden ezzel kapcsolatos módszertan, értelmezés, kérdés, napi ügyvitel, valamint az önkormányzati működések támogatása. Másik fontos tevékenységünk az önkormányzatok általános finanszírozása a költségvetési törvény fejezete alapján. A harmadik kiemelt területhez pedig a projektek megvalósítása tartozik, ami az önkormányzatok szempontjából elsősorban a klímaváltozással, a vízmegtartással kapcsolatos zöldgondolatok kiteljesítését szolgálja. 65 munkatárssal dolgozom együtt, ez alapján a kisebb államtitkárságok közé tartozunk. Ha azonban belegondolunk abba, hogy Magyarországnak 3155 települése és 3197 önkormányzata van, beleértve a 19 vármegyét és a főváros 23 kerületét is, akkor látjuk, hogy ez viszonylag nagy kapcsolati hálót jelent. Bizonyos értelemben az önkormányzatok világának nincs klasszikus értelemben vett irányítása a kormányzati oldal felől. Ezért az évek során egy kölcsönösen jó partneri viszony kiépítésére törekedtünk, ami, úgy érzem, a mai napig eredményesen működik.

Az első nagyszabású projektjük a LIFE-MICACC volt. Mit érdemes tudni róla?

A LIFE projekt egy közvetlenül az Európai Unió és a Kormány által finanszírozott program. Ebben alapvetően önkormányzatokkal dolgoztunk együtt, valamint olyan szereplőkkel, akik a klímaváltozás kérdésköréhez kapcsolódó tevékenységekben, a klímaalkalmazkodásban, a tervezésben, a kis léptékű vízmegtartó beavatkozásokban részt vesznek. A törekvés lényege az, hogy olyan mintaprojekteket hozzunk létre Magyarországon, melyek illeszkednek abba a koncepcióba, hogy egyrészt a települések kisebb közösségeit támogatni kell az éghajlatváltozás következményei kapcsán kialakult helyzetekben; másrészt magát a know-how-t visszük el az önkormányzatokhoz, továbbadva a megszerzett tudást. Öt különböző hazai településen valósult meg öt különböző típusú, kis léptékű beavatkozás. Ezek célja a települések vízgazdálkodási kihívásainak enyhítése volt, hatékony megoldás kidolgozása a klímaváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében.

A projekt részeként szemléletformáló anyagok is készültek?

Igen. Tudásbővítő kiadványok, e-learning anyag, kisfilmek, videók, illetve a pályázat lebonyolításához szükséges módszertani útmutatók, segédletek is készültek. A projekt ideje alatt több mint 70 eseményt szerveztünk az önkormányzatoknak és az érdeklődőknek. Az öt mintatelepülésen lezajlott beavatkozások pedig közel 300 ezer embert értek el.

Említette az öt mintatelepülést. Mi alapján választották ki Bátyát, Ruzsát, Püspökszilágyot, Rákócziújfalut és Tiszatarjánt?

Mielőtt a projektet elindítottuk, a Belügyminisztérium támogatásával átfogó felmérést kezdeményeztünk mind a 3200 önkormányzatnál. 800 olyan önkormányzati válasz érkezett, amely az éghajlatváltozás, a vízmegtartás, illetve a LIFE-os kezdeményezés kapcsán releváns lehetett. Ezek között szerepelt alföldi, dombvidéki, villámárvíz által veszélyeztetett, és patak mentén fekvő település is. A 800 válasz alapján szakértők segítségével választottuk ki azt az öt helyszínt, ahol modellezni lehetett a mintaértékű beavatkozásokat.

Bátya egy kis Duna melletti falu, ahol a szélsőséges esőzések károkat okoznak a mezőgazdaságban, az infrastruktúrában, valamint a lakó- és középületekben. Ráadásul a párolgás is intenzív, így a régió ki van téve az aszályoknak. Itt milyen korszerűsítéseket végeztek?

Mivel Bátya a Duna mellett fekszik, környezetének geomorfológiai adottságai a folyó hordaléklegyezőjére jellemzőek. A területen eredetileg természetes mélyedések voltak, amelyek részben eltűntek, természetes vagy antropogén folyamatok révén átalakultak. Később agyaggödrök keletkeztek belőlük, ahonnan a helyi közösségek házakhoz, középületekhez vagy gátakhoz szereztek építőanyagot. Bátyán – miután a helyzetet részleteiben azonosítottuk – elsősorban természetes vízvisszatartó intézkedések valósultak meg az agyaggödrök javítása és a hely sérülékenységének csökkentése érdekében. A projekt bemutatta azt is, hogy a jövőben más helyi önkormányzatok hogyan fordíthatják majd előnyükre ezeket a látszólag haszontalan területeket. A helyi agyaggödrök bevonásának a célja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba az volt, hogy az esővizet szélsőséges esőzések esetén összegyűjtsék és visszatartsák, miközben hőhullám és aszály idején biztosítva marad a visszatartott esővíz a talajvíz feltöltéséhez. Emellett a helyreállított és kibővített agyaggödrök édesvízi élőhelyekként a vízimadarak, a halak és a kétéltűek számára pufferzónaként tudnak szolgálni a település körül, a párolgás révén pedig javítják a helyi mikroklímát. Emellett kellemes rekreációs teret is biztosítva a település lakossága számára.

A 2800 lelket számláló Ruzsa a Duna–Tisza-közmű homokgerincén fekszik Délkelet-Magyarországon, hazánk legszárazabb részén. A vizes élőhelyek területe folyamatosan csökken, ami a sérülékenység kritikus tünete. Ruzsa esetében az esővíz visszatartása volt a cél?

Az Alföldnek ezen a részén, a Homokhátságon az éves csapadékmennyiség az országos átlaghoz képest is alacsony. Így a megérkező esővíz mellett rendkívül fontos a víz újrahasznosítása, a szürkevizek megtartása. Ruzsa esetében is rendelkezésre állnak olyan természeti értékek, melyeket fel tudtunk használni az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásban. Ilyen a külső területek csatornahálózata, amelyet korábban nem használtak a víz visszatartására. A helyi vízmű szennyvizét, vagyis a szürkevizet eddig a főcsatornába engedték, ami így elhagyta a területet. A projekt keretében az egyik csatornát többcélú vízvisszatartó mérnöki szerkezetek révén a víz visszatartása érdekében átalakítottuk. Felfelé irányuló, valamint lefelé irányuló áramlásszabályozó vízvisszatartó mérnöki szerkezet épült. A település ivóvíz- és szennyvíztisztító telepeiről kikerülő tisztított vizet korábban nem tartották vissza, és nem szivárogtatták be a talajba az alacsony talajvíz feltöltésére. A falu lakóövezetének szélén szürkevíz-visszatartási intézkedéseket is végrehajtottunk. A szennyvíztisztító telep naponta 200 m3 kezelt szennyvizet bocsát ki, amit közvetlenül a szennyvíztisztító telep mellett két kisebb tóban tartunk vissza. Ez a víz beszivárog a talajba, így segít visszafordítani a talajvíz csökkenése során jelentkező káros folyamatokat, illetve mérsékeli az aszály kialakulásának kockázatát. Még egy fontos intézkedés történt: Az ivóvíz kitermelése, illetve tisztítása során keletkező szürkevizet is a település belterületén tartjuk. Egy tavat alakítottunk ki, amely részben vizes élőhely, részben rekreációs célokat szolgál.

Püspökszilágy az Északi-középhegységben található. A projektben a hegyvidéki falvak éghajlatváltozással kapcsolatos problémáit „képviseli”?

Igen, a falu elhelyezkedése rendkívüli, mivel a Duna és a Tisza közötti vízgyűjtő választóvonalán fekszik. A legfontosabb felszíni víz a Szilágyi-patak, amely kis vízgyűjtőjű kisebb méretű patak. Az éves átlagos csapadékmennyiség nagyon alacsony, ezért a falu ki van téve az aszályoknak. Ráadásul az elmúlt két évtizedben néhány évenként rekordszintű villámárvizek is sújtották a települést, amire korábban sohasem volt példa. Mind a villámárvizek, mind az aszályok sok kárt okoznak a mezőgazdaságban, a városi területeken és az infrastruktúrában. Ezért a szóban forgó projektben Püspökszilágy célja a vízhiányos időszakokhoz való helyi alkalmazkodás megteremtése volt a természetes vízvisszatartó intézkedéseken keresztül, amelyek révén csökkenthető a villámárvizek és az üledékterhelés kockázata, valamint biztosítható a víz rendelkezésre állása a nyári aszályos időszakokban. Mind a felső, mind az alsó vízgyűjtőn végrehajtott megoldások alapján látható, hogy a hegyvidéki önkormányzatok miként tudnak reagálni az éghajlatváltozás okozta sebezhetőségre integrált, kisvízgyűjtő szintű, természetes vízvisszatartó intézkedések megvalósításával. Fontosnak ítéltük azt is megmutatni, hogy az önkormányzat hogyan képes kihasználni a természeti értékeinek, például a pataknak, a völgynek és a hozzá csatlakozó eróziós vízmosásoknak az adottságait. A felső vízgyűjtőn arra törekedtünk, hogy visszatartsuk a villámárvizek vizét és az üledéket, lassítsuk a víz sebességét, mielőtt elérnék az épített környezetet. Erre a célra négy fából készült gátat építettünk a vízmosásokban és a Szilágyi-patakban. A visszatartott víz táplálja a hegyvidéki szántóföldeket és az erdőket. Az alsó vízgyűjtőn a szántóföldek és az épített környezet uralják a patak völgyét. A Szilágyi-patak árterének egy részét vizes élőhelyként és tórendszerként állítottuk helyre, hogy ezáltal növekedjen a terület víz- és üledékbefogadó, valamint vízmegtartó képessége, illetve csökkenjen az aszálykockázat. Emellett közvetlenül a vizesélőhely-rendszer fölé fából ellenőrzőgátat építettünk, hogy megtartsa az üledéket, ami eláraszthatná a hidakat.

Rákócziújfalu a Tisza egykori árterén, közvetlenül a folyó mellett fekszik. A Tisza-medence közepén lévő régió rendkívüli mértékben ki van téve a belvíznek, az aszályoknak, a hőhullámoknak és a heves esőzéseknek. Itt milyen beavatkozást véltek a leghasznosabbnak?

Rákócziújfalu napsütésben gazdag vidék, és vízhiányos is. Amennyiben a tél csapadékos, a területet elárasztja a belvíz. Ezért levezető vízművekkel a vizet távozásra bírtuk, valamint kialakítottunk egy tavat, amelyben a víz megtartható. A vizet más levezető vízművekkel rendelkező területekről is erre a területre irányítottuk, ennek révén esélyt adtunk egy vizes élőhely létrejöttének. Mindez segítség lehet a helyi gazdáknak is az öntözés szempontjából. A beavatkozás után – a gazdák visszajelzése szerint – a tó néhány száz méteres környékén rövid időn belül növekedtek a termésátlagok.

Tiszatarján a Tisza folyó mellett fekszik, területének egynegyede ártérre esik, ezért a község ki van téve a kiszámíthatatlan árvizeknek, a hosszú és egyre gyakoribb aszályoknak és a szárazföldi felesleges vízáradásoknak is. Ebben a régióban milyen intézkedések történtek?

Tiszatarján esetében a célunk nyílt felszíni víztestek létrehozása volt egy agyaggödörrendszer területén. Az agyaggödrök – egymással összekapcsolódva – állandó víztestként tudnak működni. Ez természetes vízellátást biztosít azáltal, hogy a víz beszivárog a talajba, illetve a talajvízbe, ami előnyös lesz a jövőben a mezőgazdaság számára. A felszíni víz pedig a vízimadarak, a kétéltűek és a legelő állatok ívó-, búvó- és táplálkozóhelyeként is szolgálhat. Ez a vizes élőhely a szántóföldekről származó felesleges szárazföldi vizet is tárolja. Szerettük volna a helyi ökoturizmust is elindítani a helyreállított ártérre összpontosítva, ami – a helyi jövedelem megteremtésével – szintén csökkenti az éghajlatérzékeny mezőgazdaságtól való függőséget. Az ártér magában foglalja a vizes élőhely és a kis tórendszer területén található látogatói tanösvényt is. Itt legeltető állattartás folyik, ami példát adhat arra, hogy ebben a formában is meg lehet őrizni a hasonló adottságokkal bíró területeket.

A LIFE MICACC projekt esetében a fókuszban az volt, hogy az egyes településeken milyen beavatkozásokat tudnak megvalósítani. A LIFE LOGOS 4 WATERS – mindezt nagyobb régiókra kiterjesztve – már a vízgyűjtő területekre fókuszált. A 2021-ben elindult projekt az idei év végén fejeződik be. Milyen eredményeket hozott ez a nagy volumenű beruházás?

Több előremutató eredmény is született. A legutóbbi pozitív visszajelzést a projekt kapcsán az Esztergomban rendezett nemzetközi konferencián kaptuk, melynek Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnöke vállalta a fővédnökségét. Röviden visszatekintek 2021-re: ekkor két mintaterületet jelöltünk ki a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében. Az egyik Püspökszilágy és környéke volt, hiszen ott is található több mint tíz olyan település, ahol patak folyik. Ugyanazt a munkát végeztük el a Gombás-patakon, mint korábban a Szilágyi-patakon. Beavatkozásaink az egész környékre hatottak, megoldottuk, hogy a dombvidéken megmaradjon a víz, és azt is, hogy megakadályozzuk egy nagyobb víztömeg hirtelen lezúdulását. A kérdés az volt, hogy ennek a veszélyét hogyan lehet mérsékelni. Itt is a rönkgátas, hordalékfogós megoldást alkalmaztuk, lassítottuk a víz lefolyását, különböző típusú fából, kőből készült rönkgátak, holtfa sövények, földtöltés került alkalmazásra. Összesen több mint 25 beavatkozás valósult meg az érintett 9 település területén. Létrehoztunk egy beltéri bemutatótermet és egy tanösvényt is, amely a környezeti nevelés jegyében az iskolás gyermekek számára hozza közelebb az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket.

A LIFE-MICACC projekt kapcsán már esett szó Bátyáról, amely a LIFE LOGOS 4 WATERS keretében a másik nagy mintaterületük. Itt a már említetteken kívül milyen további beavatkozások valósultak meg?

Bátya az a síkvidéki mintaterületünk, ahol a vízhiányban és a vízbőségben érintett időszakok is modellezhetők. Létrejött a víz tárolására egy kisebb tórendszer Kalocsán, ahol a szakemberek egy komplex vízmegtartórendszert álmodtak meg kertvárosias környezetben. Ez a terület régebben vizes volt, de az évek során, ahogy a környék egyre inkább kiépült, és a vizet elvezették, kiszáradt. Most – ellenőrzött körülmények között – öt kis beavatkozás valósult meg, egy rendszert alkotva. Egy tanösvénnyel és több kisebb vízfelülettel együtt létrejött egy park is.

Ezek az intézkedések rendezettebbé, zöldebbé tették a területet. A környező településeken pedig helyreállították a már régóta meglévő, de hosszú ideje szárazon álló holtágakat, hogy újra élő víz lehessen bennük, ezzel a tájban tarthassuk a vizet. Emellett egy felhagyott agyagnyerőhely is új életet kapott csapadékvíztároló tóként, belvizes időszakban pedig a mellett futó csatornából történő vízkivételi, további víztározási lehetőség is kialakításra került. A talajvíz visszapótlása hosszú távon segítséget nyújthat a helyi gazdálkodóknak is. Elmondható tehát, hogy a síkvidéki vízgyűjtő területeken sikeres beavatkozásokat valósítottunk meg.

Az edukációra is nagy hangsúlyt fektetnek. Az önkormányzatok hogyan jelezhetik erre való igényüket?

A legtöbb önkormányzat lelkes, azt szeretné, hogy a települése minél jobban felkészüljön az éghajlatváltozás okozta természeti viszonyokra. Ez egyébként néhány tíz millió forintból megvalósítható beavatkozásokkal megoldható. Célunk az, hogy az önkormányzatok éljenek azokkal a lehetőségekkel, használják azokat a módszertani anyagokat, amelyek a rendelkezésükre állnak az előbb említett két projekt révén. Az önkormányzatok olyan tudásbázishoz férhetnek hozzá, amely birtokában eredményesen adhatnak be nemzetközi pályázatokat, illetve nyerhetnek el zöld-kék infrastrukturális támogatásokat. Ennek támogatására is készültek módszertani anyagok, segédletek az önkormányzatok számára.

A LIFE LOGOS 4 WATRERS projekt keretében egy Integrált Önkormányzati Döntéstámogató Platform is létrejött. Ez hogyan segíti az önkormányzatokat?

Ezen a Platformon került összegyűjtésre a vízgazdálkodás, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás témakörében elérhető tudásanyag, eszközök, adatbázisok, rendszerek, melyek a döntéselőkészítésben és döntéshozatalban nyújtanak segítséget az önkormányzatok számára. Olyan hasznos információkat, naprakész tudást szeretnénk itt megosztani, amelyek a tervezési feladataikhoz, a településük jövőbeni fejlesztési elképzeléseihez, irányaihoz, valamint a klímasérülékenységük mérsékléséhez hatékony segítséget jelentenek. A Platform kialakításában részt vettek a projektben együttműködő szakmai szervezetek is. Ezen kívül öt célcsoportnak készült továbbképzési anyag: az önkormányzatoknak, a vízügyi szakértőknek, a hatósági szakembereknek, a tervezőmérnököknek és a hasonló projektek menedzselésével foglalkozó szakembereknek. A projekt égisze alatt a környezeti nevelésre is nagy hangsúlyt fektetünk, így jött létre a Víztükör környezeti nevelési program, melynek keretében oktatási segédanyag készült, valamint a pedagógusok felkészülését segítő tanártréning is megvalósult.

Kapcsolódó bejegyzések

A LIFE pályázatok segítenek zölden fejlődni!

Zsámba Judittal, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda LIFE Kapacitásépítés projektjének vezetőjével beszélgettünk.

Ha már az oktatást említette: a nyári egyetemük is nagy sikerrel zajlott…

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Bajai Víztudományi Kara a projekt ideje alatt háromszor szervezett nemzetközi nyári egyetemet, ahová egész Európából érkeztek hallgatók és vendégoktatók. A nemzetközi mérnökhallgató-közösség tudásbővítő nyári kurzusán a külföldi hallgatóknak helyszíni terepgyakorlatokra is lehetőségük nyílt. Összességében elmondhatjuk, hogy projektünk sikerrel zárul, és jógyakorlatként szerepel nemzetközi viszonylatban is.

A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében készült egy kisfilmjük is „Eltékozolt vizeink” címmel, amelyet a Planet Lens Nemzetközi Természfotó- és Filmfesztiválon mutattak be.

A rangos filmfesztiválon – nagy örömünkre – rövidfilmünk a Kék Bolygó Alapítvány díjnyertes alkotásai között szerepelt. A dokumentumfilm bemutatja, hogy milyen folyamatok zajlottak Magyarországon a folyószabályozástól fogva a ’60-as, a ’70-es és a ’80-as évek vízmentesítése során, valamint azt is, hogy ezzel szemben napjainkban milyen beavatkozások történnek, amelyek pozitív irányba mutatnak. Ebből a filmből, úgy vélem, mindenki számára kiderülhet, hogy mi áll a projektünk fókuszában, és a nézők a vízmegtartás mellett az éghajlatváltozás kérdéseire is választ kaphatnak.

Terveznek a közeli jövőben hasonló volumenű projektet?

Igen, tervben van egy nagyobb nemzetközi projekt. Szeretnénk az alapkoncepciót tovább fejleszteni: a vízmegtartás fontossága, az éghajlatváltozásra való felkészülés és az épített környezet kialakítása biztosan a központi témák között lesznek. 2025. október 1-jével elindult a LIFE COOL ZONE projektünk, amely a klímaváltozás egy súlyos hatásával, a hőszigethatások kihívásaival és kezelésével is foglalkozik. Itt a lépték még nagyobb, mint az előző projektekben, ugyanis a beavatkozások várostérségi léptékben történnek majd, vizsgálva a hatékony megoldásokat. Ebben a projektben már a határon átnyúló együttműködések is kiemelt szerepet kapnak. Az eddigi eredmények és az önkormányzatok visszajelzései is azt mutatják, hogy a munkánk hatékony, és hasznos, amit elértünk. Az eddig is jellemző szakmai elhivatottsággal és lelkesedéssel folytatjuk a tevékenységünket a jövőben is.

Fotók: Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium