



A természetvédelmi kutatások egyik izgalmas ága a fajok vándorlásának, térhódításának nyomon követése. Ezért is izgalmas, hogy a közelmúltban a térségben sosem látott állatok jelentek meg az Alföldön.
Ahogy a Körös-Maros Nemzeti Park oldalán írják, régóta tudott, hogy a természetben léteznek olyan, úgynevezett ökológiai folyosók, melyek segítik az állatok egyik élőhelyről a másikra való eljutását, a nagyobb távolságok leküzdését. Ilyen ökológiai folyosó szerepét tölti be a Maros is, mely a Keleti-Kárpátokban ered.
Ezen az útvonalon vándorolt a Maros-menti erdőkbe a gímszarvas, amely korábban eltűnt az Alföldről, de ugyanitt követhetik akár nagyragadozók is. Ennek a folyosónak köszönhetjük, hogy az egyébként tipikusan hegylábi területeket kedvelő békászó sas is lehúzódott a folyó mentén. A madár mára költőfaj a Maros hazai szakaszán, ami kifejezetten ritka alföldi körülmények között.
Mint írják, nemcsak a folyóparti erdőkben, de magában a folyóban is képesek fajok a víz által szállítva vándorolni, aztán ha alkalmas körülményeket találnak, akár stabilan meg is telepednek a folyó alsóbb szakaszain. Ilyen például a Maros-ártér egyik jellegzetes, „lesodródott” faja, a bánáti szalagoscsiga, melynek példányaival szép számmal lehet találkozni egy-egy esős nap után a hullámtéri erdőket járva.
A közelmúltban lelkes amatőr természetbúvárok megfigyeléseinek köszönhetően előkerült egy szaporodó állománya az erdélyi virágszöcskének is, amely, mint neve is mutatja, jellemzően Erdélyben előforduló rovarfaj. Legalább ekkora kuriózum volt a hasonló körülmények között lelt kékpettyes lábatlan gyík egyetlen példánya a klárafalvi Maros-ártérben. Ez a faj is biztosan a folyóval érkezett, eddig egyáltalán nem volt ismert a térségből.
Ha arrafelé kirándulunk, érdemes nyitott szemmel járni, mert akár igazi ritkaságokkal is összetalálkozhatunk. Ahogy minden évszakban, úgy ősszel is csodálatos az Alföldi táj, melynek felderítésében a Körös-Maros Nemzeti Park is tud segíteni.