Az óceánokban szinte mindenütt nyüzsög az élet, kivéve azokat a zónákat, ahol az oxigén természetes módon csökken, és a víz a legtöbb aerob organizmus számára életképtelenné válik. Ezek a kietlen medencék az „oxigénhiányos zónák”, vagy más néven ODZ-k. És bár az óceán teljes térfogatának kevesebb mint 1 százalékát teszik ki, jelentős mértékben termelik a dinitrogén-oxidot, ami egy erős üvegházhatású gáz.

Most az MIT tudósai elkészítették a világ legnagyobb ODZ-jeiről a legrészletesebb, háromdimenziós „atlaszt”. Az új atlasz nagy felbontású térképeket nyújt a Csendes-óceán két nagy, oxigénhiányos vízfelületéről.

Az oxigénhiányos zónák az óceán nagy kiterjedésű, tartósan fennálló területei, amelyek természetes módon is előfordulnak, mivel a tengeri mikrobák a környezetükben rendelkezésre álló összes oxigénnel együtt felfalják a süllyedő fitoplanktonokat. Ezek a zónák olyan területeken helyezkednek el, ahol nincsenek áthaladó óceáni áramlatok, amelyek normális esetben oxigéndús vízzel töltenék fel a területeket.

A kutatócsoport új módszerrel dolgozta fel a több mint 40 évnyi óceáni adatokat, amely közel 15 millió mérést tartalmaz, amelyeket számos kutatóhajó és a Csendes-óceán trópusi részén telepített autonóm robotok végeztek. A térkép referenciaként szolgál az ODZ-k mai elhelyezkedésére. A kutatócsoport reményei szerint a tudósok további mérésekkel fogják majd kiegészíteni, hogy jobban nyomon követhessék ezeknek a zónáknak a változásait, és megjósolhassák, hogyan mozdulhatnak el az éghajlat felmelegedésével.

A csoport feltérképezte a trópusi Csendes-óceán két nagy ODZ-jének határait, térfogatát és alakját, amelyek közül az egyik az északi féltekén, a másik a déli féltekén található. Az egyes zónákon belül finom részleteket is képesek voltak megfigyelni. Például az oxigénhiányos vizek „sűrűbbek”, vagy koncentráltabbak a közepük felé, és úgy tűnik, hogy a zónák szélei felé vékonyodnak.

Forrás (MIT)