A sarkok a globális átlagnál jóval gyorsabban melegednek, a jég olvadása és a gleccserek összeomlása pedig felgyorsítaná a tengerszint emelkedését az egész bolygón. A sarkvidéki jég visszafagyasztása a beérkező napfény csökkentésével azonban megvalósítható és figyelemre méltóan olcsó lenne – derül ki az IOP Publishing’s Environmental Research Communications című folyóiratban közzétett új kutatásból.
A tudósok által felvázolt lehetséges jövőbeli program szerint magasan repülő sugárhajtású repülőgépek mikroszkopikus aeroszolrészecskéket szórnának a légkörbe az északi és déli 60 fokos szélességeken – nagyjából Anchorage és Patagónia déli csücske között. Ha 43 000 láb magasságban (az utasszállító repülőgépek utazómagassága felett) juttatnák be ezeket a részecskéket, akkor ezek lassan sodródnának a pólus felé, kissé beárnyékolva az alatta lévő felszínt.
Széles körben elterjedt és ésszerű aggodalom övezi az aeroszolok bevetését a bolygó hűtésére, de ha a kockázat/haszon egyenlet valahol megtérülne, akkor az a sarkoknál lenne
– jegyzi meg Wake Smith, a kutatás vezető szerzője.
A részecskék befecskendezésére szezonálisan kerülne sor a helyi tavaszi és kora nyári hosszú napokon. Ugyanaz a repülőgépflotta mindkét félgömböt kiszolgálhatná, és az évszakok váltakozásával a másik pólusra szállhatna.
Az elöregedett KC-135-ös és az A330 MMRT katonai utántöltő tankereknek nincs elegendő hasznos teherbírása a szükséges magasságban, az újonnan tervezett, nagy magasságú tankerek azonban sokkal hatékonyabbnak bizonyulnának. Egy nagyjából 125 ilyen tankerből álló flotta elegendő hasznos terhet tudna szállítani ahhoz, hogy az északra fekvő régiókat évente 2 Celsius fokkal lehűtse, ami közelítené az iparosodás előtti átlaghőmérsékletet. A becsült költségek évi 11 milliárd dollárra becsülhetők – ez kevesebb mint egyharmada az egész bolygó ugyanilyen 2 Celsius fokos hűtésének, és csak egy parányi töredéke a nettó nulla kibocsátás elérésének költségeinek.
A sztratoszférikus aeroszol befecskendezések csupán az éghajlatváltozás egyik tünetét kezelik, de nem a betegséget. Nem helyettesíti a dekarbonizációt
– mondja Smith.
A sarkok hűtése a bolygónak csak egy kis töredékét védené közvetlenül, bár a középső szélességi területeken is tapasztalható lenne némi hőmérsékletcsökkenés. Mivel a globális emberi népesség kevesebb mint 1 százaléka él a célzott telepítési zónákban, a sarki telepítés sokkal kisebb közvetlen kockázatot jelentene az emberiség nagy részére, mint egy globális program.
(Forrás: IOP Publishing)