



Franciaország törvényi eszközökkel kívánja mérsékelni a Délkelet-Ázsiából és Kínából érkező divattermékek környezetkárosító hatásait. A tervezett jogszabály a klíma védelme mellett az 1990 óta harmadára zsugorodott hazai textilipar megerősítését is segítheti.
Az Energiastratégia Intézet publikációja rámutat arra, hogy évente globálisan a mintegy 90 millió tonna textilt termelő divatipar adja a világ szén-dioxid-kibocsátásának csaknem 10 százalékát. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számításai szerint egy átlagos európai polgár textiligényének kielégítéséhez 2020-ban 9 köbméternyi vízre, 400 négyzetméternyi földterületre és 391 kilogramm nyersanyagra volt szükség. Ez mindent egybevetve fejenként összesen 270 kilogrammal növelte az uniós polgárok karbonlábnyomát.
A problémát tetézi, hogy a legtöbb újrahasznosítással kapcsolatos kezdeményezés kapacitásai szűkösek, ezért nem tudnak lépést tartani a divatipar által termelt textilmennyiséggel. Emiatt az Európai Unió már a hulladék-keretirányelv textíliákkal kapcsolatos rendelkezéseit is módosította. Az újrahasznosítást támogató új szöveg értelmében a tagállamoknak idén január 1-jéig meg kellett teremteniük a textilhulladék szelektív gyűjtésének lehetőségét.
Hasonló elgondolás tapintható ki az Európai Bizottság 2022-es fenntartható és körforgásos textiliparra vonatkozó stratégiájában is. Ennek fő célja ugyanis, hogy 2030-ra az Európai Unióban forgalmazott textiltermékek tartósak, javíthatók, valamint újrafelhasználhatók, illetve újrahasznosíthatók legyenek.
A fenti problémára Franciaország is évek óta próbál megfelelő megoldást találni. A francia parlament által 2020 februárjában elfogadott hulladéktörvény egyik pontja például egyenesen megtiltja a luxusmárkák és a divatcégek számára, hogy el nem adott termékeiket és textiljeiket kidobják vagy elégessék. Emellett a 2021-ben elfogadott klímatörvény a különösen szennyező iparágak – így a textilipar – esetében bevezette a környezeti címkézést.
Egy új jogszabály idén október 1-jétől a címke használatát már a többi divattermék esetében is előírja. Egyúttal azt is kimondja, hogy a gyártóknak és a termelőknek a teljes előállítási folyamatról – így a többi között az alkalmazott eljárásokról és a felhasznált nyersanyag mennyiségéről is – adatokat kell szolgáltatniuk az állam részére.
Az ultra fast fashion jelenséghez kapcsolódó új jogszabály a tervek szerint 2026. január 1-jétől lépne életbe, a várakozások szerint pedig elfogadásának folyamata gördülékeny lenne, hiszen már a törvényhozás mindkét háza megszavazta, és az előzetes normakontroll miatt az Európai Bizottságot is értesítették róla. A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva