Ha nem szeretnénk vegyszerekkel életben tartott monokultúrás megagazdaságok és teljesen természetidegen, morálisan is problémás húsgyárak élelmiszereivel táplálni a családunkat, akkor léteznek más alternatívák!

Az elmúlt évek során egyre inkább előretörtek a kistermelői portékák. Budapesten és a nagyobb városokban jó ideje léteznek a kosárközösségek, ahol a vidéki termelők szezonális termékeit, általában hetente, megpakolt kosarakban juttatják el az előfizetőknek.

Az internet nagy segítséget jelentett abban, hogy a termelők megtalálják az utat a fogyasztókhoz és fordítva. A youtyúk nevű, tyúktartókat és tojásra vágyókat összekötő kezdeményezése sem jöhetett volna létre a szélessáv kora előtt.

Alap a bizalom

A hipermarketek sokszor több ezer kilométert utaztatott zöldségeivel, gyümölcseivel szemben, melyek forrásáról aligha találunk érdemi információt, illetve a piacok nem mindig megbízható, innen-onnan beszerzett árukkal operáló kofáival szemben a fenti megoldások más minőségű kapcsolatot jelentenek.

Az élelmiszerekkel kapcsolatban az egyik legfontosabb tényező a bizalom. Az viszont csak akkor tud kialakulni, ha a vásárló ismeri a termelőt, ha csak virtuálisan is.

Ezekben a rendszerekben a klasszikus bolti értékesítéssel szemben az ellátási lánc a lehető legrövidebb lehet. Ez egyaránt jelenti azt, hogy a fogyasztó közvetlenül a termelőnek fizet, aki így jóval magasabb összeget kap a munkájáért, mintha közvetítőket is be kellene vonjon, és azt is, hogy az út távolságban és időben is rövidebb a megtermeléstől a tányérig.

És mi lesz a narancsommal?

Vannak azonban határai ennek a rendszernek is. Hiába akarunk például narancsot, vagy mangót enni, azt nemhogy a zalai és somogyi, de még a nyírségi gazdák sem tudják produkálni nekünk. Marad tehát a hipermarket, és a dél-amerikából utaztatott mangó – gondolhatnánk.

Erre a kérdésre adhat jó választ a 2017-ben indult a crowdfarming.com, mely tulajdonképpen egyfajta globális kosárközösség. Ha nem terem meg a citrom a kertünkben, akkor már néhány tíz euróért örökbe fogadhatunk egy olasz vagy spanyol fát, cserébe pedig a termésének egy előre meghatározott része minket illet a szüret után.

Sajnos ebben az esetben a szállítást nem tudjuk mellőzni, de talán még így is kisebb karbonlábnyommal jutunk, a biztosan egészségesebb zöldséghez-gyümölcshöz, vagy egyéb termékhez. Az oldalon egyébként minden gazdának részletes profilja van, amely alapján eldönthetjük, hogy szeretnénk-e, ha szállítana nekünk.

Ha pedig a mangó szóba került: Európában is megterem. A „tropiterrán” mozgalom keretében a kontinens déli országaiban olyan fajtákat próbálnak termeszteni, melyek klasszikusan a trópusokon élnek. Andalúziában a saját kezemmel szedtem avokádót és — az elvileg nálunk is megtermő — datolyaszilvát; elképesztően jó ízük volt.

Ezekkel a megoldásokkal még trópusi gyümölcs esetén is jóval rövidebb lehet az ellátási lánc.

Érdemes tehát élni a választás lehetőségével, mert nem csak a saját és családunk egészséges élelmiszer-ellátását tudjuk hatékonyabban menedzselni, de a környezetünknek és a termelőknek is jót tehetünk.

Nyitókép forrása: Philippe Gauthier, Unsplash