



2026. január 3-án olyan esemény történt Latin-Amerikában, amely hosszú évekre meghatározhatja a globális energiapiac és a geopolitika alakulását.
Az Egyesült Államok katonai akciót hajtott végre Venezuelában, amelynek eredményeként Nicolás Madurót eltávolították a hatalomból, és az egykori elnök jelenleg az USA területén tartózkodik. Az események gyorsasága és súlya azonnal felvetette a kérdést: miért volt Venezuela ennyire fontos Washington számára?
A Klímapolitikai Intézet publikációja rámutat arra, hogy két kulcsfontosságú tényező áll a háttérben: az egyik a drogszállítmányok és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, a másik pedig Venezuela hatalmas olajtartaléka, amelyet az Egyesült Államok korábban nagy arányban feltárt, de a Chávez- és a Maduro-kormány államosított, és olyan feltételekhez kötötték a kitermelést, hogy a legtöbb amerikai olajvállalat kénytelen volt kivonulni vagy jelentősen korlátozott szereplővé válni az országban.
Venezuela egész gazdaságát és exportjának nagy részét egyetlen termékre, a kőolajra alapozza. A kivitele értékének mintegy 4/5-ét a nyersolaj, a finomított olajtermékek és a földgáz szolgáltatják.
A 2014 és 2016 közötti globális olajár-összeomlás súlyos csapást mért a venezuelai gazdaságra: az olaj világpiaci ára ebben az időszakban több mint 70 százalékkal zuhant, ami az országban mély gazdasági válságot idézett elő. A helyzet súlyosságát jelezte, hogy a Maduro-kormány 2016 januárjában gazdasági vészhelyzetet hirdetett. Az ipari és a mezőgazdasági termelés visszaesett, miközben az infláció drámai mértékben elszabadult.
2016 februárjára Venezuela devizatartalékai mindössze 13,5 milliárd dollárra zsugorodtak, ami 17 éves mélypontot jelentett. Ugyanebben az évben az ország inflációs rátája világviszonylatban is kiemelkedően magas volt, gyakorlatilag az élmezőnybe került a negatív rangsorokban, sőt 2018-ra elérte a 13 százalékot az infláció az országban. A nemzetközi gazdasági versenyképességet mérő indexek is egyre borúsabb képet festettek: Venezuela 2016-ban 138 ország közül a 130. helyen végzett, egy évvel később pedig már a lista legvégére, az utolsó előtti pozícióba csúszott vissza.
Az elemzés tovább olvasható a Klímapolitikai Intézet weboldalán.
Fotó: Canva