Tombol a nyár, és mi legszívesebben valami árnyékos vízparton hűsölnénk, más élőlények azonban épp ilyenkor vannak elemükben. A keleti rablópille a forró, száraz sziklagyepek és sztyepprétek lakója. Feltűnő színezete és ritkasága mellett különleges szeme miatt is érdekes rovar.
Egy igazi gyepi faj
A keleti rablópille (Libelloides macaronius) hazánkban elsősorban a középhegységekben fordul elő. Tipikus élőhelyei a száraz lejtősztyeppek, fátlan hegytetők, de előkerült alföldi ecsetpázsitos szikesekről és őrségi láprétről is [1]. Fokozottan védett faj, előfordulási helyei általában természetvédelmi szempontból rendkívül értékes élőhelyek. Bár ősei éjszaka voltak aktívak, ez a faj másodlagosan nappali életmódra tért át [2]. Június második felétől pillanthatjuk meg egyedeit, amelyek magányosan vagy épp egymást kergetve száguldanak a gyepek felett. Ha szerencsénk van, növényzeten pihenő egyedeire is rátalálhatunk.
Kapcsolódó bejegyzések
Segíts kiszínezni a lepketérképet, töltsd fel te is megfigyeléseidet!
A friss Magyar Madáratlasz után most elindult a lepkeatlaszprojekt. Adataiddal te is hozzájárulhatsz a minél teljesebb képhez, és közben megtudhatod, milyen fajjal találkoztál!
Nem lepke
…, hanem a recésszárnyúak közé tartozik. Ugyanebbe a rendbe soroljuk például a fátyolkákat és hangyalesőket is. A rablópille lárvái az utóbbi csoportéihoz hasonlóak, tehát tömzsi testükhöz aránylag nagy méretű rágók tartoznak. Mind a lárva, mind a kifejlett rovar (imágó) ragadozó [2]. Az imágók nyáron figyelhetők meg, szívesen ülnek különféle növényeken: hűvösebb időben összecsukott szárnyakkal pihennek, amikor viszont aktívak, leginkább széttárt szárnyaikkal gyűjtik a nap melegét. Méghozzá azért is, hogy jól lássanak. A rablópillék szeme ugyanis meleg hőmérsékleten működik a legjobban [3]. Az legjobb látáshoz szükséges hőt egyrészt a rovar fekete mintái, másrészt a szárnyai mozgatásához szükséges izommunka biztosítja. Ha az állat le van hűlve, de szeretne elmenekülni – például mert túl közel megyünk hozzá –, szárnyainak rezegtetésével melegíti fel magát. Kétosztatú szemei vannak, melyek részei jól láthatóan elkülönülnek. Mindkét rész elsősorban UV-tartományban érzékeny, de az alsó-hátsó szemrésznek van egy érzékelési csúcsa a kék-zöld tartományban is. UV-tartományban nézve az ég „leegyszerűsödik”: a felhőzet kevésbé zavaró, így sokkal jobban észre tudják venni zsákmányaikat – azaz más repülő rovarokat –, illetve fajtársaikat. A hímek repülve kergetik a nőstényeket párzás idején [2].
Hol találkozhatunk keleti rablópillékkel?
A Dunántúli-középhegység, például a Bakony, a Budai-hegység és a Vértes bizonyos pontjain a korábban említett fátlan hegytetőkön, sztyeppréteken van legnagyobb esélyünk arra, hogy nyár derekán, meleg időben találkozzunk a faj egyedeivel. A csákvári Haraszt-hegyi tanösvény hegytetőn futó szakaszai például jó megfigyelőhelyek lehetnek. Ugyanitt van esélyünk megpillantani darázsölyveket, valamint igen ritka növényekre, például a magyar gurgolyára is bukkanhatunk.
fotók: Pribéli Levente
Irodalom:
[1] Ábrahám, L., Deli, T., Gusztáv, J., & Danyik, T. (2016). A keleti rablópille – Libelloides macaronius (Scopoli, 1763) az Alföldön. Crisicum 9. 165–169.
[2] Belušič, G., Pirih, P., Zupančič, G., Stušek, P., & Drašlar, K. (2008) The visual ecology of the owlfly (Libelloides macaronius). Proceedings of the Tenth International Symposium on Neuropterology. Piran, Slovenia, 2008. Devetak, D., Lipovšek, S. & Arnett, A.E. (eds). Maribor, Slovenia, 2010. Pp. 89–96.
[3] Belušič, G., Škorjanc, A., & Zupančič, G. (2007). Temperature dependence of photoreception in the owlfly Libelloides macaronius (Insecta: Neuroptera: Ascalaphidae). Acta Biologica Slovenica, 50, 2.
