



A vörösbegy hazánk egyik legkedveltebb énekesmadara, amely gyakran feltűnik kerti madáretetőkben, parkokban, akár a városokban is. Könnyen felismerhető vörös színű arcáról és mellkasáról.
Az MME madáradatbázisa szerint bár vonuló madár, egész évben találkozhatunk vele. Ennek oka, hogy a távozó hazai példányok helyére Európa északibb részéről érkeznek hozzánk példányai telelni. Ezek a madarak sokszor a településektől távoli, háborítatlan erdőkből jönnek országunkba, ahol az embert mint veszélyforrást nem ismerik, ezért kifejezetten szelídek. Az ilyen egyedek roppant bizalmasak, akár méternyire is meg lehet őket közelíteni.
A vörösbegy alapvetően rovarokkal, pókokkal, esetleg apró csigákkal táplálkozik, de a hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget, és az etetőkbe kihelyezett magvakra is rájár.
Legtöbbször estefelé hallatja jellegzetes „cik-cik” hangját a bokrok sűrűjéből. Kedveli a szürkületet – ehhez alkalmazkodtak nagy fekete szemei –, ezért hajnalokon és naplemente után is hallhatjuk hangját, illetve megpillanthatjuk az örökzöldek alól kiugrálni.
Költőhelyei az erdőkben található hűvös patakvölgyek, mélyen futó utak mentén találhatók. Nagy-Britanniában a kertekben, parkokban is fészkel. Az angolok nemzeti madaruknak tekintik. Átlagéletkora nagyon rövid, külföldi adatok alapján 1,5 év. Magyarországon igen gyakran fészkel. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
Fotó: Canva