Zöldben utazó bloggerek
Zöldben utazó bloggerek

Pár nappal ezelőtt megjelent dupla interjúm után most újból egy hasonló beszélgetéssel érkezem a greendex.hu olvasói számára. Két nagyon fiatal és tehetséges „blogger zöld-lányt” szeretnék bemutatni. Kispál Luca a Körúti Asszonyka facebook oldal megálmodója, Jesch Kata az Ecolady zöld lifestyle blog írója, velük készítettem riportot.

Mit kell rólatok tudni, lányok?

Luca: Én egy 29 éves ős-budapesti vagyok, azon belül is ízig-vérig belvárosi. Itt születtem, itt nőttem fel, és munkám is ide köt. Az ELTE-n diplomáztam pedagógiai és szociológiai területen, de mindig is a szépségiparban tevékenykedtem: kézápoló-műkörömépítő mester vagyok, emellett pedig felnőttoktatással foglalkozom.

Kata: Felelős gondolkodású nőnek tartom magam, aki nem tud nyugton ülni. Már gyerekkoromban kialakult érzelmi kötődésem a természethez, annak védelméhez. Mindig szerettem az erdőt, az állatokat, és dühöngtem, ha szemetet láttam, de a dühöngésen kívül nem tettem semmit.

Nyolc évvel ezelőtt Budapestről elköltöztünk egy pici faluba a Vértesbe, ahol minden kirándulásunkkor összeszedtünk egy zsák szemetet az erdőből. Valójában innen indult a zöld gondolkodásom, a személyes felelősségvállalásom a környezetvédelemben. Ki teszi meg, ha nem én? És én ugyan soha nem dobáltam el a szemetet az erdőben, de attól még, hogy a szemetemet elviszi a hulladékszállító egy szeméttelepre, az ott van, csak nem látom. Ha megvásárolom a hiperszuper mosógélt meg kapszulát, az attól még ugyanúgy terheli a környezetet, hiszen beleengedem a csatornába mosáskor. Kőolaj-származékokat kenünk a bőrünkre és csodálkozunk, hogy fáj, viszket, hámlik. Megvesszük az avokadót, mert guacamole-t készíteni milyen menő, de abba nem gondolunk bele, hogy mennyire messziről érkezik, és ez milyen elképesztő környezetterhelést jelent.

Én személy szerint a személyes felelősségvállalásban hiszek. Abban, hogy ha mérsékeljük a fogyasztásunkat, és nemet mondunk bizonyos dolgokra (ez lehet például a hatvanadik szoknya, ami megtetszett, de soha nem fogjuk hordani), az kisebb környezetterhelést jelent, és minél többet mondanak nemet, annál kisebb lesz a kereslet olyan termékekre, amelyek a gyárakból kerülnek a piacra. 

Luca, Honnan jött a “Körúti Asszonyka” elnevezés? 

Nyár végén indítottam útjára személyes blogomat, a Körúti Asszonykát, ahol hétköznapi ötleteimet, pillanataimat, praktikáimat osztom meg olvasóimmal. Nem elég, hogy belvárosi vagyok, annak még a legkeményebb része, a Nagykörút az otthonom. Rajongásig odavagyok a hangulatáért, építészeti értékeiért, sejtelmes történeteiért és a vele járó kényelemért, így az ismerősi körömben ragadt rám még évekkel ezelőtt a “körúti” mint jelző. Az asszonyka pedig kellemes fricska, jól kifejezi a hagyományos értékeim és a korom közti furcsa kapcsolatot.

Kispál Luca, a Körúti Asszonyka facebook oldal megálmodója

Olvaslak a facebookon és láttam, hogy az ünnepek előtt is nagy hangsúlyt fektetettél a tudatosságra. Miként jött az ötlet?

A karácsony a kedvenc ünnepem, a fenntarthatóság pedig szívügyem. Sajnos a karácsony ünneplése az egész köré épült marketinggel és vásárlási dömpinggel nagyon rossz irányt vett az elmúlt években, szerettem volna egy kicsit megmutatni az érem másik oldalát. Nagy öröm volt látni, hogy igénye van az embereknek az újra. A Tudatos Karácsony online kampányomat közel négyszázan követték figyelemmel, valamint több helyen megjelent a nyomtatott sajtóban is. Nagy energiát adott nekem ehhez az emberek nyitottsága. 

Kata, az Ecolady oldal miként érkezett az életedbe?

Amikor elkezdtem a “zöldebb” életvitelt, a fogyasztáscsökkentést, rájöttem, hogy az ember kényelmes, pazarol és rombol. Szerettem volna kommunikálni valamilyen módon, hogy lehet máshogyan is. Több éves marketing tapasztalatomból kifolyólag kerestem egy kifejező nevet – Ecolady. A nő, aki képes együtt élni a természettel 21.századi módon.

Jesch Kata, az Ecolady zöld lifestyle blog írója

A fenntarthatóságról is sokat kommunikáltok Mi, vagy ki az, aki ebben inspirál benneteket?

Luca: Azt hiszem, már jóval a zöld trendek beindulása előtt bennem volt az igény a fenntartható megoldásokra, mondhatni ösztönösen jött a felismerés, hogy bizony vannak dolgok, amiket másként kellene csinálnunk. Például az első zero waste karácsonyi ajándékcsomagolásomat 2011-ben készítettem el, ekkor még nagyjából a szelektív hulladékgyűjtés volt a sláger itthon. A bolti tisztítószereimet pedig már 2014-ben kezdtem lecserélni szintén saját tapasztalat útján. Aki mégis mondhatni először elért hozzám, és szókimondóságával rámöntötte a hideg zuhanyt, az Bea Johnson volt, illetve a hazaiak közül Tóth Andi, Háztartásom hulladék nélkül blog írója. Ők voltak azok, akik megmutatták, hogy a kis ötleteimet érdemes tudatos szintre emelni és folytatni, és hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Manapság már nem “influenszerek” vagy hírességek inspirálnak, hanem az a sok hézköznapi ember körülöttem és az online térben, akik vettek egy nagy levegőt, és mertek változtatni, kísérletezni, kipróbálni. Egymásból szerintem nagyon sok erőt tudunk meríteni.

Kata: Számomra a legnagyobb inspiráció az, hogy mindig van hova fejlődni. A cél, hogy a családommal 21.századi módon, a lehető legkisebb környezetterheléssel töltsük a hétköznapokat, és minél több ember kapjon kedvet ehhez az életmódhoz. Ami nekem már természetes: A teljes kozmetikum és tisztálkodási készletet lecseréltem lebomlóra. Ez azt jelenti, hogy magam készítem a dezodortól elkezdve a tusfürdőn és arckrémen keresztül a samponig a tisztálkodó szereket. Nagy kiszerelésben veszem a hozzávalókat, így kisebb a terhelés, mintha flakononként vásárolnék vegyszerekkel telenyomott kozmetikumokat. Néha-néha becsúszik egy-egy vásárolt natúrkozmetikum nálam is természetesen, de arra igyekszem odafigyelni, hogy magyar gyártótól vásároljak.

A takarításhoz kizárólag ecetet, citromsavat, mosószódát és szódabikarbónát használok. A mosáshoz az előzőeken kívül még mosószappant. A gyermekeink a családból örökölt ruhákat hordják. Ha szükséges, használt ruhát vásárolunk. A kapszularuhatárat éppen tanulom és alakítom ki, most ez az egyik fókusz, amit szeretnék elsajátítani: minőségi, tartós, örök divat, egymással jól variálható ruhák, cipők és egyéb kiegészítők. Tampon és betét helyett intimkelyhet és mosható betétet használok. Nincs itthon papírszalvéta, papírzsebkendő, papírtörlő, ezeknek a textilváltozatát használjuk, sem mosogatószivacs.

Magas minőségű, stabil, megbízható elektronikai eszközöket használunk, hogy minél később vagy akár egyáltalán ne kelljen lecserélni. Mindent kihúzunk ha nem használjuk, lekapcsoljuk a routert éjszakára, a lámpákat is ott, ahol nem tartózkodunk. Igyekszünk helyi termékeket vásárolni, szezonális alapanyagokból étkezni, nem vásárolunk műanyag palackos üdítőket, csapvizet iszunk. Perlátorokkal fogjuk vissza a vízfogyasztást. Komposztálunk.

Jelenleg a házunkat építjük, ami egy valódi ökoház lesz. Nagyon átgondolt módon, hiszen az egyik legnagyobb környezetterhelést az az épület jelenti, ahol élünk. Az Ecolady zöld lifestyle blogomban a receptek, ötletek, buktatók mellett az ökoházról is tervezek írni. Mindig hangsúlyozom, hogy nem vagyok zero waste. Még! Nem vagyok tökéletes, és nem tudom a tutit, de tudok segíteni abban, hogy ötleteket adjak a környezettudatos életmód elsajátításához. Engem általában azok találnak meg, akik már nyitottak erre az életmódra, és kíváncsiak, hogy én hogyan csinálom. Hogyan főzök lebomló mosógélt, hogyan csinálok illatos hajzselét lenmagból, stb. Semmit nem erőltetek, viszont ha valakit érdekel, akkor szívesen adok tanácsot vagy ötletet.

Luca, hogy fér el egymás mellett a befőtt és a tűsarkú?

Maximálisan 🙂 Ez a kérdés ugye a blogom felütő mondata, és azt hiszem, nagyon sok mindent elárul rólam. Egy nagyon pesti lány vagyok, nyüzsgő, nagyvárosi, lusta és modern élettel, olykor csini ruhákban, rúzsozva és magassarkúban tipegve, és mindemellett nagy hangsúlyt fektetek a klasszikus, régi értékeink megőrzésére. Ilyen például a befőzés vagy a sütés, amit mondjuk nem tűsarkúban szoktam, de ugyanúgy elválaszthatatlan részem. Sosem tudtam teljesen azonosulni egy szigorú irányelvvel, ami mentén az életemet élni szeretném, hiszem, hogy az élet nem fekete-fehér. Szerintem tökéletesen megférnek a legtradicionálisabb elemek is egy kortárs, városi közegben; a változatosság gyönyörködtet. 

Körúti Asszonyka

És mi a vízió, mit szeretnél elérni, mi az álom? 

A célom – és a blogomat is pont ezért indítottam el – az, hogy a tudatosság, környezetbarát életmód ne csak a városi polgárság úri huncutsága legyen. Sajnos sokan úgy tapasztalják, hogy egy tudatos életmód sokkal drágább és ezt nem engedheti meg magának akárki. A minőségi étkezésben sajnos tényleg így működik, de az élet többi területén (pl. ruházkodás, takarítás, lakberendezés) nem pazarolni, megóvni, újragondolni sokkal élhetőbb és takarékosabb megoldás, az anyagiak terén is! Ezt szeretném minél szélesebb körben megmutatni az embereknek, épp ezért tartom fontosnak, hogy ne csak a social mediaban legyen ez egy kiváltságos réteg beszédtémája, hanem eljuthasson a fenntartható életmód lakóteleptől kertesházig, fiataltól idősig mindenkihez. 

Körúti Asszonyka

Kata, Számodra mit jelent a “fenntartható jövő” kifejezés?

Abban hiszek, hogy személyes felelősségünk van, és változtatást csak személyes példamutatással lehet elérni. Leginkább a gyerekeinknél. Minél több felelős szülő van, aki megtanítja a gyerekének, hogy akármilyen szuperfinom a tudjuk milyen burger meg a csipsz, az csak a nátrium-glutamátnak köszönhető; hogy ha beleengedjük a vegyszert a vízbe, akkor a halak elpusztulnak; hogy a szemét attól még létezik, hogy nem látjuk, annál kevesebb lesz a fogyasztás és több a tudatos gyerek, aki még tudatosabb felnőtt lesz. A gyermekeinknek mindig magyarázunk, hogy mi miért van, mutatjuk az összefüggéseket. És képesek megérteni és alkalmazni is. Tehát felelős szülő, nevelés, felelős gyerek. Nem mindegy, hogy mi a természetes egy gyereknek, miben nő fel. Személyes felelősségvállalással és mértékletes fogyasztással egy olyan generáció nőhet fel, akik képesek a természettel harmóniában együtt élni.

search icon