1912 augusztusában jelent meg egy apró újságcikk egy új-dél-walesi bányászati újságban, mely azt állította, hogy a szén égetése hatással lehet a klímára. Akkor még nem gyakorolt túl nagy hatást, azt viszont jól mutatja, hogy milyen régóta tudunk a problémáról.
Az első tudományos bizonyítékok azonban még régebbre nyúlnak. Eunice Foote amerikai tudós és nőjogi aktivista már 1856-ban bizonyította kezdetleges kísérleteivel, hogy a szén-dioxid és a vízgőz elnyeli a hőt, ami felnagyítva hatással lehet a Föld hőmérsékletére. Az üvegházhatású gázok és a Föld hőmérséklete közötti kapcsolatról tehát már legalább 150 éve tudunk – írja a The Conversation.
Négy évtizeddel később Svente Arrhenius svéd tudós végzett néhány alapvető számítást, hogy megbecsülje, mennyit változna a Föld hőmérséklete, ha megdupláznánk a légkörben lévő szén-dioxid mennyiségét. Abban az időben a légköri szén-dioxid-szint körülbelül 295 ppm volt. Idén elérte a 421 ppm-et, ami több mint 50%-kal magasabb, mint az iparosodás előtti időkben. A svéd tudós becslése szerint a duplázódás 5 ℃-kal melegebb világot eredményezne. Szerencsére ez eddig nem következett be.
A cikk szerint amikor az első világháború elkezdődött, a téma sokat veszített lendületéből. Az olaj megkezdte felemelkedését, félreállítva az olyan ígéretes technológiákat, mint az elektromos autók – ezek az 1900-ban még csak születőben lévő amerikai autópiac egyharmadát birtokolták. Az az elképzelés, hogy az ember az egész bolygóra hatással lehet, a perifériára szorult.
A The Conversation cikke egészen a párizsi egyezményig követi a klímaváltozáshoz kapcsolódó események történetét, így akit bővebben érdekel a téma, mindenképpen érdemes beleolvasnia. Ahogy érdemes a cikk egyik fő üzenetét is megszívlelni: „A legjobb időpont a cselekvésre 1912-ben volt. A következő legjobb most van.”
Borítóképünkön az 1912-ben elsüllyedt Titanic látható, mely a gőzhajózás aranykorának legnagyobb hajója volt