A közelgő egyetemi jelentkezési időszak kapcsán beszélgettünk Takács-Sánta Andrással, aki az ELTE Társadalomtudományi Karán immár tíz éve működő Humánökológia mesterképzés szakigazgatója.
Greendex: Mit kell tudni a humánökológus képzésről, és miért lehet érdemes 2021-ben ezt a szakot választani?
Takács-Sánta András: Divatos szó lett a klíma- illetve ökoszorongás, egyre több embert nyomaszt a kérdés, hogy mi lesz velünk, a gyermekeinkkel, az unokáinkkal. Az aggodalmat cselekvésnek kellene követnie, amire alapvetően mindenki képes volna. Ám aki komolyabban szeretne a kérdéssel foglalkozni, annak fontos a tudományos megalapozottság, és ezt nálunk meg lehet szerezni.
A humánökológia azt vizsgálja, hogy mi, emberek hogyan alakítjuk át a bolygót, mindez hogyan hat vissza ránk, továbbá mit tudunk tenni azért, hogy a negatív hatásokat csökkentsük. Így lényegében természet és társadalom kölcsönhatásáról szól ez a szak.
Az általunk okozott és minket is sújtó ökológiai válságnak az éghajlatváltozás nem az egyetlen eleme. Kivétel nélkül mindannyiunkat fenyegetnek olyan folyamatok is, mint az élővilág rohamos elszegényedése, a különböző szintetikus vegyületek káros hatásai vagy a talajok pusztulása. Az ökológiai válság ma talán a legsúlyosabb társadalmi probléma, életminőségünk drasztikus romlásával fenyeget, így mindenkinek, aki szereti az életet, tennie kell ellene. A humánökológia szakon olyan szakembereket igyekszünk képezni, akik az átlagnál jóval nagyobb tudással felvértezve képesek ezt megtenni.
Greendex: A klímaszorongás valóban nagyon felkapott téma manapság, de vajon ez szerepet játszhat a fiatalok pályaválasztásában is?
TSA: Annak, hogy az elmúlt nagyjából három évben az éghajlatváltozás vagy épp a műanyagok okozta problémák erőteljesen bekerültek a köztudatba, alighanem komoly szerepe van abban, hogy óriási megugrás tapasztalható a hozzánk jelentkezők számában. 2020-ban már 38 felvételizőnk volt, 20 fő került be végül. Ez a legnagyobb létszámú évfolyamunk eddig, ennél több embert nem is tudnánk egyelőre fölvenni.
Greendex: Ha ennyire felkapott a téma, nem tartanak attól, hogy a versenytársak elszívhatják a hallgatókat?
TSA: Egyelőre nincs másik humánökológia szak az országban, és az én fejemben amúgy sincsenek versenytársak. Az lenne a jó, ha sok hasonló képzés indulna, a hallgatók pedig majd eldöntik, hogy szerintük hol vannak a jobb tanárok, melyik képzés erősebb és melyik diploma lehet értékesebb. Örülnék, ha ezáltal még tovább nőhetne a humánökológiát hallgatók száma.
Greendex: Mit tanítanak a humánökológia szakon, amit máshol nem?
TSA: Komplex megközelítéssel, sok szempontból vizsgálódva igyekszünk megérteni az ökológiai válságot és a kiútlehetőségeket. A Társadalomtudományi Karon működünk, ezért a társadalmi ismeretek vannak túlsúlyban, ugyanakkor a humánökológia valahol félúton van a társadalom- és a természettudományok között. Pont az adja a nehézségét is, hogy sok klasszikus tudományterületen átível. Itt nem közgazdász, szociológus, biológus vagy épp vegyész vagy, hanem egy kicsit mindegyik, mert csak így tudod megérteni a globális éghajlatváltozást, a fajok kihalását és bármelyik másik környezeti problémát.
Természettudományos ismereteket is tanulniuk kell tehát a diákjainknak. A legelső órán szoktam elmondani, hogy természet és társadalom kölcsönhatását nem lehet akkor megfogni, ha az ember lehúzza a rolókat, amint meghall valamilyen természettudományos témát. Elengedhetetlen a nyitottság ebbe az irányba is. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy azok is meg tudnak birkózni nálunk ezekkel az ismeretekkel, akik nem természettudományos alapszakról érkeznek hozzánk.
Sajnos vannak jó páran ebben az országban, akik természetvédelmi vagy éghajlatváltozási szakembernek mondják magukat, miközben a legalapvetőbb természettudományos ismeretekkel sem rendelkeznek. Csakhogy ezek hiányában nem lehet színvonalasan foglalkozni az ökológiai válság kérdéskörével. Fontosnak tartom, hogy a mi szakunkról kikerülők véletlenül se tartozzanak ebbe a kategóriába.
Greendex: Mennyire kiforrott a tananyag, illetve a tanterv?
Nagy kérdésekkel birkózunk a szakon, olyanokkal, amelyekre nem feltétlenül léteznek egyértelmű válaszok. Oktatóként is évről-évre többet tudunk, és próbálunk mindig új aspektusokat is feltárni, ebben pedig sokat segít az órák interaktivitása. Magam is számos dolgot értettem meg sokkal jobban azáltal, hogy beszélgettünk róla órákon a diákokkal, akik olyan szempontokra is felhívták a figyelmemet, amelyekre nem gondoltam korábban. Főképp a szemináriumok kiváló terepei az együttgondolkodásnak, itt különösen igaz, hogy a tanár nemcsak oktat, hanem tanul is.
2020-ban egyébként a szak történetének legnagyobb tantervmódosításával több vadonatúj tárgy is bekerült a felhozatalba, például a Környezeti jog, illetve olyan tárgyak is, melyek korábban csak szabadon választhatóként voltak meghirdetve, mint mondjuk az Ökológiai rendszerelmélet. Most néz ki végre úgy a szak tanterve, ahogy annak véleményem szerint ki kell néznie.
Greendex: Gyakorlati vagy inkább elméleti szakemberek kerülnek ki a szakról?
A képzés gyakorlati és elméleti elemeket egyaránt tartalmaz, a hallgatók gyakran jutnak el terepre is, ahol nem egyszer különleges tapasztalatokat gyűjthetnek. Egyfelől a végzettek közül jó páran mentek már tovább például PhD-képzésre, másfelől viszont sokan dolgoznak gyakorlati munkakörökben is, például vidékfejlesztő munkát végezve.
Greendex: Ha már a diploma szóba került: hol helyezkedhet el egy végzett humánökológus?
Ez nem az a szak, ahol a végzős hallgatókat fejvadászcégek bombázzák állásajánlatokkal, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy aki szeretne olyan munkakörben elhelyezkedni, ahol a szakon tanultakat hasznosíthatja, annak ez előbb-utóbb sikerülni fog. Sokan kerültek civil szervezetekhez, illetve az állami szférába, de akad olyan is, aki saját vállalkozást alapított. Sőt, még olyan is, aki polgármester lett: Plachi Attila az ország egyik legfiatalabb településvezetőjeként vágott bele a munkába Kóspallagon 2019 őszén. Amúgy honlapunkon külön rovatban mutatjuk be néhány végzett hallgatónk karrierútját.
Ezen túl a kötelező szakmai gyakorlatunk kiváló lehetőség arra, hogy a hallgatók még egyetemi idejük alatt bedolgozzák magukat olyan munkahelyekre, ahol a diploma megszerzését követően el tudnak helyezkedni. Erre is nem egy sikertörténet van már. A már végzett diákok egymásnak is folyamatosan ajánlanak álláslehetőségeket, illetve mi, oktatók is rendszeresen igyekszünk segíteni nekik az elhelyezkedésben egy-egy tippel.
Greendex: Milyen fontos projektek kapcsolódnak a szakhoz?
TSA: Az én szívemhez legközelebb a Kisközösségi Program áll, melyet 2008-ban kezdtem el szervezni. Szakunk több jelenlegi és volt diákja vett már részt benne munkatársként az elmúlt években. A Kisközösségi Program egyszerre kutatási és akcióprogram, fő célja az, hogy minél több helyi ökoközösség jöjjön létre és működjön hatásosan itthon. A program égisze alatt tartok immár bő egy évtizede egy humánökológia tanfolyamot is, és bár ez a tíz hónapos képzés nem egyenértékű az egyetemi szakkal, reményeim szerint sok fontos és hasznos ismerettel gazdagodik, aki elvégzi.
Büszke vagyok arra is, hogy működik karunkon egy olyan Lendület-kutatócsoport, amely kötődik a szakhoz, mivel vezetője oktatónk, Antal Miklós, egyik munkatársa pedig egykori diákunk, a jelenleg PhD-hallgató Lukács Bence. Ez a csoport a munkaidő-csökkentés lehetőségeit vizsgálja, és ezen keresztül olyan pozitív víziót igyekszik föltárni, amely segít választ adni napjaink ökológiai és jólléti problémáira.
Nem utolsósorban pedig ha a koronavírus-járvány végre lecseng, akkor folytatjuk a Karátson Gábor Kör és szakunk társszervezésében megvalósuló ökopolitikai szabadegyetem-sorozatot, melynek korábbi eseményein nem egyszer 150-200 ember is jelen volt.
Greendex: Láthatóan hisznek abban, hogy a tudomány fontos az ökológiai válság megoldásában. Egy laikus számára ugyanakkor talán nem egyértelmű ez.
TSA: A tudomány jócskán vétkes az ökológiai válság kialakulásában. Leginkább az a fajta természettudomány, amely a technikával kötött házasságot és különféle, nemcsak pozitív változásokat hozó technológiák kifejlesztésében segédkezett. De említhető a gazdasági növekedés hajszolását támogató modern közgazdaságtan is. Ez azonban még véletlenül sem azt jelenti, hogy el kellene dobnunk a tudományt. Mert mit is jelent a tudomány? Olyan tudásszerzést, amely alapos, szisztematikus vizsgálatokon, továbbá kritikai szemléleten alapul. Ezt kihajítani az ablakon botorság volna. Igaz ugyanakkor az is, hogy gyökeresen másféle szemléletű tudományra volna szükségünk, mint a ma uralkodó. Egy efféle tudomány megerősödéséhez próbálunk hozzájárulni a humánökológia mesterszakkal is.
A borítókép forrása: Elefánt a múzeumban – Takács-Sánta András az önkéntes egyszerűségről
