A vizes élőhelyek között is különlegesek a mocsarak és a lápok. Nemcsak élőhelyül szolgálnak, hanem fontos ökoszisztéma-rendszerként is funkcionálnak. Védelmük, fenntartásuk ezért több mint fontos. De mit tudunk a mocsarakról? Valóban „ijesztő és sötét” helyek, vagy sokkal inkább különleges élőlények otthonai?

A mocsarak sok tekintetben kapcsolódnak a tavakhoz, ám mégis eltérnek tőlük. A mocsár is állóvíz, ám sok esetben sűrűn benövi a növényzet, van, ahol pedig sima víztükörként van jelen. A sík vidékek vize, ezeken a területeken a csapadékvíz nem tud elfolyni, és a talaj adottságai miatt beszivárogni sem, így állóvizet képez, ami aztán rengeteg élőlény otthonául szolgál. Természetesen más élőlények élnek a sós és az édesvízi mocsarakban, és megint mások a lápos területeken.

Gyakran folyótorkolatokban, deltákban jönnek létre, ám fontos, hogy a láp és a mocsár nem teljesen ugyanaz, felépítésük is különböző.

Mocsarak és lápok: mi a különbség?

A mocsár elnevezés alapvetően a nyílt víztükör nélküli vizes területeket jelöli, legalábbis általánosságban. Hívják még berek, turjány, hany és örjeg néven is őket. Ehhez képest a lápon tőzeg képződik, és le is rakódik, a mocsárban erről szó sincs, ha esetleg mégis, a tőzeg képes lebomlani.

A lápokon tehát tőzeg halmozódik fel és bomlik le, de ez a folyamat egyensúlyban van. Röviden úgy lehetne megkülönböztetni a mocsarat és a lápot, hogy a láp magában hordozza a képződő növénytakarót és a tőzeget, míg a mocsárról ugyanez nem mondható el.

Kapcsolódó bejegyzések

A lápi póc és vizes élőhelyeink katasztrófája – Holnapután

Műsorunkban a hazai vizes élőhelyek előtt álló kihívásokról, a vízi ökoszisztéma roskatag helyzetéről és a lehetséges megoldási lehetőségekről beszélgetünk.

A lápok különlegessége, hogy a tőzegképződés miatt nagy mennyiségben élnek bennük apró ízeltlábúak, amelyek között számos ismeretlen faj is előfordulhat.

A lápok kiterjedése csekély, mindössze a Föld 1%-át borítják, és általában a hidegebb égöveken találkozhatunk velük. A világ legnagyobb ilyen élőhelye a szibériai lápok sorozata, amely több mint egymillió négyzetkilométert foglal magában.

Jelentős különbség az is, hogy míg a mocsarak bővelkednek fásszárú növényekben is, addig a lápokon elsősorban lágyszárúak élnek.

A mocsarak és a lápok ökológiai jelentősége óriási

A mocsarakat tehát elsősorban a fák uralják. Éppen ezért gyakran a bennük lévő fák fajtájáról nevezik el őket, például ciprusmocsaraknak vagy keményfás mocsaraknak. 

Az is fontos tudnivaló, hogy míg az édesvízi mocsarak általában a szárazföld belsejében találhatók, a sós vizű mocsarakkal általában a part menti területeken találkozhatunk. A mocsarak átmenetek: nem teljesen vízi és nem is teljesen szárazföldi élőhelyek.

Abban viszont mindenki egyetérthet, hogy mindkettő a legjelentősebb ökoszisztémák közé tartozik. Úgy kell őket elképzelni, mint egy óriási szivacs vagy tározó. Amikor a heves esőzések áradásokat okoznak, a mocsarak és más vizes élőhelyek felszívják a felesleges vizet, mérsékelve az áradások hatásait. A mocsarak emellett megvédik a part menti területeket a viharoktól, amelyek elmoshatják a törékeny partszakaszt. 

Emellett egy mocsári ökoszisztéma víztisztítóként is működik: kiszűri a hulladékokat, és természetes módon tisztítja a vizet. Amikor a felesleges nitrogén és más vegyszerek bemosódnak a mocsarakba, az ott élő növények felszívják és felhasználják ezeket az anyagokat. Sajnos közülük sok emberi tevékenységből származik, például a mezőgazdasági munkákból, ahol műtrágyát, nitrogént és foszfort használnak. A gyárak, a víztisztító telepek és az otthonok szintén hozzájárulnak a szóban forgó problémához. A növények által fel nem szívott vegyszerek azonban lassan lesüllyednek a meder fenekére, a homokba és az üledékbe temetik az emberi rombolást.

A láp, mint vizes élőhely

A lápok sem különbek a mocsaraktól: ökológiai szempontból fontosak, mivel nagy mennyiségű csapadékot nyelnek el.

Az itt élő élőlények igen sokszínűek: gyakoriak a különféle mohák, sások, nádak. De nem mindegy, hogyan keletkezett egy adott láp. A csapadékból képződött lápokon nehezebb az élet: kevés tápanyagot tartalmaznak, így a növények számára is nehezebb a túlélés. Az ilyen területeken gyakran felfedezhetők a húsevő növények, hiszen másképpen nem jutnak táplálékhoz.

Más a helyzet azonban a tavakból, folyókból táplálkozó lápokkal. Ezeken a területeken csak úgy nyüzsög az élet: rovarok, növények, gombák otthonai, sok esetben ritka élőlények élnek itt, amelyekkel sehol máshol nem találkozhatunk.

A mocsári növények és rovarok számos más organizmust is támogatnak. A kétéltűek, például a békák, a szalamandrák és a gőték a rovarokban gazdag lápokban remekül érzik magukat. Sok veszélyeztetett madárfaj is előszeretettel fészkel lápokban és tőzeges területeken. De sokszor emlősökből sincs hiány: odavonzza őket a búvóhely és a táplálék ígérete.

Mocsarak Magyarországon

Magyarország bővelkedik mocsaras területekben. Az egyik ilyen híres terület a tatai Fényes-tanösvény, amelyet érdemes meglátogatni (alább olvashatsz róla). Bemutatunk néhány kirándulócélpontot, amelyek segítségével közelebb kerülhetsz a mocsarak világához és a bennük élőkhöz.

Kapcsolódó bejegyzések

A tatai lápvidék rejtett kincsei

A Fényes-tanösvényt végigjárva, Te is rácsodálkozhatsz a forrástavak, láprétek és láperdők varázslatos világára!

Merzse-mocsár

A főváros óriási természetvédelmi jelentőségű mocsara, a terület utolsó mocsaras hírnöke. Míg az egyik oldalán a Liszt Ferenc repülőtéren szállnak fel a gépmadarak, addig a másik oldalon sokkal ritkább madarak emelkednek a levegőbe.

A védett terület három részből áll, a Nagy-Merzséből, a Kis-Merzséből és a Gyolcs-rétből, melyek mindegyike bejárható. Nagyon különleges terület a főváros határában, amely háborítatlan környezetet mutat be egy kőhajításnyira a hangos és zsúfolt területektől.

A teljes tanösvénytúra 5,4 km, gyerekkel is könnyen teljesíthető.

Fekete-láp

Az Őrség közelében, az Orfalu községben található nagy kiterjedésű láp különleges terület. Jellegzetes láp rovarevő növényekkel, tőzegmohákkal, korpafüvekkel. Ez a jégkori láp a misztikus történetek szerint egy templomot is elnyelt: habár ezt nem bizonyítja semmi, a templom misztikus történetéhez hozzátartozik, hogy karácsonykor, éjfélkor harangszó hallatszik a tó mélyéről: jobb ilyenkor inkább az otthon melegében maradni…

Ma már kerítéssel körbekerített, védett területről van szó.

Keleméri Mohos-tavak

Az Aggteleki Nemzeti Park különleges vidéke a Keleméri Mohos-tavak lenyűgöző területe. A fokozottan védett területet másfél méteres vastagságban takarja tőzegmoha, 320 méter hosszan terjed ki a Nagymohos, míg 350 méter hosszan a Kismohos. Az Országos Kéktúra közelében található láp különleges, nem megszokott élettér (már nekem is volt hozzá szerencsém).

Kolon-tó

A Kiskunságon található Kolon-tó tipikusan mocsaras vidék: a fajszegény nádasokat szép lassan felváltják a rekettyefüzek. Májusban csodálatos virágpompával várnak a tó körüli mocsárrétek, ahol több ritka növényt is láthatunk virágba borulni. De nemcsak növényekben gazdag, hanem halakban, kétéltűekben és madarakban sincs hiány. A lápi póc mellett gyíkokat, énekesmadarakat, nyári ludakat is megfigyelhetünk itt.

A lápok és a mocsarak különleges életterek, ám a klímaváltozás itt is felüti fejét. Az ilyen területek kiszáradhatnak, ha vízellátásuk nem egyenletes, a mezőgazdasági tevékenységek szennyezhetik vizüket és az itt élő élőlényeket is. Éppen ezért fontos, hogy ezek a korántsem hétköznapi vidékek fennmaradjanak, és különleges színfoltként gazdagítsák Földünk élővilágát.

Kiemelt kép: canva